hirdetés

Polgár Anikó versei az Irodalmi Szemle legújabb számában

2014. július 30.

A friss Szemle tavaly és tavalyelőtt kialakult hagyományához híven ezúttal újra gyermekirodalmi tematikus blokkal jelentkezik. - Az Irodalmi Szemle júliusi számát Polgár Anikó három versével ajánljuk.

hirdetés

Polgár Anikó

Mérgelődés

Anya mindig totyogós
gyerekek közé akar vinni,
akik elrontják a játékomat:
nem értik, mért rakom
egymás mellé a felfújható
szamarat, a szarvast, a lovat;
mire megfordulok, már szét is hordják
a szimmetrikusan elrendezett kúpokat,
s ha fellépőt teszek a csúszda elé,
mire lecsúsztam, már oda is kúszott
s rácsücsült valaki.
Az értetlenség láttán elönt a düh.
Toporzékolva bömbölök:
mért járnak ide ezek a mindennek nekifutó,
felhúzhatós babák?
Mozgó játéknak elég a vonat, a kisautó,
azokon legalább tudom, hol a kapcsoló,
meg néha ki is fogy belőlük az elem,
s olyankor többet nem futnak nekem,
mint ezek az össze-vissza totyogók,
akiket még szimmetrikusan
elrendezni sem tudok,
hiába akarnék anya kedvében járni,
s úgy tenni, mintha játszanék velük.

Karfiolház

Az üzletben, mikor vásárolunk,
nekilendítem a kocsit, és tolom, tolom.
Legjobb a nagy, tágas üzletekben
nekilendíteni a kocsit,
legjobb, ha nekilendül, nekiütközik,
nagyot csattan és mindenki
odanéz. Legjobb, ha mindenki
odanéz és mindenki nekem örül.
Legjobb, ha lendítem is, és én is
benne ülök, és anya is velem játszik,
és gyorsan tol és tol és gyorsan siet.
Ha megáll a mérlegek mellett,
én hosszan nézegetem a karfiolt,
hátha kijön belőle a csiga,
mint a mesében. Ha kijön belőle
a csiga, biztos beszélget is majd velem,
a csigák mindig mondanak valamit,
a csigák sose futnak el olyan hirtelen.
– Még csak az hiányozna,
hogy kijöjjön a csiga! –
mondja az elárusító néni,
mert ő is beszélgetni akarna vele,
mert ő is tudja, nekem mennyire
hiányozna egy kis csiga,
aki kijön a karfiolházból,
és szarvacskáival integet nekem.

Csigagyerek

A hangyának van lába, a csigának nincs:
hiába várja az anyukája,
hogy négykézlábra álljon,
csak csúszkálni tud, mint én a parketten.
De azért ügyesen emelgeti a fejét,
mint a hasukra fektetett kisbabák.
Eső után, mikor meghíznak a csigák,
nem férnek be a házukba, kibújnak belőle,
és csak csúsznak, csúsznak a sárban.
Én is csigagyerek vagyok, szeretek a sárban.
Sokat ittam a tejecskémből,
nem fértem el a házban.
Kijöttem és keresgéltem az anyukámat,
azt a nagy kövér csigát:
a templom mellett mászik ügyetlenül,
és mindjárt rátapos egy anyukáját kereső,
ugrándozó gyerek.

 

Mindent bemesélünk – az Irodalmi Szemle júliusi számáról

A friss Szemle tavaly és tavalyelőtt kialakult hagyományához híven ezúttal újra gyermekirodalmi tematikus blokkal jelentkezik. A szünidőben gyermekversekből, mesékből, sőt mesejátékból szemezgethetünk a gyerekeknek, a szülők pedig ezeken túl könyv- és filmkritikákat is találhatnak.

A szám Polgár Anikó verseivel indul, melyekben a gyerek szemével mutatja meg, hogyan látja ő a világot: „Én is csigagyerek vagyok, szeretek a sárban." Hasonló narrációs megoldásokat találunk Kiss Ottó: Ne félj, apa! c. rövidversciklusának részleteiben. Z. Németh István klasszikusabb, rímes-ritmusos (szonett) formákból kibuggyanó nyelvi poénjaiban a gyermekmondókákat idézve írja meg a gyermeki fantázia nagy utazásait. Kulcsár Ferenc szintén a mondókák világából merít, Bodrogközi bolondozók: Barangoló c. versciklusában a falucsúfolók műfaját teremti újra. Prózával jelentkezik Ayhan Gökhan (Mese a boldogságról és a szomorúságról), részleteket közöl Bobula c. meseregényéből Garajszki Margit, majd Forgács Miklós és Szászi Zoltán közös munkáját, az Illyés Gyula népmese-feldolgozásainak motívumaira írt és a Kassai Thália Színház felkérésére született Az égig érő fa c. mesejátékot olvashatjuk. Papp Ágnes Klára tanulmányában a Harry Potter és a Titkok kamrája izgalmas, műfaji (meseregény? Ifjúsági regény?) és pszichológiai elemzésére vállalkozik. Csantavéri Júlia a Jégvarázs c. filmről, Tamás Zsuzsa pedig Garajszki Margit: Bartók c. meseregényéről ír. Tamás Zsuzsa könyvéről (Macskakirálylány), melyben archaikus mesei elemek kerülnek kortárs miliőbe, pedig Petres Csizmadia Gabriella közöl kritikát, míg Fekete I. Alfonz Szécsi Noémi Mandragóra utca 7 c. kötetét elemzi a fantasztikum szempontjából.

A számot az Ové Pictures csodalényei illusztrálják.

Olvasóink már találkozhattak a lap online kiadásában a Nová dráma színházi fesztivál előadásairól készült kritikákkal – miniblokkunkban ezúttal az online-ról kimaradt, a Szemlét leginkább érdeklő két előadásról olvashatunk – Mikuláš Hoblina Šahanský alias Forgács Miklós Kaszálatlan rétek országa (Krajina nepokosených lúk – Divalo Pôtoň) c. darabjáról Száz Pál, Mundruczó Kornél Demencia c. darabjáról (Proton Színház) pedig Garajszki Margit közöl kritikát.

Az Ízlések és pofonok blokkban folytatódnak a kritikák, Térey János Moll és Ardamica Zorán Bőre kétezer című kötetéről Steinmacher Kornélia, ill. Ayhan Gökhan ír, míg Péter Zoltán a Don Perlimpín és Don Cristóbal c. előadásokat (Erkel Színház) elemzi.
Végül elárulhatjuk olvasóinknak, hogy az augusztusi Szemle tematikus blokkja a nevek és az irodalom viszonyára fog rákérdezni – nevekkel, álnevekkel, névadással, a név jelentésével foglalkozunk majd.

szp

 

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.