Csaplár Vilmos szerint –sokak véleményéhez hasonlóan - ezzel a régóta esedékes díjjal egy nagy életművet díjaztak. Mint mondja, szerencséje van Vargas Llosának, hogy ilyen egészséges génekkel áldotta meg őt a természet, hogy türelemmel ki tudta várni, míg fiatalabb írótársai sorra megkapták előtte a kitüntetést.

Garaczi László szinte elsőként reagált a Nobel hírére a Facebookon. Mint mesélte, gyermekkori barátja, Dezső, mióta 1980-ban kiköltözött Svédországba, minden alkalommal jelen van a Nobel bejelentésén, és abban a pillanatban, amikor elhangzik a név – szinte percre pontosan mindig 13 órakor –, felhívja barátját, hogy elújságolja a hírt. Persze minden évben hozzáteszi: „na, megint nem te kaptad”. Garaczi szerint annak ellenére, hogy a Nobelt nagyon gyakran értetlenség, fanyalgás veszi körül, ez alkalommal konszenzusos döntés született. A Magyarországon ismert és népszerű szerző különösen fontos Garaczi számára. A város és a kutyák című Vargas Llosa-könyv alapmű volt legutóbb megjelent Arc és hátraarc című regényéhez. De a Levelek egy ifjú regényíróhoz című mű is – amit tíz éve olvasott – nagy hatással volt rá, fontos műnek tartja.

Bánki Éva portálunknak azt nyilatkozta, az a baja Vargas Llosa díjával, hogy ezzel 20-30 évvel ezelőtti irodalmat díjazott az akadémia. Nyilvánvaló, hogy a hatalmas latin-amerikai irodalomból Vargas Llosa jelentős szerző, de díja inkább nevezhető retró-díjnak. A Nobel-bizottság szerinte rettenetesen le van maradva. Bánki Éva a legjobban kamaszkorában olvasott fiatalkori regényeit szereti Llosának. Hozzáteszi, jónak tartja, hogy egy sokak által ismert és olvasott írót jutalmaztak. Az ún. Kulturkampf, amikor egy jelentős díjjal neveket, írói életműveket akarnak ismertté tenni, bevezetni a köztudatba, szerinte nem jó megoldás.

 

Grendel Lajost is megkerestük, hogy mit gondol Vargas Llosa díjazásáról, ő főleg olvasámányélményeiről mesélt nekünk: "Régóta szeretem Vargas Llosát. Régóta és főleg a régebbi műveit. A város és a kutyák volt rám nagy hatással. Íróként főleg a Négy óra a Catedralban és A Zöld palota volt izgalmas a számomra a Faulkner-ből kiinduló, de azon radikálisan továbblépő idősíkfelbontásai miatt. Vargas Llosa a modern realzmus új kifejezési lehetőségeit valósította meg. És a humoráról még nem is beszéltünk! A Pantaleón és a hölgyvendégek vagy a Júlia néni  szellemességére. Egy időben Csehszlovákiában is népszerű szerző volt, különösen Csehországban. Kifejezetten örülök, hogy nagy írót jutalmaztak, s ez mindenképpen pozitív üzenet. Latin-Amerikát mintha elég régóta hanyagolták volna Stockholmban.

Vargas Llosa az kilencvenes évek elején járt Budapesten az IBS (Nemzetközi Üzleti Főiskola) meghívása alapján, meséli Takács Zsuzsa a Literának:
„Ott voltam a felolvasáson, író-olvasó találkozáson és este a Spanyol Nagykövetség vacsoráján – folytatja. - Az előadáson a nagyszámú közönség soraiból valaki megkérdezte tőle, tudna-e mondani egy magyar író nevet legalább. Azt mondta, sajnos nem. Este - ezt enyhítendő - megkérdezte, ki fontos író Magyarországon. Ottlik Géza neve hangzott el, aki szintén katonaiskolába járt, mint - ugye - maga Vargas Llosa is, továbbá Kertész Imre neve. Mindez csak azért érdekes, mert nagyjából egy évtized múlva Vargas Llosának meg kellett tanulnia Kertész Imre nevét, hiszen hosszú évek óta ott szerepelt Vargas Llosa is a jelöltlistákon.

Egyébként fontos író, fontos közéleti szereplő, itthon minden könyve olvasható magyarul, az El País című legnagyobb spanyol napilap kolumnistája, mindenfelé élt, Spanyolországban, Franciaországban, az USA-ban. Ő az ötödik latin-amerikai Nobel-díjas, nem csak Peru, egész Latin-Amerika és Spanyolország örömmámorban úszik. Perunak van egy másik Nobel-díj esélyese, a kecsuául író, Arguedas, akinek csodálatos könyve, a Mély folyók szintén olvasható magyarul.
Sajnos a talán legnagyobb latin-amerikai költő, író, esszéista Borges nem kapott Nobel-díjat.”