hirdetés

Röneszánsz

Cserna-Szabó András írása

2008. május 15.
A litera "Mátyás király Gömörbe'" címmel meghívásos pályázatot hirdetett kisprózai művek alkotására. A pályázat lezárult. Most azokat az írásokat közüljük, amelyek már nem vesznek részt a versenyben, viszont az azonos című antológiában szerepelnek majd.
hirdetés

„…Mathias quidem mentulam
permagnam ore cinxit, et
usque ad stirpem devoravit…”
B.
 
Vannak igazán szörnyű sorsok az életben, mondjuk, baromira nem lennék karóba húzott Dózsa-paraszt, éhező afrikai kisgyerek vagy guantánamói rab se, de ne gondolják, tényleg ne, hogy a gyermekét egyedül nevelő, középkorúnak mondott magyar asszony élete méznyalás lenne, jóval inkább magány, unalom, árnyék, céltalan körbe-körbefutkosás, ködszurkálás.
Talán nem is élem túl sötét szinglikorszakom, ha akkoriban nem lakom mindössze negyedóra sétára a Boccaccio-sexshoptól, három sarok, nem több, hát ide jártam egy kis izgalomért, lázért, napfényért, vagyis különböző erotikus segédeszközökért, például Mr. Bubble dildóért, gyöngyös gyönyörért, vénuszpumpáért vagy análtágítóért, ismertek jól, régi kuncsaft voltam, mindig kaptam árengedményt vagy ajándék síkosítót.
Három éve, húsvét előtt, hogy a hosszú és unalmas ünnepet átvészeljem, éppen latex alsóért mentem – péniszköpennyel és belső dildóval felszerelt! –, mikor egy narancsszín egyenruhás, borostás kukásba ütköztem a bejáratnál, a pasas irgalmatlanul sietett kifelé, szinte iszkolt, mintha csak égne a bolt, vagy bombát helyezett volna el a pincében, és mikor lementem a lépcsőn, azt kérdeztem a csinos és fiatal Lovemachine-tól (ő állt a pult mögött délelőttönként, délután és este a jóval zordabb Backstage Education szolgált ki), hogy talán már a búsképű szemetesek sem élhetnek háromikszes cyberskin pussy nélkül?
Mire a mindig vidám, szőkére festett szemöldökű Lovemachine csak legyintett: á, nem kukás, dehogy, parlamenti képviselő, valszeg kereszténydemokrata, csak álruhába jár ide, azt hiszi, így nem ismerik fel, pisikaki-szexet visz dvd-n, ártalmatlan jószág, minden héten más álcában érkezik, volt már pék, közterület-fenntartó, kéményseprő, egyszer meg inka zenésznek öltözött, valszeg belőle él a Szív utcai jelmezkölcsönző, ha még fel nem vásárolta az egész boltot.
A pisi és a kaki szavakra, akár vakond a túrásból, kíváncsian bújt elő a videókazettás állvány mögül Professzor Úr, kicsi, köpcös, kecskeszakállas vén bölcsész, arcán ötforintosnyi bibircsókkal, néhányszor összefutottunk már itt, egyszer-kétszer tán ajánlatot is tett, de megmondtam neki, én régimódi leszbikus vagyok, csak nőkkel, max kutyával vagy kígyóval.
A prof nagyot sóhajtott, majd azt mondta, igen-igen, álruhában jár a szenátor úr, akár Mátyás király, Lovemachine meg rámkacsintott, most valszeg sztori jön, jóideig nem szabadulunk.
Így is lett, a prof szónoklatba kezdett a pult előtt, közben szelíden fröcskölt a nyála, szemében bolond fény csillogott, kezében hullámos G-pont vibrátorral hadonászott, mintha légyre vadászna, és előadta, hogy Mátyás is rendszeresen megszökött a saját trónjáról, de persze nem az uralkodás elől menekült, sokkal inkább attól a frigid digó picsától (itt elnézését kért tőlem, a „kishölgytől” a trágár kifejezés miatt), a Beatrice elől futott, mert kiállhatatlan némber volt az olasz csaj, mesélte az öreg, egész álló nap migrén gyötörte, havonta hatszor menstruált, és bár hitvesi feladatait többnyire csúnyán elhanyagolta (egy Bonfini-apokrif szerint például gyakorlatilag baszott szopni), őrjítő és tomboló féltékenységével a sírba vitte nagy királyunkat, s ilyenkor Mathias nem bírta tovább, álruhát öltött, vándorlegénynek vagy kóbor lovagnak öltözött, és nyakába vette a hazát.
A prof azt is elárulta, hogy a már említett titkos Bonfini-irat (amit egyébként saját szemével látott, állítólag egy Király utcai hentes tulajdonát képezi jelenleg) azt is tudja, hogy éppen az egyik ilyen álruhás körúton vesztette drága életét a nagy Rex.
