Szeptemberben jelent meg a Rivalda 2006-2007 című hat mai magyar drámát közreadó kötet a Magvető Kiadónál. Garaczi László Plazma, Kiss Csaba Kun László, Láng Zsolt Télikert, Papp András–Térey János Kazamaták, Spiró György Prah és Zalán Tibor Katonák, katonák című darabjait a szerkesztő, Péczely Dóra elmondása szerint az évadban bemutatott 22 dráma közül választották ki. A 2005-ben feltámasztott antológia-sorozat az alacsony támogatás miatt sem nyereséges, de a kiadó mindenképpen életben szeretné tartani a sorozatot a jövőben is. Ahogy a rendezvényen elhangzott: a drámai szövegek 1969-től jelentek meg 1991-ig megszakítatlanul, majd a szerencsének és Pécs valamint a kulturális minisztérium és a kiadó közreműködésének köszönhetően indult újra útjára 14 év kihagyás után a sorozat.

 

Ahogy a kiadvány és az azt bemutató program a kortárs magyar drámát hivatott népszerűsíteni, úgy az OSZMI szervezésében párhuzamosan zajlott a budapesti középiskolák számára szervezett rendhagyó irodalomórák sora is, mondta el Szebényi Ágnes, a rendezvény egyik szervezője [az Írók iskolája programról későbbi cikkeinkben is olvashatnak még]. Október folyamán ajánlották fel a középiskoláknak, hogy válasszanak ki egy-egy magyar szerzőt és drámáját, amelyet elolvasnak, majd a Drámafesztivál ideje alatt a szerzők maguk is részt vesznek a hallgatók elemző óráján, ahol természetesen kérdezni is lehetőségük van a diákoknak. A felhívás sikeresnek mondható: 16 középiskolába látogathatnak el a kortárs drámaírók, így segítve a drámaoktatás jelenlegi (hiányos) gyakorlatát. (A programról részletes tájékoztatást ad a Kortárs Drámafesztivál honlapja is.)

 

A meghirdetett programhoz képest a szerzők közül néhányan elmaradtak, de a potenciális közönség is így tett, ezért a Merlin színházterméből a kávézó részben 3 összetolt asztal körül foglalhattunk helyet, hogy meghallgassuk a Lévai Balázs kérdéseire válaszoló Garaczi Lászlót, Kiss Csabát és Zalán Tibort, miközben kivetítő segítségével a tárgyalt darabok egy-egy előadásának részletében is elmerülhettünk.

 

Háény szentjánosbogár fénye kerül egy üvegcse csillámlakkba? -

Garaczi lászló: Plazma (forrás: poszt.com)

 

Arra a kérdésre válaszolva, mi haszna lehet a szerzőknek az antológiában szerepelni, Kiss a mamájára hivatkozott, akinek arcára nézve már megérte, Garaczi és Zalán elmondták, hogy ők először szerepelnek a sorozatban, darabjaikat ettől függetlenül már színpadra állították, de nyitottak a színházi megkeresésekre.

 

Garaczi Plazmájából nem falra vetített képsorokat láthatott a mintegy 25 fős közönség, hanem a KOMA Társulat két tehetséges színésze (Zrínyi Gál Vince és Ötvös András) előadása villantott fel bravúros részletet az előadásból, amit szombaton láthat egészében a közönség, ha elmegy a Drámafesztivál előadására.

 

Garaczi elmondta, hogy szabad kezet ad a darabnál a rendezőknek, akik amúgy sem szeretik a túl sok szerzői instrukciót. A Plazmá-t 3 helyen mutatták be, ezek az előadások nagyban különböznek egymástól, különböző megközelítések mentén bontakoznak ki, néhol kimaradnak jelenetek, máshol átcserélik azokat, így kreatív a játék – érvelt az író. Olyan is előfordult, hogy idegen szöveg kerül a drámaszövegbe, például a Valló Péter rendezte fehérvári előadásnál a rendező arra kérte Garaczit, hogy írjon még dialógusokat egyes jelenetekhez. A Plazma írója azt is kifejtette, hogy írását nem tartja szélsőséges darabnak, ennél ő korábban már jóval radikálisabban bánt a műnemmel (lásd Csodálatos Vadállatok), a drámai szövegek fogalmát tágan lehet manapság definiálni, Térey oratorikus darabjainál például tradicionálisabbnak tarja művét.

