Hát persze! Az ember felébred reggel, fürdőszoba, reggeli, az első kávé. Kiválasztja a kilenc töltőtolla közül az "aznapit", és megpróbálja leírni az első mondatot. Ugyanolyan nehezen, mint mindig.
Hogyan helyezik el immáron második németül megjelent regényedet, a Spurensuchét az ottani recepcióban? A kérdés igazi éle például a Követés esetében az, hogy ez a regény a magyar és a német történelem legsötétebb időszakát - szó szerint és metaforikusan - követi nyomon.
A Követés kritikáira még várni kell. A kritikák befolyásolják majd az eladott példányszámot. Végsősoron mindent a piac reagálása dönt el. Meglátjuk. Az újságírók és a közönség kérdéseiből úgy éreztem, hogy meghökkenve figyelik az itthoni eseményeket. Ennek a mélyén az van, hogy ők,mindenekelőtt a nyugati részen, ha nagy küzdelmek árán is, de szembenéztek a világháborús múlttal, a náci korszakkal, a Holocausttal. Angela Merkel a háború kezdetének hetvenedik évfordulóján elmondott beszédében nemrégiben kijelentette, hogy a huszadik század legszörnyűbb eseménye a második világháború volt, amelynek kirobbantásáért a náci Németország a felelős, s ezt a mai nemzedékekben is tudatosítani kell. Ott egyértelmű a demokratikus pártok között az antifasiszta konszenzus, s igyekeznek lerakni az Auschwitz-utáni civilizációs korszak megújuló alapjait. Nálunk nap, mint nap tapasztaljuk, hogy egészen másképpen állnak a dolgok. A Követésben az érdeklődőket és a sajtót mindenekelőtt a múlt és az ezredforduló poétikai-nyelvi egymásra rétegeződése foglalkoztatta, az elenyésző idő utáni regénynyomozás, az eltűnt valóság fikcionális újjáteremtése.
Nemrég jelent meg Az argolíszi öböl című regényed. Mikor az egyik regényt befejezed, általában már ott morajlik alatta egy másik. Így van ez most is?
Több "morajlik" bennem esztendők óta. Egy regény befejezése, miközben vég, kezdet is egyben. Utat nyithat annak, amit a többéves munka elfojtott. Mióta húsz éve megismertem Guglielmo Ferrero Az ókori civilizáció bukása című munkáját, azt a gondolatmenetét, miszerint ő ennek analógiájára dolgozta ki azt, hogyan hullottak szét az első világháborúval az évszázados európai államkeretek, azóta nem tudok szabadulni attól, hogy ez a kiindulópontja Európa huszadik századi rémtörténetének. Évekkel ezelőtt felfigyeltem arra, hogy Beckett Godot-jában van egy mondatsor, amivel soha nem foglalkozott a recepció. "Kétségtelenül már csak egy rakás csont volnál... Régebben kellett volna erre gondolni, egy örökkévalósággal ezelőtt 1900 körül" - mondja Vladimir. Nem tudok róla, hogy Beckett bármelyik munkájában alkalmazta volna az Idő ilyen konkrét megjelölését. Fokozta az érdeklődésemet az első nagy háború eseményei iránt Gyáni Gábor barátom néhány ideutaló munkája. Nem kizárt, hogy rövidesen belekezdek egy regénybe, amelyik az 1914-es francia-német marne-i csatával indul.
Találkoztál mostanában olyan könyvvel, amely vagy mély hatást tett rád, vagy pedig egy poétikai-történetfilozófiai kontextusba, tendenciába illeszkedik?
Az eddigiekből kiderül, hogy Beckett újraolvasása van soron, Nietzsche újralapozgatása, Jean Baudrillard, Georges Bataille néhány esszéje. Próbálom megszerezni az egyik alig ismert francia történész szerzőpáros, Audoin-Ruozeau és Becker 1914-18, az újraírt háború című munkáját.