On a Forbidden Star

I was born on a forbidden star. From there
driven ashore, I trudge along the sand.
The surf of celestial nothingness takes me up,
and plays with me, then casts me on the land.

Why I repent I do not even know.
It is a puzzle buzzing in my ear.
If any of you should find me on this beach,
this sunken beach, don’t run away, stay here.

And don’t be scared. Don’t run away. Just try
to mitigate the suffering in my life.
Shut your eyes and press me to yourself.
Press me boldly, as you would a knife.

Be reckless too: look on me as the dead
look on the night, seeing it as their own,
your shoulder there to aid my weaker one.
I can no longer bear to be alone.

I never wanted to be born. It was nothingness
Who bore and suckled me; with her I started.
So love me darkly. Love me cruelly. Love me
like the one left behind by the departed.

English version by Clive Wilmer and George Gömöri

Tilos csillagon

Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csittítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szoríts merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, itélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem birom tovább!

Én nem kivántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott.

On the Wall of a KZ Lager

Where you’ve fallen, you will stay.
In the whole universe this one
and only place is the sole place
which you have made your very own.

The country runs away from you.
House, mill, poplar – every thing
is struggling with you here, as if
in nothingness mutating.

But now it’s you who won’t give up.
Did we fleece you? You’ve grown rich.
Did we blind you? You watch us still.
You bear witness without speech.

English version by Clive Wilmer and George Gömöri

Egy KZ láger falára

Ahova estél, ott maradsz.
A mindenségből ezt az egyet,
ezt az egyetlen egy helyet,
de ezt azután megszerezted.

Menekül előled a táj.
Lehet az ház, malom vagy nyárfa,
minden csak küszködik veled,
mintha a semmiben mutálna.

De most már te nem is tágitasz.
Megvakitottunk? Szemmel tartasz.
Kifosztottunk? Meggazdagodtál.
Némán, némán is reánkvallasz.


Before

I don’t know much about the future, but
I can picture the Last Judgement.
That day, that hour
will be the exaltation of our nakedness.

No one will look for another in the multitude.
The Cross, as if but a splinter,
will be taken back into the Father,
and the angels, creatures of heaven,
will lay open the world’s last page.
And then we’ll say:  I love you. We’ll say:
.I love you very much. And in the sudden pushing and shoving
our cries will free the waters once again,
before we sit down at the table.

English version by Clive Wilmer and George Gömöri

Mielőtt

A jövőről nem sokat tudok,
de a végítéletet magam előtt látom.
Az a nap, az az óra
mezítelenségünk fölmagasztalása lesz.

A sokaságban senki se keresi egymást.
Az Atya, mint egy szálkát
visszaveszi a keresztet,
s az angyalok, a mennyek állatai
fölütik a világ utolsó lapját.
Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:
nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt
tülekedésben
sírásunk mégegyszer fölszabadítja a tengert,
mielőtt asztalhoz ülnénk.

Pilinszky János - Translated by Clive Wilmer and George Gömöri