hirdetés

Próbakörök a próbacsomagolásról

2009. január 16.
Próbacsomagolás címen jelent meg Bán Zsófia új könyve a Kalligram kiadónál, melyet 2009. január 15-én délután négytől mutatott be az Írók Boltjában a szerző, Forgách András és Mészáros Sándor.
hirdetés

Marianne Faithfull Surabaya Johnny előadása után Forgách András Próbakicsomózás címen olvasta fel a kötettel kapcsolatos gondolatait, majd hármasban beszélgettek a regényelméletről, a besorolási kérdésekről, a képek fontosságáról és az esszék Balassához kötődéséről − akár ennyi is lehetne, a többit tessék elolvasni, ott a könyv, vagy eljárni a rendezvényekre (bár nehéz lett volna beférni), de többről van itt szó mégis, olyan játékterekről, melyeket nehéz röviden összegezni.


fotók: Valuska Gábor
A melankóliáról, a mélabúról, a klasszikus realista regény átalakításának kísérleteiről szólnak a kötet első esszéi. Nem véletlen, és nem csupán annyi Surabaya Johnny szerepe, hogy egy alkalommal egy távol-keleti reptéren valaki az író füle hallatára azt mondja: „De nekem Surabayában kell átszállnom délután négyig!” s ez benne Marlene Dietrich-et hívja elő, amitől arra gondol, Marlene Dietrichet hívja elő az európai emlékezetben. Valóban előhívja-e Marlene Dietrichet az európai emlékezetben? Nem feltétlenül, de társíthatja hozzá ezt a Kurt Weil-dalt az európai emlékezet persze, az alkat és a hangulat, milyen jól állt volna ez a dal Marlene Dietrichnek! Hasonlít az alkatához, ahogyan az alkat, a hangulat hasonlítana a kötet első két esszéjében megidézett szerző esetében is? Nádas Péter (maga is jelen volt a bemutatón) és W. G. Sebald (igazoltan felmentve) azonossága, ha valamiben a klasszikus realista regényesztétika megújításán túl, épp a melankóliában, egyfajta tágabban, az alaptételekre, a létről való gondolkodásra értelmezett melankóliában ragadható meg. Bán Zsófia első esszéjében (első megjelenés: Holmi, 2006. augusztus) arról ír, hogyan rétegződnek egymásra a Mélabú című Nádas-esszé és a Párhuzamos történetek utolsó fejezetének képei. Hogyan lehet szövegbe fordítani a képet, s hogyan sikerül ez Nádas Péternek az utolsó ’képben’, ahol nem tudjuk, hogy aki lát, mit lát, csak a látót látjuk. (Mészöly egy címe rémlik fel hasonló játékával: Az ember, akit megölt). Még pontosabban arról, hogyan tükrözi le Nádas a regény zárlatában azt, ahogyan Nádas máshol arról ír, hogyan tükrözi le Kersting egy képén barátja, Casdpar David Friedrich műtermét – egy Camera Obscurává alakított teret, melyben háromszorosan törik a fény, mielőtt a szembe jutna: az Elba felületéről a szoba plafonjára vetül, majd onnan a vászonra, ahonnan a festő szemébe − a közvetlen megvilágítás túl sok, túl éles lenne. Képképzés írásban, a történelmi emlékezet vakfoltjainak az írás általi halvány derengésbe vonása − tételek.

Forgách András több dolgot hangsúlyoz a könyvről szóló megnyitójában: az egyik, hogy hátulról kéne olvasni a könyvet, ha már elölről a végére értünk. (Ami utal a Nádas-regényről a könyvben írtakra is.) A másik, hogy nem esszékötetről, hanem regényről van szó. Miért írhatja ezt? Egy erősen szerkesztett kötetről beszélünk, az Olvasópróbák, a Próbautak és a Próba-tételek fejezetek alcímeik szerint utazások képben és szövegben; utazások térben és időben; utazások téren és időn túl. Forgách András a ’Könnyedség és erudíció’, a ’Könnyedség és perspektíva’, majd a ’Könnyedség és melankólia’ fogalompárokat rendeli az egyes fejezetek mellé. (Az olvasás mikéntjére vonatkozó első tételt írása végére átalakítja: hátulról, elölről vagy középről, de olvasni kell a könyvet). A melankólia visszautal a kötet szerzőjének Nádasról és Sebaldról adott jellemzésére is: melankolikus szerzők, ha egész más irányból közelítenek is ehhez. Sebald alakjának feltűnése pedig azért fontos, mert az író éppen azt a műfaji skatulyázhatatlanságot alkalmazza (alkotja meg?) regényeiben, amely Bán Zsófia könyvéről is bátran kimondani engedi, hogy nem esszékötetről beszélhetünk, ha róla szólunk, még ha esszék sorakoznak is benne, útleírások, élettörténetek, képleírások, regényértelmezések. Olyan gazdag szövetű utalásháló köti össze a kötet egyes pontjait, ahogyan Sebald esetében maga is írja – az jutott eszembe, hogy arról az jut eszembe, hogy az jut eszembe… egészükben felfejthetetlen, mert végükérhetetlen utalássorok, realizmus ide vagy oda, a világ szerkezete ilyen, kell-e ennél több ok a melankóliára? „Sebald a huszadik század egyik nagy melankolikus szerzője − ám ez nem mindenki számára és nem mindenhol rossz pont.”

