hirdetés

Robert Menasse: A disznó egy univerzális metafora

2018. április 30.

Elkezdett érdekelni, hogy hogyan működik ez a hatalmas gépezet, az unió, vagy inkább mi az, ami nem működik. Mi okozza a kríziseket? És egyszerű dolgok jutottak eszembe, mint például, hogy az EU elsősorban egy béke-projekt. A béke fenntartása végett jött létre. Ki van a béke ellen? Senki. – Robert Menasséval Szilasi Flóra készített interjút.

hirdetés

Ön az európai összetartozás, az Európai Unió lelkes híve és támogatója, így kézenfekvőnek tűnik, hogy legújabb regénye alapjául is ezt a témát választotta. Gondolom meglepte, hogy sokak szerint ezzel egy új műfajt, az Európa-regényt teremtett. Mit gondol mi lehet az oka, hogy a kortárs szépirodalom még nem foglalkozott a témával?

Robert Menasse: Igazából engem is meglep, hiszen az irodalom és a szerzők szerintem mind a saját korukról akarnak mondani valami fontosat, jelentőségteljeset úgy, hogy kortársaik később felismerjék azt az időszakot, az utánuk jövő generációk pedig megértsék őket. Például amikor Berlinben ledőlt a fal, a német írók mind az újraegyesítésről, vagy a nosztalgikus NDK időkről írtak, tehát arról, amiben vagyunk és arról, amiben voltunk. A rendszerváltás újra összehozta az európaiakat, de ezzel egy időben a különböző államokban is hatalmas változás ment végbe, érthető hát, hogy miért inkább ezekre reflektált mindenki. Lehet kevesen ismerték még fel, hogy az EU mennyire befolyásolja a hétköznapjainkat. Valahol engem is meglepetésként ért. Otthon ültem, és egy, az unió válságkezelésével kapcsolatos cikket olvastam, amikor rádöbbentem, hogy mindeközben Brüsszelben különböző döntéseket hoznak ezzel befolyásolva az én személyes életem. Egy teljesen másik országból, városból mondhatni „beleirányítanak" az életembe. Így elkezdett érdekelni, hogyan működik ez a hatalmas gépezet, az unió, vagy inkább mi az, ami nem működik. Mi okozza a kríziseket? Először pedig igen egyszerű dolgok jutottak eszembe, mint például, hogy az EU elsősorban egy béke-projekt. A béke fenntartása végett jött létre. Ki van a béke ellen? Senki. Akkor miért támadják olyan sokan az uniót? Mit jelent, mit értünk egyáltalán az alatt, hogy béke-projekt? Milyen béke ez? Hadügyi béke, vagy társadalmi béke? És így tovább. Minél többet gondolkodtam, annál világosabbá vált, hogy hiába vagyok egy érdeklődő ember mégis vajmi keveset tudok ezekről. Végül az zökkentett ki, hogy bejött a szobába a feleségem és megkérdezte, hogy mikor megyek már aludni. Mondtam, hogy azonnal, de holnap utazunk Brüsszelbe.

A regényben, a könyvfesztiválra magyarul is megjelent A fővárosban is többször említi, hogy mindenkinek van egy előtörténete. Akkor gondolom ez a regény előtörténete?

Valahogy úgy. Először egy hónapra mentünk, mondván az biztos elég lesz az anyaggyűjtésre arra, hogy az embereket ismerjek meg, kapjak egy benyomást. Két hét után kiderült, hogy tévedtem. A hónap második fele már lakáskereséssel telt és végül négy évig maradtunk. Ennyi idő alatt sokat tanul, tapasztal az ember, utána jön a kérdés, hogy ezeket a tapasztalatokat vajon el lehet-e mesélni. El lehet-e mesélni az európai eszmét, bürokráciát? Erről egy Robert Musil mondat jutott eszembe: „El lehet mesélni egy olyan absztrakt dolgot, mint az osztrák eszme?" Természetesen igen, hiszen ezt is emberek alkották, és amit ember alkotott azt el is tudja mesélni. Sőt nem csak, hogy el lehet mesélni az európai eszmét, el is kell újra és újra. El kell mondani, hogy valódi történelmi tapasztalatok következménye. Ne felejtsük el, hogy az a generáció, akiktől a szabadság projektünk ötlete származik legalább három háborút élt túl. Végleg békét akartak, mert azt látták, hogy ezek a háborúk az egész kontinenst és a fél világot elpusztították. De, ami még fontosabb és mára sokan megfeledkeztek róla az, hogy másképp akarták csinálni. Felismerték, hogy az elődjeik kudarcot vallottak a béke megőrzésében. El kellett vetniük azt, ami korábban már ki volt próbálva és nem ment. Mivel próbálkoztak eddig? Békeszerződéseket, szövetségeket kötöttek, nemzetközi szervezeteket alapítottak, de ezek mind nem tudták megakadályozni a háborúk. A békeszerződések, a szövetségek ellenére egymásnak esnek a különböző nemzetek, a nemzetközi szervezeteken belül mindenki a saját érdekeit hajszolta, így a végén ott is egymásnak estek. Az ötlet tehát az volt, hogy eltüntessük a nációk közötti különbséget.

