Egy ideje Arles-ban vagyok. Ez itt azt jelenti, hogy elég régóta már. Elég régóta ahhoz, hogy ki kelljen mosnom az ingeimet. És ha már kimostam, akkor ki is kell vasalnom. Erről pedig eszembe jut, mennyire másként látok sok mindent, amióta magam vasalom az ingeimet. Mondhatni, a világot látom másként, amennyiben a tér és az idő a világ.

De most nem az idővel fogok itt megint előjönni. Azt időt felejtsük el.

Megvan?

Akkor vegyünk egy felületet a térben. Például, amelyet egy kivasalandó ing képez. Egy közönséges, szabályos ing, kissé divatjamúlt gallérral, némileg foszladozó, de még szalonképes mandzsettával. Mindettől persze tekintsünk el, azaz ne akarjuk mindjárt a nyakrésznél vagy az ujjaknál kezdeni. A hátrész vagy az egyik szárny alján képezzünk ki a vasalóval egy síkfelületet, majd ennek folytatásában haladjunk óvatosan tovább, körökörösen vagy frontálisan, ízlés és tetszés szerint.

A naivabbak Önök közül már-már hajlamosak feltételezni, hogy gond nélkül extrapolálhatjuk az egyszer megképzett síkot – legalábbis amíg varrásba nem ütközünk, hiszen még egyre ugyanazon a darab szöveten tartózkodunk. A magyarázat igaz, az állítás azonban hamis, a remény csalatkozik. A vasalónk alatt szaporodó ráncok, redők, vetődések és vetemedések arra utalnak, hogy nincsen olyan sík, amelyhez egy ing felülete hozzárendelhető.

Annak, hogy egy inget úgy-ahogy kivasaljunk, szükséges (bár nem elégséges) feltétele, hogy elszakadjunk az euklidészi sík fogalmától. Ez egy férfinak, például nekem, csak akkor sikerül, ha görcsösen összpontosít: nem síkban utazunk, babám! Egy-két makacs, félhold alakú redő azért így is becsúszik. Persze az is zavaró némileg, hogy a vasaló talpa tökéletes euklidészi síkot alkot. Talán mert férfiak találták ki?

Nem szeretnék olyan benyomást kelteni, mintha az lenne a meggyőződésem, hogy a nők vasalásra születtek. Az az igazság, hogy nem tudom, mire születtek, aminthogy ők maguk sem tudják. Valamit azonban mégiscsak tudnak, még ha ez, amit tudnak, merő negatívum is: eszükbe sem jut síkot képezni.

Egy nő sem euklideszi. Minden nő nem-euklideszi. (Egy nő sem férfi. Minden nő nem-férfi. Vagy de?)

Visszatérve a világra, nemigen akadnak benne olyan… entitások (?), amelyek euklidészi síkokhoz volnának hozzárendelhetők. Ami van (falak, focipályák, íróasztalok stb.), azt nyilván férfak hozták létre, főként saját használatra. A világ nagyobbik része nem-euklidészi elveket (?) követ. Így aztán, amikor egy férfi megpróbál felfogni valamicskét a világból, akkor a világ a legváratlanabb ráncokkal, redőkkel, vetődésekkel és vetemedésekkel lesz neki tele. Van neki tele.

Csordás Gábor