hirdetés

Sándor Iván: 12 pont Gergely Ágnes verséhez

2018. szeptember 7.

Sándor Iván Gergely Ágnes Az utolsó pillanat című, a Tiszatájban megjelent verséhez fűzött kommentárjait 12 pontba szedte, „miközben készülnek Nagy Imre szobrának eltávolítására". Rendhagyó hét verse.

hirdetés

12 pont Gergely Ágnes Az utolsó pillanat című verséhez (Tiszatáj, 2017. október), miközben készülnek Nagy Imre szobrának eltávolítására

1. A verset nem elemzem, mutatja mélységét-formáját-erkölcsét, olyan, mint költője életműve.
2. A magyar történelem nagy mártírjai közül sokan a „túloldalról" jöttek, az aradiak közül többen magyarul is alig tudtak (Vécsey, Leiningen, Pöltenberg), de meghaltak a magyar szabadságért.
3. Bajcsy-Zsilinszky Endre fajvédőként indult, antifasiszta ellenállóként végezték ki 1944-ben Sopronkőhidán.
4. Nagy Imre kommunistaként élte végig életét, de hazája szabadságáért, a forradalomhoz való hűségért vállalta az akasztófát.
5. Kezdetben-végzetben e tekintetben hasonlóak voltak.
6. De, egyben: nem!
7. Az aradiaknak, Bajcsy-Zsilinszkynek nem kínálták fel önmaguk megtagadásáért, az árulásért cserébe az életüket.
8. Nekik nem adatott meg az önmentés a választással, Nagy Imrének
felkínálták az alkut.
9. Nem fogadta el, az akasztófát is vállalta a hűségért.
10. Bibó István írta: „...a szabad magyar belpolitikai fejlődés számára is veszélyes, ha a forradalmárok vérével megszentelt szabadságnak restaurációs erők lennének a haszonélvezői... egy ilyen restaurációs fordulat táplálója lenne az újabb agressziós terveknek..."
11. Bibó hajdani figyelmeztetését nem fakítja meg az Idő.
12. Készülődnek az újabb restaurációs erők parancsára Nagy Imre szobrának eltávolítására, az ország sorsáért érzett felelősség, hűség, a forradalom emlékének meggyalázására.

Sándor Iván

Gergely Ágnes: Az utolsó pillanat

Égtek az újságpapír-fáklyák.
S mintha az ég vezényelt volna,
egyszerre szólalt meg a népség,
ahogy ösztöne parancsolta.

A szónokok sorban letűntek.
Bla-a-blabla! – szólt az ítélet,
és Nagy Imrét kormányra! – hördült,
és nem voltak ifjak, se vének.

Elvtársak – mondta, s a hatalmas
sokaság durván ráüvöltött.
Barátaim – mondta szelíden,
s mögötte ott ágált az ördög.

Lógni fogsz – súgta vigyorogva.
– Ma éjjel szökj át a határon…
De ő tudta, itt kell maradni,
erővel, át a gyávaságon,

a pillanatot megragadni,
mert nem lesz többé, nem lesz holnap,
nincs trianoni végítélet,
az ország végre összeforrhat –

Istenem! én láttam az arcát,
és láttam, hogy majd megbocsáthat,
mert részese volt Magyarország
utolsó szép pillanatának.

(Megjelent a Tiszatáj 2017/10. számában, fotó: MTI/Koszticsák Szilárd – részlet)

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.