hirdetés

PrivátMátyás

Bán Zsófia Írása

2008. május 23.
A litera "Mátyás király Gömörbe'" címmel meghívásos pályázatot hirdetett kisprózai művek alkotására. A pályázat lezárult. Most azokat az írásokat közüljük, amelyek már nem vesznek részt a versenyben, viszont az azonos című antológiában szerepelnek majd.
hirdetés

A Ramona Reneszánsz Hotel konferenciaközpontjában nagy volt a sürgés-forgás. Már hetek óta egy nemzetközi szimpozionra készültek, amely „A reneszánsz a történelmi és privát emlékezet tükrében” címet viselte, és a jóleső negatív diszkrimináció jegyében kikötötték, hogy csak olyan országok tudósai vehetnek részt, ahol tényleg volt reneszánsz, a többiek, így a kérlelhetetlen szimpozionszervezők, tehetnek egy szívességet. Hiába ágáltak az amerikai reneszánszkutatók, hogy de kérem, hisz’ nálunk például volt Harlem Renaissance, hiába verték a mellüket (és vicsorogtak hozzá) a dél-amerikaiak, hogy náluk volt/van és lesz tangó-szamba-pasodoble és/vagy focireneszánsz, hiába sírdogáltak keservesen az afrikai tudósok, hogy ezek szerint a szafari- és népirtásreneszánsz az nekik smafu, hiába fenték élesre a szamurájkardjukat a japán tudósok, hogy mindjárt lenyisszantják ezeknek a fejét, akiknek a szamurájreneszánsz az egy vizesnyolcas, a szimpozionszervezők csak kajánul nyerítettek, és „nanehogymár ezzel próbáljátok feltolni magatokat, drágáim” szöveg kíséretében a szervezőirodán a kinyomtatott és labdaccsá gyűrt könyörgő emailekkel és levelekkel kosárra, azaz szemeteskukára dobtak.
A magyar szimpozionszervezők (névszerint Dr. Hunyadi, Dr. Thuróczy és Dr. Tepes) a szokásos csúcsrajáratott fejetlenség és szervezetlenség keretében leginkább azért izgultak, mert néhány héttel korábban egy eladdig ismeretlen magyar reneszánszkutató a talányos holló@róka.hu emailcímről azt írta nekik, hogy birtokában van egy 8mm-es, privátlagosan készített film, amely Mátyás király életének bizonyos jeleneteit örökítette meg, és amelynek itt, a Ramona Reneszánsz Hotelben lenne a világpremierje. A szimpozionszervezők éltek a gyanúperrel, és visszaírtak, hogy nem, ők nem most érkeztek a 6:20-assal, és nehogymár valaki filmezett lett légyen volna a tizenötödik században, és hogy bízvást jöhet az ismeretlen kolléga az ő enyves hátukra sízni. Jött is rögtön a válasz a holló@róka.hu-ról, hogy a tudós urak sajnálatosan lebecsülik a reneszánsz ember reneszánsz ember-voltát, ami az ő kutatásai alapján annyit tesz, hogy a reneszánsz keretében már lényegében minden fel volt találva, amit látszólag csak később találtak fel (lásd például Leonardo da Vinci vonatkozó munkásságát), és hogy csupán a történelmi emlékezetben fellelhető sajnálatos törések és repedések a felelősek azért, hogy a későbbiekben mindent újra fel kellett találni (ld. pl: spanyol viasz). Ez lenne, elmélete szerint, a reneszánsz permanens reneszánsza. És mikor Dr. Hunyadi, Dr. Thuróczy és Dr. Tepes tovább akadékoskodtak és követelték, hogy holló@róka.hu mondja meg, hogyan tud szavatolni a felvételek eredetiségéért, az illető visszaírt, hogy ugyan az eredetiség képzete a huszonegyedik századra már vészesen kompromittálódott (értsd: Nyugaton már nem divat), és hogy akadékoskodásukkal csupán végzetes provincializmusukról tesznek tanubizonyságot, mégis, ha mindenáron ragaszkodnak hozzá, a filmet bármikor alávethetik egy laborvizsgálatnak, amely bizton igazolni fogja a film eredeti korát.