Korábban egy interjúban azt nyilatkozta, hogy létezik egy „közös európai tapasztalat". Akkor ezt érti alatta? Van az európaiaknak egy közös béke fogalma?

Igen, az ötlet az volt, hogy a béke legyőzze a nacionalizmust. Az alapítók generációjának az volt a tapasztalata, hogy a nemzetek a különböző versengése a piacért, erőforrásokért, nyersanyagért és a befolyásos szférákért előbb-utóbb háborúhoz vezet. Ez azt jelenti, hogy az agresszor igazából az úgy nevezett nemzeti érdek, ezért kell túllépni a nációkon. Erre mondja Jean Monnet, hogy „akkor lesz béke a kontinensen, ha nemzeteken túlmutató fejlődést tudunk elérni." A tagországok érdekeinek, a közgazdaságának egymásba kell fonódnia úgy, hogy egyik állam se árthasson a másiknak anélkül, hogy magának is ártana. Erre ma rengeteg válsággal kell szembenéznünk, kezelnünk. Ezek mind azért jöttek létre, mert Európa egy része a nációk egyesítéséén fáradozik, ezzel egy időben viszont sok tagállam újra a nemzetet helyezi előtérbe, és ez meggátolja a fejlődést. A valódi válság ma nem más, mint a fejlődés blokkolása. Egy ellentmondás, ami nincs feloldva, ezt nevezzük válságnak.

Akkor lehet ezt a regényt egyfajta figyelmeztetésként is értelmezni? Ha most nem fogunk össze Európa széteshet?

Az az igazság, hogy ebben a regényben nem volt konkrét tézisem, csak el akartam mesélni, hogy mi történik egy olyan városban, ahol az emberek különböző országból, különböző kultúrából jönnek, más mentalitásúak, különböző nyelveket beszélnek, de együtt, közös célért dolgoznak. Illetve azt is el akartam mesélni, hogy mi történik, ha az Európai Bizottságban megfogan egy ötlet, amit aztán az Európa Tanács által a nemzeti érdekek védelmében blokkolva lesz. Tehát ez egy olyan mechanizmus, ami ezeket az intézményeken felülemelkedik, uralkodik. Ha esszét írok, reflektálok természetesen, van egy állításom, tézisem, de egy regénynél ez elhagyható. Egy realisztikus regény feladata, hogy el tudja mesélni, mi hogyan történt.

Ha már a regénynél tartunk, mit jelképez az első fejezet, városon keresztülfutó disznója? Csak összekötő elem, vagy azért annál több?

A disznó egy metafora. Igazából egy univerzális metafora. Egyáltalán nem létezik olyan az emberi társadalmi életben, akinek az élete ne kapcsolódna valahogy egy malachoz. Ez most furcsán hangzik, de gondoljuk csak végig. Egy disznó szimbolizálja a szépet, a szerencsét, például szerencsemalac képében, de ugyanakkor a visszataszítót, a mocskos disznót is. Politikában, közéletben pejoratív jelentéssel bír, a zsidó disznótól a náci disznóig, mindenféleképp használják. A gyerekkönyvekben ezzel szemben egy kedves, aranyos, intelligens lény. Nincs olyan hétköznapi használati tárgy, amit ne csináltak volna még meg malacformájúra. Például amikor megérkeztem Brüsszelbe és bementem egy boltba, ahol háztartási eszközöket lehetett vásárolni, szembejött velem egy pirító, aminek disznó alakja volt és pont oda kellett betenni a kenyeret, ahol a malacperselyben a pénzt dobni. Tehát a malac mindent szimbolizálhat, attól függ, hogy melyik forrás foglalkozik vele. Igazából az emberek folyamatosan a disznókkal foglalkoznak, innen jött az ötlet a szálak összekötésére.