Mészáros Sándor kérdésére, miért ajánlja Balassa Péternek a könyvét a szerző, Bán Zsófia azt válaszolja, tőle tanulta, hogy lehet, szabad műfajhatárokon kóborolni, csellengeni, utazni, nem kell egybe bezárkózni, s hagyni sem kell, hogy beletuszkoljanak. A képek és írás viszonyának fontosságát feszegető kérdésre azt válaszolja, a képek már az egyetemen is érdekelték, ahol William Carlos Williams kései verseiből írta a szakdolgozatát, aki maga Brueghel képeivel, azok versbe írásával, tükrözésével foglalkozott. [A lessingi esztétika meghaladása, mely szerint az írás időbeli, a kép térbeli, az egyik csak folyamatában tudja kifejezni azt, amit a másik egyetlen egészben, ugyanakkor és épp ezért a folyamatszerűség ábrázolása nehezére esik. A diszkoszvető állapota sosem olyan, mint a görög szobron, mivel egy pillanatba kénytelen sűríteni egy mozdulatsort. Brueghel ezt váltja ki sokalakos képeivel?... elkalandozom. Jó.].

Próbacsomagolás. Újrafelhasználható, környezetbarát. Az úti esszékből hallgatunk egy részletet, „Surabaya Johnny, ne hagyj el.” Forgách András a csomagolás szó értelmezési tartományairól, majd annak visszafordításairól a könyv címére: van egy tartomány, mely erre a kötetre nem érvényes: „nem szépít, nem enyhít, nem finomít, nem kendőz”.

Az utolsó rész az apa-képek tárháza, apák megidézéssel búcsúztatása. Apák, mondja Forgách András, akkor is, ha egyikük Susan Sontag, akinek nemrégiben megjelent, fia által szerkesztett naplójából mintegy ráadásképpen a könyvről szóló írása után idéz egy bejegyzést 1956. november 4-ről. Hegel mondatának parafrázisa, jegyzi meg fia a jegyzetekben az elsőről: „Magyarország a történelem mészárszékén.” A naplóbejegyzés végében Susan Sontag Gertrude Stein utolsó pillanatairól ír: Felriad, Alice B. Toklast kérdezi: Mi a válasz? Nincs válasz. De akkor mi a kérdés? Lehanyatlik, vége.

Próbacsomagolás. A kötet 15 esszéjének középső darabja a második rész első esszéje, mely valamiért (véletlen? nem hiszem) az esszék eredeti helyének felsorolásában a harmadik helyre került, rögtön a Nádas- és a Sebald-esszé mögé. „A hiány negatívja – családi fényképek a privát és közösségi emlékezetben” a címe. Bán Zsófia saját családi képeit is az írás (előadás) részévé teszi. Az anya teresienstadti tartózkodásáról nem sokat tud, s Teresienstadtban járva félve nézi a múzeumi fényképeket, nehogy feltűnjön egyen is. Majd megkérdezi magától, mitől fél. A képek elszabadulásától – nincs mögötte történet, túl szabad utat enged a fantáziának. Túl sok minden fér mögé. Az apa első felesége Auschwitzban halt meg – soha nem beszélt róla, ahogyan az anya sem beszélt a teresienstadti időről, s nem őrzött képet sem, bár amatőr fényképész volt. Rokonoknál kutatva talált közülük egy gyerekkori műtermi- és egy nagycsaládi szabadtéri képet. Adoptálja őt – a családba illeszti. Az anyáról, az igaziról, a nem adoptáltról csak pár szó és két kép szerepel az esszében – egyik képének eredetije, melyből Hersko Judit, a holokauszt, az emlékezés és a családi fényképek kérdéseivel sokat foglalkozó képzőművész készített egy ezüstporral üvegre égetett/kopírozott változatot, s ez a változat, két formában: az üveglap keretben és a vetett árnyék az üveglappal előtte. „A megvilágított kép árnyéka a falra vetül, s ilyenkor az árnyék az, ami élesen látszik, mely koncepció az emlékezés folyamatának hiteles és kivételesen szép vizuális ábrázolása.” Sebald képhasználatáról írott sorait is ideértve felmerül: az anya árnyékát próbálja csomagolni? Anyaregény? Esszékből? Egy láthatatlan árnykép körülírása, mint Nádas regényének utolsó fejezetében? Az anya fotói a 145. oldalon. 215 oldal. Aranymetszés. Több idő kell, kalandozni benne. Próbakörök − lehanyatlik − vége.

Györe Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.