Lovemachine unottan a körmeit piszkálta, lerítt róla, a töke tele van már a prof malacapokrifjeivel, de hát egy igazi kereskedő tudja, a vevőnek akkor is igaza van, ha nincs igaza, így hát megadóan hallgatott, én azonban nem tudtam féken tartani harcos feminista számat, s mivel évekig tanítottam törit általánosban, megpróbáltam a hivatalos história kitaposott ösvénye felé terelni a profot.
Na idefigyeljen, maga vén sónyaló, mondtam, és huncutul megrángattam az öreg kecskeszakállát, én annak idején simán elkaszáltam volna egy hatodikost, ha ilyen faszságot beszél, de hát maga is tudja jól, hogy ez a Mátyás Bécsben halt meg, nem álruhás ruccanáson, hanem éppen ellenkezőleg, királyi szerepben, éppen virágvasárnap volt, fájt a haskója, és picenumi fügét rendelt magának, de a füge romlott volt, és ezen a király oly annyira felbaszta az agyát, hogy szélütést kapott, harmadnapra ki is purcant, de addig még szörnyű kínok gyötörték, állítólag szabályosan kihányta a lelkét, és mesélték, hogy aznap, mikor Bécsben Mátyás feldobta a pacskert, Budán megmurdáltak az oroszlánjai, és Fehérvár egét elborították a károgó hollók, amiből rögtön tudták, hogy megholt az Igazságos.
Mondja, prof, járt maga iskolába, vagy rögtön a katedrán kezdte, kérdeztem.
De a prof nem szégyellte el magát, éktelen röhögésbe kezdett, ázottkutya-szagú volt a lehelete, megfogta a kezem a szőrös mancsával, és azt kérdezte, hogy mi a jelem az óvodában, és hogy hiszek-e az összes tündérmesében, vagy csak ebben az egyben?
Tudom, hülyeség volt, de ahelyett, hogy lekentem volna neki egy baromi nagy sallert, én liba, megpusziltam az arcát, azt a penetráns, borostás, szakállas, pörsenéses, gusztustalan fejét, ami kábé egy rothadó halfőre hasonlított, amit már a macskák is csak piszkálnak, és mindezt azért, mert egy pillanat alatt szabály szerint beleszerettem ebbe az ördögien randa férfiba, ami utoljára huszonkét éve fordult elő velem, mármint hogy férfiba zúgjak bele, ám a Zsófi apukájába annak idején azért estem bele, mert gyönyörű volt, mint egy mézeskalács-huszár, nyalka, fess, kékszemű tűzoltó, de a profba meg éppen ellenkezőleg – azt éreztem, hogy ennél a sátánnál visszataszítóbb, perverzebb, hányingerkeltőbb alakkal még nem volt dolgom, annyira szar pasi, hogy lehetetlen nem imádni, s azt mondtam magamnak, te Zsani, nem igaz, hogy a férfinak egy fokkal szebbnek kell lennie az ördögnél, a férfi legyen olyan, mint az ördög, se szebb, se csúnyább, mert a férfi: ördög és kész.
Mikor magamhoz tértem a szerelemből, a prof már nekilódult a történetének, Mátyás altatót kevert Beatrice esti borába, és lelécelt a palotából, hogy az éj bársonyos leple alatt az ország szívcsakrája, vagyis a Pilis felé szökjön, rongyos ruhában, oldalán királyi kardjával, mert Csezmiczei Jánostól, vagyis Janus Pannoniustól tudta, hogy az egyik csabai barlangban hétfejű sárkány él, aki minden hónapban egy szőke szűzlányt követel, különben ráront a falura, tüzet okád rá, és a földdel teszi egyenlővé (a prof persze nem felejtette el közölni, ez a Csezmiczei azonos azzal a Csezmiczeivel, aki egyébiránt egyházi személy volt, akárcsak Rabelais – az egyik pécsi püspök, a másik meudoni plébános –, s remekbe szabott latin költeményt írt egy szemtelenül óriási, barlangnyi pináról, valamint az ördögillantó seggbebaszásról is.)
Mátyás a barlang előtt megállt, nagy levegőt vett, elmondott egy miatyánkot, három üdvözlégyet, köpött egy hegyeset a markába, összedörzsölte kezét, majd előrántotta gyönyörű kardját, melynek markolatján a Szűz mosolygott, s ekkor a nagy király úgy döntött, életét kockáztatva is megszabadítja szegény népét a rohadék sárkánytól – mesélte a prof transzba esve, a G-pont vibrátort szablyaként suhogtatva a levegőben.
Megpróbálom rövidre fogni, ha már a prof nem így tette.
A történet lényege – melyet az öreg nemcsak elmesélt, de szinte jelenetről jelenetre el is játszott, mintha nem is szexboltban, hanem egy falusi színkörben, a helyi művház színpadán lenne –, az volt, hogy az álruhás kóborlovag beront a sárkányhoz, aki persze röhögve lefegyverzi, a kardot a sarokba hajítja, és eldöntendő kérdés elé állítja támadóját: vagy orálisan kielégíti őt, vagy halálnak halálával hal, mire a lovag reszket, tiltakozik, átkozódik, de végül mégiscsak felülkerekedik benne az életösztön, drágább lesz rongy élete, mint a haza becsülete, és bőnyállal leszopja a sárkányt – akinek az „ahány fej, annyi farok” régi igazsága szerint hét feje és hét pénisze van, hét „rücskös, susnyásszagú, méteres és véreres fasza”, hogy a profot híven idézzem.
