hirdetés

Radnóti „palackpostája” - Az Újmódi pásztorok éneke egy példányáról

2009. május 5.
Közismert, hogy Radnóti Miklós második kötetét, az 1931-ben megjelent Újmódi pásztorok énekét a rendőrség elkobozta, [...] viszont máig ismeretlen a kutatók és olvasók előtt, hogy a költő „prózában” is megörökítette a könyv történetét. - Bíró-Balogh Tamás írása egy szegedi Radnóti-feljegyzésről.
hirdetés

Közismert, hogy Radnóti Miklós második kötetét, az 1931-ben megjelent Újmódi pásztorok énekét a rendőrség elkobozta, a költő ellen pedig bírósági eljárás indult, szeméremsértés és vallásgyalázás vádjával. A témának nagy irodalma van, visszaemlékezések születettek róla, a per dokumentációját közölték (A cenzúra árnyékában. Szerk.: Markovits Györgyi és Tóbiás Áron. Bp., 1966. 283–312.), Ferencz Győző is külön fejezetet szentelt neki monográfiájában (F. Gy.: Radnóti Miklós élete és költészete. Bp., 2005. 217–227, ill. 239–250.)
Az is köztudott, hogy a könyv elkobzását és a per főtárgyalását Radnóti maga versben is feldolgozta; a két költemény a következő, 1933-ban megjelent Lábadozó szél című kötetnek Férfinapló ciklusában kapott helyet.
Az viszont máig ismeretlen a kutatók és olvasók előtt, hogy a költő „prózában” is megörökítette a könyv történetét.
A szegedi Somogyi-könyvtár őrzi a kötet egy igen becses példányát (Szőkefalvi-Nagy Erzsébet hívta fel figyelmem; jelzete: H. e. 9248.), amelynek előzéklapjára Radnóti kék tintával az alábbi bejegyzést írta:

Ezt a könyvet megjelenése után a budapesti ügyészség az egész ország területén, rádiókőrözéssel elkoboztatta.
A vádirat szerint a kötet nyolc verse közszeméremsértést és vallásgyalázást tartalmazott.
Töreky Géza tanácsa itélkezett a költő fölött a budapesti törvényszéken és vallásgyalázásért nyolc napi börtönre itélte. A közszeméremsértés vádja alól fölmentette
A Tábla Gadó-tanácsa az ítéletet hegybenhagyta, csupán az <[egy szó]> enyhítő paragrafus alkalmazásával az ítélet végrehajtását három évre függesztette föl.
A két vers, melyért a költőt elítélték:
Arckép   35 oldal és a
Pirúl a naptól már az őszi bogyó  47 oldal.

A beírás jól láthatóan egy átgondolt, letisztult gondolatsor rögzítése, s bár fogalmazója két tollhibát is ejtett benne, melyeket azonnal javított, mégsem tekinthető fogalmazványnak. Radnóti készülhetett a beírásra, s nem hirtelen alkalom késztette rögtönzésre.
A szöveg – bár a dedikációk szokványos helyén áll – nem ajánlás, és nem is saját használatra készült, naplószerű önemlékeztető bejegyzés. A tárgyilagos, szenvtelen hangon írt sorokban a névtelenség mögé „rejtőző” költő mintegy riporter dokumentálta a (vele) történteket, s adott pontos tudósítást a kötet utóéletéről. Az aláírás elhagyása és az egyes szám harmadik személyű ragozás általi távolítás jelzi azt, hogy az eseményleírás esetében nem a költő-vádlott (illetve jelen esetben a beíró) személye a fontos, hanem az a ténysor, amit rögzít.
Ez, dátumokban, így történt: a könyv sajtórendészeti köteles példánya a budapesti királyi ügyészségen 1931. április 1-jén lett bemutatva. 11-én rendelték el a nyomozást, 14-én a könyv példányainak lefoglalását, Radnóti szegedi lakásán 18-án végeztek a rendőrök házkutatást. A vádindítvány 21-én, a vádirat június 8-án készült. Ezután Radnóti és menyasszonya Párizsba utazott. A december 8-án tartott főtárgyalást követően a költő 1932 februárjában fellebbezett, majd fellebbviteli tárgyaláson (Gadó István elnöklésével) 1932. május 19-én született meg a másodfokú ítélet.
Radnóti másnap utazott vissza Szegedre, a beírás tehát csakis 1932. május 20. után kerülhetett a kötetbe, valószínűleg nem sokkal később. Mégpedig vélhetően azon példányok egyikébe, amelyeket – mint ahogy azt Baróti Dezső visszaemlékezéséből tudjuk – a költő szegedi barátai mentettek ki a házkutatást végző rendőrök elől (Baróti Dezső: Kortárs útlevelére. Bp., 1977. 183.) Az egyelőre még megválaszolatlan kérdés, hogy a példány milyen úton jutott a szegedi könyvtárba: Radnóti személyesen vitte egyik ott dolgozó ismerősének, vagy közvetítőt kért meg a feladatra. Óvatos célja egy lehetett vele: palackpostát indított útjára, hogy (legalább) ennek az egy példánynak majdani olvasói ne csupán a verseket ismerjék meg, hanem a könyv hányattatott sorsát is.

*

Radnóti-dedikációk kerestetnek! Egy nagyobb dolgozat megírásához keresem Radnóti Miklós lehetőleg minél több dedikációját. Ha valaki magángyűjteményében őriz ilyet, vagy tudomása van ilyen kötetről, kérem jelezze a birobalogh@gmail.com címen. Előre is köszönöm.

Bíró-Balogh Tamás

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.