hirdetés

Polgár Anikó versei az Irodalmi Szemlében

2016. augusztus 16.

Körégyűlt egy csapat felhevült / és vigyorgó szatír. Az egyiknek a nyelve lóg, / míg izzadt tenyérrel tapogatja a fiú combjait. / Egy másik mellétérdelt és csiklandozza / a lábujjait. A nyaka mellett is állnak, / egymást löködve: borzolják a haját, / s egy szemtelen már-már a vállába harap. - Az Irodalmi Szemle nyári dupla számát Polgár Anikó verseivel ajánljuk.

hirdetés

Orpheuszról dől a víz

A napfény nélküli, sötétben forrongó
kánikula megizzasztotta Orpheuszt.
Az alsó, föld alatti égbolt tüzel,
de nem világít: ott van a mélyben,
az árnyak lába alatt, olyan messze,
mint a földtől az égnek nevezett,
többrétegű, megfoghatatlan fönti láthatár.
Nem lépnek rá, hiszen nem is lépnek ők:
lebegnek. Mit kezdhet itt az,
kinek súlyos lépte van?
Csak a zenét küldheti maga helyett.
Orpheuszról dőlt a víz, már az előszobában is.
Szeme kidagadt, csapzottan lógott
lángpiros mellkasán a szőr,
lábába belevájtak a saru szíjai.
Tunika helyett csak egy átnedvesedett,
bőrhöz tapadó ágyékkötőt viselt.
Kissé meghízott mostanában:
Eurüdikére vágyakozva gyorséttermi
kaján, félkész ételeken élt. A homályban
felvillantak az egymáshoz cuppanó,
vaskosodó combok vöröslő foltjai.
Nedves ujjakkal pengette a lantot,
kissé maga elé tolva, s kábultan lépett
egyet a vöröslő sötétbe,
a soha nem fázó, soha nem izzadó
itteni istenek felé.


Eurüdiké várja Orpheuszt

Biztosan fáradt lesz és izzadt,
mire átvergődik mindenen.
A lángfolyó, bár nincs olyan közel,
izzását mindenütt érezteti.
A látványtól felfordul majd a gyomra is,
napokig émelyeg majd,
s nem enged magához közel.
Bár volna újra nyelvem, ajkam is,
s a hús s a bőr a csontokon!
Hangszert keresnék a testén,
sípot, szürinxet, furulyát,
aztán a hangszere lennék én magam.
De kimerült lesz és elhúzódik majd, tudom,
s nem lesz erőm őt visszafordítani.


Orpheusz galériája III.
(A fuvolakészítő Olümposz)

Olümposz a fuvolázás után
elnyúlt a virágok között.
Derűsen alszik, föl-alá jár a mellkasa.
Körégyűlt egy csapat felhevült
és vigyorgó szatír. Az egyiknek a nyelve lóg,
míg izzadt tenyérrel tapogatja a fiú combjait.
Egy másik mellétérdelt és csiklandozza
a lábujjait. A nyaka mellett is állnak,
egymást löködve: borzolják a haját,
s egy szemtelen már-már a vállába harap.
Nézd ezeket a fekete pöttyöket a hasán,
aztán hajolj közelebb! Bámulatos, hogy a festő
ezt a masírozó hangyasort
milyen aprólékos gonddal dolgozta ki.
Figyeld meg a szatírok szőrszálait!
Csupa szőr mindenük, még az arcuk is,
s eszükbe sem jut rejtegetni
állati nagyságú szerszámaik.
Olümposz nem sejt semmit,
farka lelottyadt, két karja a feje alatt,
arcán még borosta sincs,
csak a hónalján sötétlik néhány apró pihe.
Körülötte munkaeszközök,
félig kész fuvolák, lyuggatott fadarabok.
A legtürelmetlenebb szatír,
míg a többiek kinevetik, már dugja is
szájába az egyiket, s fújja, felpuffadt
arccal, belepirulva, mintha érezné benne
Olümposz nyelvének és bőrének nyomát.

