hirdetés

Regény formálódik

2009. március 18.
Grecsó Krisztián mesélt születőben lévő regényéről is, melynek gerincét egy megrendítő férfiszerelem története adja. – Grecsó Krisztiánt Veszprémben Szilágyi Zsófia kérdezte. Ott jártunk.
hirdetés

Sokszor nem veszi észre az ember, hogy milyen jó dolga van addig, míg fel nem hívják rá a figyelmét. A veszprémiek is gyakran panaszkodnak, hogy alig van itt program, könnyű erre rábólintani, aztán mikor valaki, aki nem ebben a városban él, felhívja figyelmünket, hogy „Nálatok folyamatosan irodalmi „nagyágyúk” vannak”, be kell látnunk, valóban. Ezúttal Grecsó Krisztián, március 12-én az Eötvös Károly Megyei Könyvtár ünnepi rendezvénysorozatának volt a vendége.

Bár Szilágyi Zsófia nem először kérdezte Grecsó Krisztiánt, sem a kérdések, sem pedig a válaszok hallatán nem érezhette sablonosnak vagy lepróbáltnak az sem, aki először, és az sem, aki már korábban is hallotta őket beszélgetni. Egy dolog biztos: tanúbizonyságot kaphattunk, attól, hogy valaki nem didaktikusan, egy elefántcsonttoronyból beszél arról, hogy milyen is írónak lenni, hogyan állnak össze a karakterek, és a történetek a fejében, hanem humoros történetekkel, a közönség rezdüléseire figyelve mesél, attól még nagyon sokat megtudhatunk életéről, pályájáról, gondolatairól, írói módszereiről másfél óra alatt is.

A dimbes-dombos veszprémieknek nem csak az alföldi táj nagyon más világ, hanem az a mentalitás is, ami kibomlott Grecsó nagyon plasztikus családi történeteiből. Az, hogy két gyerekből „egy sem normális” – lévén egyik író, másik táncművész -, hogy a Pletykaanyu című regény utáni ellenpletykák, a megbocsátani nem tudás (’98 óta nem volt kötetbemutatója Szegváron) miként dúlta fel nem csak a közösség, de a család életét is. Ellenpletykák, vádaskodások, újabbnál újabb magukra ismerések, és a mai napig felbukkanó emberek, hogy „ezt írd meg” mind-mind nagy hatással voltak rá. Ha másra nem is lett volna jó, emiatt lekörözve a Harry Pottert is, két város könyvtárában 40 előjegyzést vettek fel a Pletykaanyura. Hogy ez miként vezethetett ahhoz, hogy megértse, s átélje a bűnbakképzés mechanizmusát, ami az Isten hozott című regényhez adott táptalajt a környék mitikus-misztikus történeteivel együtt, nagyon izgalmasan engedett bepillantást a szövegképző mechanizmusokba.

Holott utolsó regénye, a Tánciskola után azt hitte, hogy novellákat fog írni, most ismét egy regény van születőben, ahol az eddigiektől eltérően nem a közösség, hanem az egyén lesz a központban, személyes sorsok, ahol mindegy is, hogy hol játszódnak. Ami azonban a folytonosságot jelentheti az eddigiekkel, az az a tény, hogy továbbra is a centrumtól távol eső emberek állnak majd a középpontban, szüleink, nagyszüleink generációjából. Hogy mi indította el ezt az új regényt azon  kívül, hogy a kamaszkorból kinőve, nem hogy nem idegesítenek minket a sablonos, ismétlődő családi történetek, hanem egyenesen  érzékenyen kezdünk figyelni rájuk, nála egy konkrét eset is hozzájárult. Bár kissé félve idézem fel, hisz Grecsó maga is megjegyezte, hogy míg első regénye után Szegvár tagadta ki, ha ezt megírja, a családja fogja. Egy felkérésre született novella kapcsán érkezett olvasói levél, kiigazítás repesztette meg a család egyik tagjáról élő képet, s egy kis nyomozás után a helyükre kerültek, átrendeződtek, s meg is világosodtak az eddig érthetetlennek tűnt és nem bolygatott darabok. Ezzel az új szöveg gerincét adva egy nagyon megrendítő férfiszerelem-történet bontakozott ki. A nyomozás, a kirajzolódó sorsok a nagy nevetések után tán kissé meg is hatották a közönséget, élőszóban is felkeltetették az érdeklődésünket, kíváncsian várjuk, hogy könyvben ez hogyan fog hatni.

Szilágyi Zsófia az irodalmon kívül bátran kérdezett hétköznapibb, de a közönséget legalább annyira érdeklő dolgokról is, mint például arról, hogy milyen Magyarország egyik legolvasottabb és legnagyobb múltra visszatekintő folyóiratának (Nők Lapja) szerkesztője lenni. Erről is meggyőző őszinteséggel felelt a vezető szerkesztő, cseppet sem kozmetikázva, hanem finom kulisszatitkokat fellebbentve kaphattunk bepillantást.

A beszélgetés végén a mosolygósan és lassan szedelőzködő közönségen végignézve az az érzésem támadt, hogy aki legközelebb találkozik olyan plakáttal, amely egy Grecsó-estre invitál, biztosan újra eljön. S ez jó.

(fotók: Tóth Mátyás)

Csapody Kinga

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.