hirdetés

Radics Viktória: Tolnai Ottó díjához

2017. szeptember 11.

2017. szeptember 8-án Balatonfüreden, a Quasimodo Költőverseny második napján nemzetközi életműdíjat vehetett át Tolnai Ottó. A költőt díjának átvétele alkalmából Radics Viktória méltatta.

hirdetés

2017. szeptember 8-a Tolnai Ottó napja volt Balatonfüreden. A Salvatore Quasimodo Közalapítvány és a Tempevölgy folyóirat a szokásos ősz eleji költői verseny és a díjátadási ceremónia keretében a vajdasági írónak szentelte ennek a napnak a délelőttjét és az estébe nyúló délutánját. Délelőtt a Fordítóházban Jász Attila beszélgetett a költőtárssal, délután pedig egy minikonferencia volt a Blaha Lujza Étterem különtermében. Szajbély Mihály, Mikola Gyöngyi, Orcsik Roland és Radics Viktória tartottak előadást Tolnai Ottó művészetéről, majd levetítették apa és fia, Tolnai Szabolcs rendező és Ottó közös kisfilmjét, melynek címe A romlás virágai. Eztán egy hajókiránduláson került sor a különféle díjak és elismerések átadására. Tolnai Ottó „nemzetközi életműdíjban" részesült. A laudációt Radics Viktória írta.

LAUDÁCIÓ TOLNAI OTTÓ DÍJÁHOZ

Problémám szokott lenni az „életmű" szó használatával, ezért inkább idegen szavakat, „oeuvre"-t vagy „opus"-t mondok helyette. Ezúttal azonban teljesen megfelelőnek érzem a magyar összetett szót, majdnem mesésnek, hiszen élet &mű Tolnai Ottónál nemcsak adekvát, hanem a kettő egyugyanaz; dekonstruktivista legyen a talpán, aki elkülönbözéseket talál a kettő között. Még csak azt sem lehet tudni, hogy mi történik először, előbb megél az író valamit, majd aztán megírja, vagy fordítva, a szövegből születik élet? Megírja, amit talált, vagy ellenkezőleg, rátalál a tárgyakban és dolgokban a fantáziájára? Ez az esztétikai kérdés csakhamar a tyúk és a tojás ontológiai kérdésévé változik át. Micsoda teremti folyamatosan a világot, vagy mely világ teremti és halasztja kisebb-nagyobb megszakításokkal az istenit? Materializálódásról van szó, vagy átszellemítésről? Forgassuk ezt a kérdést egy darabig, vagy nézzük meg közelebbről az „életmű" szót, konkrétan ezt az életművet innen is, onnan is, és a létfilozófia közepében fogjuk találni magunkat. Vagy, szerényebben, vegyük azt a tényt, hogy Tolnai úgy beszél, ahogy ír, és úgy ír, ahogy beszél. Az effajta adekváció ritka, mint a fehér holló. Lehet, hogy én nem figyeltem eléggé, de sem szemből, sem oldalról, sem hátulról nem láttam Tolnainak olyan emberi gesztusát, mely ne lenne éppen útban az esztétikai szféra felé, és nem olvastam olyan esztétikai gesztusát, mely ne lenne meglepően életközeli, szenzuális. Engem mindig is ez a rendkívüli egység izgatott, bár bőven vannak olyan alkotók és teoretikusok, akik szerint pont az ellentéte a fontos, a mű kiválása az életből és az elszakadás minden biográfiaitól. Tolnainál a fordított folyamatot látjuk: a behatolást a biográfiaiba. Vagy a közös életrajzunkba, vagy egy mű életébe, vagy egy művésztárséba, vagy egy szín életébe, pl. a feketéébe. Majdhogynem a természetbe is, és ez, az ő refrénjével élve, „nem könnyű". A formáin is kiüt ez a kérdésnyaláb, azok nem szigorúak, hanem rugalmas szövetből vannak, mint a világ húsa, ahogy Merleau-Ponty mondja, la chair du monde.

Tolnai Ottó tehát úgy esztéta, hogy nem esztéta, mert nem választja el az esztétikai világot a piszkos földi világtól, ő itt van, a hús-elemben, és ez művészi jelenlétének egyik titka. Ez a jelenlét összetett, többszintű, de nincsen teljesen széthasadozva. Őt olvasva közel állunk ahhoz, hogy ne egy halom hasított fa legyen a világ a lábunk előtt heverve, hanem a inkább fölénk boruló göcsörtös életfa, mely az axis mundi archetípusa szerint bontogatja kis „semmis" leveleit, amelyeket Ottó küldözget.
Nem is rossz ez a hasonlat, hiszen amennyi a fán a levél, annyi kisebb-nagyobb mű termett meg eddig, szöszök és bogyók, vitamindús cigánymeggy; és most már itt az ősz. Melegedni is lesz mivel. Testmeleg híján, bármily távol vagyunk egymástól, jó lesz föllapozni Tolnai valamely könyvét, bármelyiket, otthon termünk rögvest. Majd eljön az idő, amikor nemhogy Délvidék, de mi sem leszünk és Bácska sem lesz, és a kíváncsibbaknak majd meg kell nézniük a interneten, hogy a „Vajdaság" szó régen mit jelentett. A link a Tolnai Világlexikon átdolgozott kiadásához, a Tolnai Enciklopédiához fog elvezetni.

 

A további díjazottakról hírünkben olvashatnak.

Radics Viktória

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.