Pompásan nyaralunk

Az Irodalmi Szemle nyári összevont duplaszáma méreteiben és tartalmában is kiválóan alkalmas nyaralásra vagy estébe hajló nyári olvasgatásokra. Vagyis kényelmesen elfér a strandtáskában a napolaj mellett, és már a tartalomjegyzéket végigböngészve az a benyomásunk, szerzőink azt üzenik, pompásan nyaralnak.

Polgár Anikó verseivel indul a lapszám, melyekben Orpheusz és Eurüdiké mítoszát írja újra a szerző – a nyári fülledtség képeiről az antik vázaképek és korunk tengerparton hűsölő ikonjai egyaránt eszébe juthatnak az olvasónak. Németh Zoltán három verse egy-egy lángelme álarcába bújva utaztatja olvasóját: Rilke Duinóban, Darwin a Galápagos-szigeteken, Puskin Carszkoje Szelóban. Juhász Tibor kisprózája kevésbé egzotikus, ám sokkal fülledtem helyre vezet minket: a nyilvánosvécé mindennapjait mutatja meg.

„Egy detektív nem teheti ki a lábát otthonról anélkül, hogy bűnbe ne botlana. Főként akkor nem, ha szándékosan akarja távol tartani magát tőle; mondjuk, nyaralni megy” – írja Benyovszky Krisztián Agatha Christie nyaralós-utazós krimijeit vizsgáló tanulmányában. „Egy görög szigetre kellene menni / bugyi nélkül egy Szapphó-kötettel” – olvassuk Hajtman Kornél Nyaralás c. versében. A nyaralás képei villannak fel Nyerges Gábor Ádám, Ayhan Gökhan és Szávai Attila prózájában is. Regényrészlettel jelentkezik Csobánka Zsuzsa Emese (Megérinteni egy nőt). Horváth Kornélia tanulmánya Kányádi Sándor Sörény és koponya című kötetét vizsgálja.

Nyilas Attila Egynyári jegyzetek című verscsokra a magyar tenger partjára kalauzolja az olvasót. A nyár persze minden tobzódás ellenére az elmúlás ideje is. N. Tóth Anikó rövidprózájában, és Szili József „nagy nyár színe szerelem színe sárga” című tanulmányában láthatjuk ezt például, utóbbi Lator László feleségéhez írt gyászverseit (amelyek egyben a szerelmi líra darabjai is) elemzi. Lázár Bence András, Farkas Benjámin, Nagy Hajnal Csilla és Bödecs László verseit olvashatjuk még a számban.

Petres Csizmadia Gabriella tanulmányában a nyári meséket gyűjti egybe az utóbbi öt évben megjelent gyermek- és mesekönyvekből válogatva – különös tekintettel a nyári gyermek- és állatmesékre. Kadlót Nikolett Nyáry Krisztiánnal készített interjújában a Magvető Kiadóról, a Merész Magyarok című, valamint a megjelenés előtt álló könyvéről, melyben magyar festők életéről mesél. Tőzsér Árpád Légy már legenda címen közölt naplójegyzetei 2008 nyarához térnek vissza. Koós István tanulmánya Ady Endre Emlékezés egy nyár-éjszakára című versét elemzi.
Kritikát közöl a lapszámban Pucher Bálint Nyáry Krisztián említett könyvéről, Beke Zsolt pedig Bödecs László Semmi zsoltár című verseskötetéről. Pavel Vilikovský magyarul megjelent utóbbi kötetével, az Első és utolsó szerelem című novelláskötetével Gyürky Katalin recenziója foglalkozik.

Figyelem, a lapszám nyaralásra kiválóan alkalmas. Borítóját speciális kísérletek során a megújult szerkesztőség által tesztelt eljárással kifejlesztett UV-védővel vontuk be. Így az olvasó a parton hűsölve is védve marad a káros sugárzástól – ha netán elbóbiskolna. Legközelebbi, szeptemberi lapszámunkban elsősorban az idegenség fogalmát körüljáró szövegekkel foglalkozunk.

Száz Pál

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.