Az öreg nem kegyelmezett nekünk, a kétfejű hallgatóságnak, hétszer mesélte végig az egyenlőtlen harcot, melyben a szerencsétlen lovag folyton alulmarad, s így azután a hétfejű dög mind a hét rettenetes hímtagját szájába kell vennie, majd a hetedik orális aktus után a sárkány így szólt: – Mátyás, Mátyás, azt hiszed, nem tudtam végig, ki vagy? Az a gyanúm, nem engem legyőzni, te szopni jársz ide…
Szegény királyunk elpirult bokáig, dadogott, nyöszögött, össze-vissza hablatyolt, hogy ő csak a nyomorgatott népét felszabadítani jött, a szüzek megmentője kívánt lenni, és Mátyásunk annyira belegabalyodott a homályos magyarázkodásba és a kacskaringós perzsabeszédbe, hogy végül is ott kötött ki, igazából csillagászati érdeklődése hajtotta a barlangba, vagyis Tejút-nézőbe jött, mert a firenzei Mediciek házi platonistájának, Marsilio Ficinónak egyik könyvében azt olvasta, a Tejút egy óriási spermatartály, melyet az Isten rendre a világra borít, így biztosítván a folyamatos újjászületést, az örök körforgást, és ugye mi hasonlíthat jobban egy óriási spermatartály kiborulására, mint a sárkányi ejakuláció.
Na, gyorsan varrja el a szálakat, prof, oszt tegyen pontot a népmese végére, szólt idegesen, az órájára pillantva Lovemachine, arcán látszott, nem először, de nem is második alkalommal kényszerül végighallgatni a sztorit, mert mindjárt érkezik Backstage Education, aki nem lesz ilyen türelmes, mint én, az, kérem, nem fog udvariaskodni, az hátraviszi a raktárba, ha nem fogja be a száját, valszeg leszakítja a fejét, aztán beleszarik a nyakába, és akkor még az igazán csúnya dolgokról nem is beszéltem…
Jó-jó, már vége is van, mondta a prof, érezni lehetett hangján, hogy valóban tart Backstage Educationtől, szóval Mátyás hebegett-habogott, de a sárkány nem vette be a süket dumát, s mivel több bránere nem volt, kinyírta a királyt, zöld tüzet okádott rá, hogy csak egy kupac fekete pernye maradt a rexből, de előbb még kitépte a szívét, és megette.
Ennyi, kérdezte Lovemachine, ennyi, válaszolta sértetten a prof, lesz még valami a vibrátoron kívül, vagy kiszolgálhatom végre a hölgyet, kérdezte Lovemachine, lesz még, kedves Szerelemgépem, válaszolta a prof, mi légyen az, kérdezte Lovemachine, egy latex alsót kérek péniszköpennyel és belső dildóval felszerelve, válaszolta a prof, már csak egyetlen darab van raktáron, tárta szét karját Lovemachine, semmi baj, nekem az éppen elég lesz, jelentette ki hetykén a prof, a bökkenő csupán annyi, hogy ezt az utolsó példányt a hölgy már telefonon eltetette, vigyorgott Lovemachine, nincs igazság, nekem kell az a péniszköpenyes, sírt a prof a pultra borulva, és Lovemachine fuldoklott a röhögéstől, majd szívbaj nélkül szíven szúrta a vénséget: meghalt Mátyás, valszeg oda az igazság!
Mikor Backstage Education fenyegető léptei hallatszottak a lépcső felől, már tudtam, hogy az ember nem tehet a sorsa ellen semmit, kapálózhat, dühönghet, mehet fejjel a falnak, de a sors nem tágít, mert próbáltam én decens feleség lenni, aztán vad feminista leszbikus, de nem ez volt vitorlámra hímezve, az én végzetem ez a bűzhödt ördög, aki ugyan szélcsendben a romlott szardíniára emlékeztető szaggal bír, de hogy igazán cuki történetei vannak, az igazán tagadhatatlan, s hirtelen ott lenn a hűvös és penészes pincében éreztem, hogy a vékony felhők mögül előkandikál a napsugár, a mély árkok mellett zöldbe borulnak a bokrok, virágzanak künn a gyümölcsfák, a selymes langyos szél hintáztatja a virágos gallyakat, borzolja a halastó tükrét, s a piros kerítéseken fehér kis tündérleányok foglalnak helyet, a zöldkalapú ház tetején zápor dobol, a nyárfa mellett göndör farkú kiskutya játszik, szóval éreztem, hogy tavasz van, kacagó tavasz, most és mindörökké.

Cserna-Szabó András

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.