hirdetés

Puskás Dániel: A vakok zsoltára (részlet)

2018. január 10.

Ha tudtam volna, Ilja Maskov Székben ülő nő portréjáról írok. / Budapesten volt kiállítva nemrég. / Amikor szemébe néztem, mint a tiédben, / csak a lüktető Balkánt, a fűszeres keletet láttam – Puskás Dániel A vakok zsoltára című kötetéből olvashatnak részletet.

hirdetés

Kék falu

Lement a nap.
Mint egy kóbor kutya,
besomfordált a szomszédba,
és izzik még pirosan,
mintha lángra kaptak volna a házak.

Átitat mindent a sötétedő ég.
Mindenbe beleivódik,
befutja a tetőt, mint a moha,
a szamarat, a zsebeket, az emberek szemét,
még a másik falut is
(onnan jött az egész, mint az eső).

Mojszej bácsi kezéből,
mint egy tekegolyó, elgurul a hold.
Megáll lassan a helyén, középen.
Mindenki csak azt nézi, csak rá mutat,
még a szomszéd faluból is.

Mojszej bácsi görbülni kezd,
menekülne az öreg Iszaak Joszipovics,
de visszanyomja mázsás, kőtáblányi szárnya,
a szomszédnő lebegő fiát még visszarántja,
és a hold,
mint egy lefolyó,
szörcsögve elnyel mindent:
az embereket, a házakat, a szamarat,
és végül,
mint a spagettit,
beszippantja az utat.

 

Éjszaka a falu

Éjszaka a falu a dombon megindult.
Mentek a vetések is, mint a verssorok,
Csúsztak csigaként kerítések, otthonok.
Időnként a templom harangja megkondult,

Egyszer egy nyitva maradt ajtó nyikordult,
Horkantottak néha, de mind csak álmodott,
Pont mikor a falu a dombon megindult.

A piros lámpánál megállt, majd befordult
A tenger felé, s már látszott is a homok.
Ott volt sok falu, s a tenger, mint egy torok,
Elnyelte őket, s nyomuk befedte a múlt,
Pont mikor a falunk a dombon megindult.

 

Miért nem láttam, hogy 1917-18

„Ki volna az, ki lepillant, mint a hajnal,
szépséges, mint a hold,
fényes, mint a nap
és reszkettető, mint a lobogós hadi tábor?"

Énekek éneke 6,10. (Ford. Bernáth István)

Chagall A séta című képét láttam meg az oroszkönyvemben:
maga Chagall és első felesége, Bella Rosenfeld.
Úgy néztek ki, mint mi ketten.
Bécsben állították ki nemrég, az Albertinában,
terveztük is, hogy megyünk,
már nézegettem a szállást.

De nem vettem észre,
nem néztem meg eléggé a képet,
hogy ezek tényleg mi vagyunk:
gyönyörű vagy, mint Bella Rosenfeld,
forró, déli véred,
dús, göndör hajad, –
de miért nem vettem észre,
hogy ezen a képen csak nekem ér fülig a szám,
hogy te már rég messze nézel,
mosolyod mögött bujkálsz, mint egy sáncban.
Miért nem láttam, hogy csak én akarok piknikezni,
te repülnél már messze,
mint gyerek kezéből a léggömb.

Miért nem láttam, hogy 1917-18 van,
miért nem vettem észre, hogy dúl a forradalom, a háború,
miért nem láttam előre, hogy jön majd egy ennél is nagyobb, újból,
hogy '44-ben meghal Bella,
hogy Helsinkiből csak szakítani jössz haza.

Ha tudtam volna, Ilja Maskov Székben ülő nő portréjáról írok.
Budapesten volt kiállítva nemrég.
Amikor szemébe néztem, mint a tiédben,
csak a lüktető Balkánt, a fűszeres keletet láttam,
honnan sejthettem volna,
hogy hátad mögött már készülődnek, és jönnek sereggel a tatárok, törökök,
pedig már láttam rajtad a katonazubbonyt,
feszes, bástyaként meredő melledet,
izzó, fekete, lőporszínű szemed,
és nem tudtam, hogy fejedben már rég kész vannak a szavak,
melyek, mint a nomád hordák,
parancsra csontig rágják húsomat.