És a karakterekkel mi a helyzet? Nekem kicsit olyan érzésem volt, mintha menekülnének a hazájukból, a régi emlékeik elől.

Talán, és talán nem. Mindenkinek joga van hazához, ez egy emberi alapjog. Az én hazám például Bécs és annak környéke, a nemzet számomra viszont nem haza. Mint bécsi egy budapestivel sokkal több kapcsolódási pontom van, mint mondjuk egy tirolival. Még a történelem is jobban összeköti Bécset egy másik nagyvárossal. Minden a részletekben rejlik. Egy prágai taxisofőr pont olyan mufurc, mint egy bécsi taxisofőr. Mondjuk a berlini taxisofőrök meg teljesen másak. Erről egy csomó nevetséges példa jut eszembe, de igazából azt akarom mondani, hogy a mentalitás onnét ered, ahol az ember felnőtt és még sok minden jön hozzá: illatok, különböző fényviszonyok, különböző étkezési formák és ételek, hanghordozások ezek mind a mentalitás alatt egyesülnek. Ez jelenti számomra a hazát és nem a nemzet. És ezért szimpatikus számomra az európai béke-projekt, mert nem veszi el a hazát, de felveszi a harcot a nacionalizmussal. A nacionalizmus már egyszer tönkretette az európai civilizációt és az újjáépítés már épp elég ideig tartott. Végre újra béke van úgy, hogy nem akarjuk az egész világot europizálni, csak Európát magát, európai civilizációt akarunk felépíteni. Ezen dolgoznak rengetegen, őszinte meggyőződéssel és szerintem nagyon izgalmasan csinálják.
Ha már itt tartunk vegyünk egy példát. A nacionalisták nagy általában azért válnak azzá, mert úgymond kicsinek érzik magukat. Hogy mi miatt az egyéni életúttól, történelemtől és még sok mástól is függhet. Egy biztos: fenyegetve érzik magukat és aggódnak. Ha konkrétan a EU ellenes emberekről beszélünk azért, mert a csúnya, nagyképű EU tisztségviselők el akarják venni a nemzetét. Ez természetesen butaság, de megértem őket. Mert amikor azt mondja nemzet, igazából a szolidaritásra gondol. Együttérzésre vágyik, és azt hiszi, hogy ezt a nemzettől kapja meg. Mindeközben a Brüsszelben a tisztviselők azt mondják, egy olyan Európát szeretnének, amelyben mindenkinek ugyanolyan életszínvonalhoz van hozzáférése. Ezek a tisztségviselők, akiket egy nacionalista olyannyira megvet, érte dolgoznak. Ezt kéne tisztázni.

És mit gondol akkor arról, hogy ezek a nacionalista ideológiák a politikában is egyre népszerűbbek és rengetek követőjük van? Magyarországon egyenesen ez a normális. Ön szerint van esély arra, hogy ezek visszaszorulnak?

Előbb vagy utóbb mindenki rá fog jönni, hogy a nacionalista vezetők nem tudják betartani az ígéreteiket, mert nincs olyan probléma, vagy kihívás, amit egy nemzet határain belül meg lehetne oldani, vagy határon belül lehetne tartani. Mégis mit lehetne nemzeti szinten megoldani? Nagyjából semmit. A pénzügyi áramlások, a nemzetközi terrorizmus, a világ ökológiai problémái, az internet, minden, aminek köze van a globalizációhoz azon közösen kell dolgozni. A globalizáció elhalványítja az államhatárokat és ezt nem tudjuk megállítani. Nem annak kéne a kérdésnek lennie, hogy hogyan tudnám megmenteni a nemzetemet hanem – a globalizációra tekintettel annak –, hogy hogyan tudnánk együtt formálni, fejleszteni, nem csak a saját hazánkat, hanem a világot.

Fotók: Kis Norbert

Szilasi Flóra

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.