A szervezőbizotttság súgott-búgott, négy-öt magyar összehajolt, majd úgy döntöttek, hogy elfogadják az ismeretlen tudós jelentkezését és nekiláttak az esemény PR-puffasztásának, hogy még az is tudjon a közelgő világszenzációról, aki addig a reneszánszról csak egy svájci potencianövelő gyógyszer összefüggésében hallott. Telt-múlt az idő és egyszercsak eljött a nagy nap, a nemzetközi szimpozion első napja, amelynek során a köszöntőbeszédek és a keynote előadás után („Mi az a reneszánsz és mi okozza?”), a program szerint levetítik a fellelt, eleddig ismeretlen kockákat Mátyás király életéből, mely esemény azonmód elhelyezné Magyarországot Európa és a világ tudományos-kulturális térképén, meg úgy egyáltalán. A Ramona Reneszánsz Hotel hatalmas konferenciatermében ott tolongott a hazai és nemzetközi média minden nélkülözhető sajtómunkása, s már a nyitóelőadás alatt érezni lehetett az egyre növekvő feszültséget, ami egy idő után, olyan sűrűvé vált, hogy rá lehetett volna könyökölni, mint egy bárpultra. Az izgatott sustorgások bábeli zűrzavara az előadás végéhez közeledve már csaknem elnyelte Dr. Forza-Teringhette amúgy igazán bölcs szavait. Aztán eljött a várva-várt pillanat, a terem hirtelen elcsendesedett, leoltották a villanyt és a visszafojtott lélegzetek szinte kiszivattyúzták a teremből az oxigént. Az izgalmat csak növelte, hogy a beharangozás szerint, az eredeti filmet vetítik le, hogy így valóban hamisítatlan legyen az élmény. Befűzték a filmet, majd a vetítő hangos berregésének kíséretében elindult a film. Mátyás pizsamában ül a reggelizőasztalnál, mosolyogva integet a kamera felé, majd fog egy narancsot, igazságosan kettészeli, s az egyik felét a slafrokban vele szemközt ülő feleségének nyújtja. Snitt. (Taps a sorok között.) Mátyás a Dunakanyarban pecázik, integet a kamerának, majd kifeszítve a hüvelyk- és mutatóujja közti távot, igazságosan mutatja, mekkora halat fogott. Snitt. (A közönség nevet.) Mátyás a várudvaron Corvin Jánoskával játszik, majd amikor észreveszi, hogy a fiúcska csalt a golyózásban, igazságosan lekever neki egy hatalmas pofont, miközben a másik kezével igyekszik letakarni a kamera lencséjét. Snitt. (Moraj a sorok közt.) Mátyás saját szülinapi tortájának gyertyáit fújja el ( a képet kimerevítve harmincöt gyertyát számlálhatunk), majd a jelenlévők között igazságosan szétosztja a tortát. Egy repetáért hívatlanul benyúló kezet a tortavágó késsel csuklóból, szépen, igazságosan lenyisszant. Snitt. (Itt-ott hangos kiáltozás.) Mátyás szerettei körében lantkoncertet hallgat egyre komorabb arccal, majd hirtelen feláll és kardját előrántva igazságosan leszúrja a nyilván hamisan játszó lantost. Snitt. (Dermedt csend.) Mátyás anyósa társaságában igyekszik jó képet vágni az asszony szűnni nem akaró szóáradatának, majd egyszercsak felkap egy díszpárnát a kerevetről és addig nyomja igazságosan az asszony arcába, amíg az ernyedten össze nem esik. (A kép ezután egy pillanatig a padlót mutatja, a kamerát nyilvánvalóan kiverték az operatőr kezéből.) Snitt. (Szórványos kiabálás.) Mátyás és Podjebrad Katalin esküvői ruhájukban egy budoárban láthatók, amint éppen ordítanak egymással. Mátyás félre nem érthető obszcén mozdulatot tesz, amellyel nyilvánavalóan a perceken belül megtörténő, kierőszakolt esküvőjükről fejti ki igazságos véleményét. Nyakán az ordítástól kidagadnak az erek. Snitt. Mátyás......itt sajnos nem tudjuk folytatni a beszámolót, mert ekkor a feldühödött, hazai konferenciarésztvevők meg valami fekete egyenruhába öltözött, nemzeti karszalagos emberek megrohamozták a vetítőfülkét, kirántották a filmet a projektorból, miszlikre szaggatták, majd a fülkében ülő, ismeretlen reneszánszkutatót igazságosan péppé verték. Hogy ez megvolt, serényen nekiláttak a teremben jelenlévő külföldi résztvevőket is hasonló ellátásban részesíteni. A filmről, mint utóbb kiderült, nem készült kópia, vagy ha igen, az soha nem került elő.
„Háborúzzanak mások, tu felix Hungaria, te csak élj a tudásnak.” Ez volt a másnapi sajtó egységes szalagcíme.
 

Bán Zsófia

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.