 

A darab feltételezett társadalomkritikai éléről szólva elmondta, hogy egy romániai barátjától kapta meg egy rádióinterjú mosdatlan szövegét, így merült fel benne az ötlet, hogy ezt is beleírja a darabjába a bunkóság ábrázolásaként, de a kritikusok allegóriát emlegető leírása helyett Ő inkább metaforikusnak, vidámnak tartja a drámát, aminek nem szándéka semmiféle „mélységet” sulykolni a „plazmaságról”.

 

A három bemutató kapcsán megjegyezte, hogy ez ma Magyarországon sikernek könyvelhető el, holott természetesnek kéne lennie.

 

Plazmaháton plazmaláb - Garaczi Plazma című darabjának jelenete

(forrás: poszt.com)

 

Kiss Csaba maga vitte színre királydrámáját a debreceni Csokonai Színházban, ami látszólag meghasonlott állapotot idézett elő a szerző és rendező funkció között, utalt rá többször Lévai Balázs, másrészt a darab maga is a meghasonlottság metaforája, hiszen Kun László személyiségtorzulásainak ábrázolásakor a királyt 3 életkorban alakító 3 színész egyidejűleg van jelen a színpadon a darab egész ideje alatt. A 21. század elején királydrámát írni szinte forradalmi tett, avantgárd gesztus - jelentette ki Lévai, Kiss Csaba szerint viszont ha Shakespeare ismerte volna a Kézainál és másoknál fellelhető anyagok (pl. a Kristó Gyula összeállításában olvasható Kun László emlékezete című szöveggyűjtemény) alapján összeálló királyi élet- és személyiségrajzot, valószínűleg ő is megírta volna tragédiának a király történetét. Így olyan személyiségdráma keletkezett, melyet mintha Shakespeare modorában, Füst Milánon átszűrve írtak volna.

 

Két Kún László a háromból: a debreceni előadás egyik képe

(forrás: szinhaz.net)

 

Kun László alakja iránt egy Magyar Hírlap-ban megjelent cikk nyomán kezdett érdeklődni, majd 3 évig írta a darabot, amivel most sem teljesen elégedett (közben többször megsemmisítette az elkészült változatot). Számos példával illusztrálta Kun László életútjának, tetteinek, diplomáciai és magánemberi élettörténetének szakaszait, mindebből egy provokatív vagy személyiség-gondokkal küszködő ember alakja ragadta meg - és el. (III. Miklós pápa levele Lászlónak, Ladomír érsek levele a pápának, 28 magyar darab a királyról, köztük az egyik, az első Katona József Bánk bánjával együtt indult az ismert drámapályázaton, stb.). Egyszóval a színházi ember belebolondult Kun László figurájába, meg akarta érteni: Ki ez az ember? (Közben a vetítés éppen a pápai legátus megaláztatásának részletét mutatta.)

 

A sok érdekesség elmesélése jelentősen kurtította a rendelkezésre álló időt, így némiképp megszakítva a Kiss-sel való eszmecserét Zalán Tibor felé intézte következő kérdéseit Lévai (aki, jegyezzük meg, nagyon rutinosan vezette a bemutatót: a 3 drámaíró hiánya ellenére kerek egésszé alakította a beszélgetést).

 

Zalán Tibor darabjának egyik jelenete

(forrás: hamlet.ro)

 

Zalán darabja 1993-ban (!) íródott, akkor meg is jelent a Kortársban, hatástalanul. A szerb háborúk kiterjedésének veszélye indította megírására: vajon mit tenne, ha a háború hozzá is elérne? Bátor lenne, avagy meghúzná magát? A három felvonásos, hagyományos építkezésű darabot a székelyudvarhelyi színház mutatta be Pinczés István rendezésében, ahogy részleteiben láthattuk is a Kisvárdai Fesztivál felvételeinek vetítése során.

 

Zalán érdeklődő közönség előtt mesélte el a darab történetét és a színpadra vitel körüli botrányokat. Darabját perverznek tartották, kifogásolták az egyik főszereplő-tizedes („Mondjuk azt, hogy vízvezeték-szerelő vagyok.”) alakjának megformáltságát. A rendezésből adódott – ahol a közönségre szabályosan rátolják a disznótoros tálakkal megpakolt asztalokat, ahol a nézőket „katonák” terelik be a nézőtérre – hogy egy alkalommal őt is betaszajtotta egy katona, amiből szó szerint bukás lett, mert hatalmasat esett a színpadi részen.

 

A bemutató elérte célját: a bő egy óra alatt a megnézett részletek és a szerzők válaszai alapján kialakult képzetek alapján a beszámolót író kedvet kapott nemcsak a drámai szövegek elolvasására, hanem színpadra állításuk megtekintésére is – talán más is így van vele.