hirdetés

Sándor Iván: A hagyományozhatóság kudarca

2019. február 9.

Ennyi maradt a szellem igyekezetéből, a létbotrányból az ismerethiányban, a hagyományozhatatlanságban tébláboló (mindenkori) utókorra. – A hónap szerzője, Sándor Iván kulturális ajánlata.

hirdetés

Az Örkény Színház négy év előtti Hamlet-előadásának felújítása alkalom arra, hogy ajánljam. Bagossy László rendezése figyelemreméltó újdonságokat mutat be.

A végjelenetet nagyítom ki. Sugárzik itt a minden korszakváltásban – így éveinkben is – a hagyományozhatóság kudarca, a léttapasztalatok átörökíthetetlensége.

Hamlet búcsújában Horatióra testálja sorstörténetének továbbadását, mindazt, aminek részese volt, de ami az ő számára is megválaszolhatatlan maradt. Miképpen is tudhatná akkor továbbadni Horatio?

Horatio (Novkov Máté) és Hamlet (Polgár Csaba)
Fotó: Domolky Dániel Örkény Színház, eredeti megjelenés: itt

Bagossy rendezésében, habár szöveg szerint Horatio, Hamlet halála után is jelen van, mégis kilép a színről, eltűnik. Mikor Fortinbras megérkezik, nem a történetmondó, csak csontváz halom fogadja. Fortinbras lefényképezi a látványt és átveszi a hatalmat. Ennyi maradt a szellem igyekezetéből, a létbotrányból az ismerethiányban, a hagyományozhatatlanságban tébláboló (mindenkori) utókorra.

A színpadi tér űrje: lét-üresség. Korszak-vákuum Claudius és az új hatalom között.

Hamlet halott. Horatio: sehol. Érvényes vízió.

Hasonlóan üres tér jelenik meg Földényi F. László legújabb kötetének (Az eleven halál terei) borítóján. Francesco di Giorgio Martini Építészeti látkép című festménye is egy hajdani korszakváltás-vákuum idején, 1490 körül készült. (A korszak-vákuumról üzen Huizinga egy másik korszakváltás évében ír, A középkor alkonya című nagy könyve – Szerb Antal 1938-ban fordította, micsoda évszám-összhangzattan.)

Francesco di Giorgio Martini Építészeti látkép

Földényi képelemzésének leírására itt nincs helyem. A lényege: habár Martini építészeti kompozíciója tökéletes, van benne valami roppant nyomasztó, mert bár minden motívuma, épületelrendezése emberi kézre utal, embereknek még a nyomát sem látni. (Eltűntek, mint az Örkény Színház előadásában Horatio.) „Minden szabályos és rendezett – írja Földényi –, akár egy krematóriumban… minden néma és mozdulatlan…”

Az utak, terek, a filmek, a festmények, a versek, regények rápillanthatnak a mindenkori korszak-vákuumokra. A művészi formatalálás szembeszállhat a tapasztalatok hagyományozhatatlanságával.

Georg Steiner ír arról Az örök Antigoné című könyvében (1988), hogy a görög tragédia azért kerekedik felül a shakespeare-in, mert a mítoszon alapul, és a mítoszban mindig jelen van a várakozás a megsejthető jövőre. Ez az örök nyitottság azonban Steiner szerint Shakespeare-nél nincs jelen.

Steinernek ebben nincs igaza. Jó ideje például sokkal több, a „jövő korokra is nyitott” Shakespeare-előadás látható, s kevesebb a görög klasszikusokból.

Azért ez mégsem ilyen egyszerű. Hagyjuk meg az antikot is, a shakespeare-it is olyannak, amelyben a mindenkori – a mai – jelen is megjelenhet.

Legközelebb arról, hogy az évezredes mítoszban mintha a mai kor létstílusa is megszólalna: utazzunk a 7-es autóbuszon az antik korba.

Sándor Iván

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.