 

Ros hasana

Csak azt felejteném el végre,
amire nem akarok emlékezni.

*

Még álmomban is alig állsz szóba velem.
Elfutsz előlem,
hiába fognám meg kezed,
elfolyik ujjaim közt, mint a víz.

Sikamlós hal minden, ami elmúlt.
Úgy szaladsz tőlem, mint Daphné Pán elől.

*

Hiányzik, ahogy néztem, mikor öltözöl.
Ahogy szemem előtt nyerted el, mint a virágzó fa, díszedet,
ahogy szemem előtt hullt le rólad, mint az őszi lomb,
és feltártad előttem aranyló kertedet.

*

Elnehezül a kezem.
Elnehezül a kezem.
Elnehezül lassan mindenem.
Szét kéne folyni, mint a festék,
de nyomom ne maradjon semmi sem.

Zavaros folyóba dobáltam zsebeimből mindenem.
Szép lassan elmerül,
feloldódik, mint kávéban a tejpor.

*

Úgy várom, hogy újra nyíljon az üveg,
vagy szisszenjen a doboz.
Már jobban, mint hogy sóhajts,
és melltartód levesd.

Hasadt feleink közé befolyik a szesz,
összetartja őket, mint téglákat a malter,
kitágul és lüktet tőle a seb,
mintha marná vízével a tenger.

*

Fekszem az ágyon,
részeg hullámok ringatnak,
visznek messze, mint a folyó.

Ha tükrébe nézek, újra látom arcodat,
míg, mint a nehéz kő,
nem jön az ébredés:
szemeid szétrebbenek, mint a varjak,
göndör hajad szétszéled, mint a birkanyáj,
elhaló hangod szétcsurog fülemben, mint a méz.

*

És látod, elhagylak lassan téged is, mint az altatót,
kivel többet aludtam, mint veled.
Hiányozni fog, ahogy kipattintom a levélből,
mint ahogy az óvszert bontottad,
fogaddal tépve fel, mint ki kézigránátot biztosít ki.
Hogy féltem, hogy utoljára látom,
ahogy testeden végigfut a rángás,
és kiadod sóhajod, mint melegét a kályha.

*

Nézem a folyóban hullámzó tükörképem,
mint tévében a zavaros adást.
Belevágok egy kavicsot,
a víz betörik csörömpölve, mint az ablak.
Tört képem viszi a folyó,
mint az apró morzsákat.

Olyan szeretnék lenni, mint a bölcs Salamon,
mikor még nem tudta, hogy minden hiábavalóság.

A szövegek eredeti megjelenési helye:
- Kék falu, in ÉS 2016.12.02. (LX évf., 48. sz.), 17.
- Éjszaka a falu: nincs.
- Miért nem láttam, hogy 1917-18, in Kalligram 2017/11, 48-49.
- Ros hasana, in Kalligram 2017/11, 45-46.

Puskás Dániel nem hagyja szoborrá merevedni a hagyományt: formálgatja, ha kell, le is farag belőle ezt-azt, de képes visszaragasztani is a lefaragott törmeléket. A költő törmelék- és forgácsgyártó, mert erre predesztinálja a sorsba vetettsége, létszorongatottsága. És arra, hogy folytonosan újramesélje azokat a történeteket, melyekbe az ún. kultúra be van zárva. A kötet nagyrészt pazar versportrék gyűjteménye: de a bibliai, mitológiai alakok anyaga is ugyanaz a hús-vér matéria, mint ami a párkapcsolati dinamika szerelmi „mitológiáját" működteti. Egy kiváló arányérzékkel megáldott versszobrász finom, érzékeny mozdulatait követhetjük nyomon, miközben elképesztő, olykor megrázó vagy épp ironikus témák formálódnak a keze alatt. (Csehy Zoltán)

Puskás Dániel: A vakok zsoltára, FISZ-könyvek, 2018, 68 oldal, 1600 Ft

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.