Újabb alternatív kulturális létesítménnyel gazdagodott Budapest. Néhány nappal ezelőtt nyílt meg az Akácfa utca 51 szám alatt a Fogasház. Miért Fogas? Nos, aki elsétál a ház előtt és megpillantja a patinás cégért, az rögtön tudja. A házból egy évvel ezelőtt költöztek ki a lakók. Furcsa hangulata van egy üres háznak. Hűvös dohszag. Tágas, mégis telített hiány-terek. Egyszerre láthatjuk, hogy már nincs benne, és hogy még nincs benne élet. „Néhányan közülük most visszajöttek, megmutatták, hogy hol laktak” – meséli az első emelet felé menet a hely egyik szervezője, Ongjerth Dániel. Fiatal civil, aki civilben a Kohó Kulturális és Közművelődési Egyesület tagja. A Kohó az elmúlt években rendezett már gerilla-kertépítést, stoppolási versenyt Prágába és könyvcsere programot a Móricz Zsigmond körtéri aluljáróban. Így tehát éppen a földalatti kultúráról beszélgetünk, miközben felérünk az első emeletre. Sajnos a korlátokat az elmúlt egy évben lelopták, ideiglenesen gerendákkal biztosítják a körfolyosót.

(A fényképeket a szerző készítette.)

Néhány hete itt még semmi nem volt. Csak a romos, kibelezett ház. Az egyesület már régóta szeretett volna egy ilyen helyet kialakítani, ehhez azonban egyetlen dolog hiányzott: a hely maga. Aztán egy hónapja Ongjerth Dániel kapott egy telefonhívást, hogy van itt ez a ház az Akácfa utcában. A többi pedig már magától történt. Barátok, ismerősök, optimisták kezdtek el segíteni. A renoválás ma is tart, a jövő héten veszik birtokba a második emeletet. Az első emeleten egy fotóstúdió, egy divattervező-iroda és egy ötvös-üvegkészítő műhely kap helyet egyelőre. Valamint egy multifunkcionális iroda, amelyben a civil vagy kreatív szervezetek szabadon és felváltva dolgozhatnak. Az irodán keresztül lehet kisétálni a teraszra. Már ha terasznak lehet hívni az első emeleten található, körülbelül ötven-hatvan négyzetméternyi lebetonozott platót. A Fogasháznak ez az oldala a második világháborús bombatalálat óta foghíjas. Azóta ilyen féloldalas a ház, nem hozták rendbe sohasem. Nagyjából a terasz alatt olvasható a házfalán a Fogas receptje: Halkan élünk.

Ongjerth Dániel és a hozzá csatlakozó másik kohós, Nádas Patrik röviden értelmezi ezt a feliratot. A mondat egyrészt figyelmeztetés a vendégeknek, hogy ne hangoskodjanak, másrészt jelzés a szomszédoknak, hogy tiszteletben tartják pihenésüket, de ami a legfontosabb: a Fogas voltaképpen nem a hetvenkettedik romkocsma szeretne lenni, hanem egy olyan kulturális befogadó-tér, amelyben egymás mellett tudnak dolgozni különböző emberek, ahol az élet, a munka és a szórakozás remekül megfér egymás mellett. Mint a fogaskerekek, teszem hozzá és a terézvárosi Plébániatemplom irányába kémlelek. A Fogas üres tereivel és nyitott szemléletével helyet ad ezeknek a próbálkozásoknak. Már most három kiállítást lehet megtekinteni a földszinti labirintusszerű helyiségekben. Van egy vetítőterem is, ahol ősztől tematikus és speciális filmklubok várják a látogatókat. Még sok minden képlékeny, a jövőben színházi előadásokat és irodalmi rendezvényeket is szeretnének. Szóba kerül, hogy az egyik szobában lehetne egy könyves-sarkot ikialakítani. Ahol az emberek ott felejthetnek egy-egy könyvet, vagy akár ott felejthetik magukat is.

A hangsúly a nyitott, szabad gondolkodáson és a közösség dinamizálásán van, mondják a kohósok. Az udvaron kényelmesen elterülő kocsma megkeresi a pénzt a kulturális rendezvényekre. Ennyiben a Fogasház igyekszik energiatakarékos, önellátó módon üzemelni. Azzal, hogy övék itt a tér, ösztönözni szeretnék a fiatal művészeket, hogy próbálják meg menedzselni is saját magukat. Szóba kerül aztán, hogy létezik-e valamilyen esztétikai szűrő, ami előre szelektál a produkciók között. Nincs ilyen esztétikai fórum, válaszolják. Abban bíznak, hogy az elkövetkező hónapokban, mintegy magától, autonóm módon kialakul a ház esztétikai profilja. Végleges engedélyt szeptemberben kaphatnak. A ház ebben a szabad, nyitott formában (open space & open society) maximum három évig működhet. Utána új lakóház épül majd a régi helyén. Addig azonban a kohósokat fűti a lelkesedés, fokról-fokra teszik rendbe az épületet, lakják be a szabadság egyelőre még dohos tereit. A házfalon csüggő cégérhez pedig csak annyit, hogy ez a Fogasház nem annyira protézis, mint inkább szintézis.