hirdetés

Schein Gábor: Az üveggolyó kincs

2017. június 12.

Hol vannak most a legszebb üveggolyók? Igen, Magyarországról beszélek, mi másról. A helyről, ahol élünk, a helyről, amely végzetesen fogva tartja a képzeletünket. Miben bízhatunk? Miben bízhatunk, ha nem hiszünk a láthatatlan kézben, amely helyrezökkenti, ami rossz felé tart? – Schein Gábor kapta az Írók Boltja idei Üveggolyó-díját. A díjazott beszédét olvashatják.

hirdetés

Kedves Barátaim!

Gyerekkorunk óta mindannyian jól ismerjük József Attila Altatóját, és benne e sorokat: „A távolságot, mint üveg / golyót, megkapod". De mit is jelent ez a két sor? Alighanem azt, hogy az álom az elérhetetlenül távolit is elérhetővé teszi, ajándékként átadja, mint egy tárgyat, amelyre nagyon régóta sóváran vágytunk. Mert az üveggolyó kincs. Ki ne gyűjtött volna gyerekkorában üveggolyókat, ki ne bámulta volta gömbölyűségüket, csillogásukat, perdülésüket, ahogy a bennük lévő színek összeolvadnak. Ki nem pörgette őket a zsebében olyan érzéssel, amilyet a nagyon gazdagok sem érezhetnek? Kit ne fogott volna meg az összeütköző üveggolyók koppanó hangja? És ki ne féltette volna a legszebbeket? Ki ne emlékezne az örömre, amikor cserével sikerült szert tenni egy különlegesen szépre, egy még nagyobbra?

József Attilánál egy másik helyen is megjelennek az üveggolyók, de ott csak sejteni lehet, hogy róluk van szó. Az Isten című versre gondolok: „Hogyha golyóznak a gyerekek, / Az Isten köztük ott ténfereg. / S ha egy a szemét nagyra nyitja, / Golyóját ő lyukba gurítja." Mennyi bizalom van ezekben a sorokban! Hogy volna egy láthatatlan kéz, amely segít, amely nem hagy egyedül, vezet, és csodát is tesz, kis csodát, hogy örömet szerezzen. József Attila persze már olvashatta, valószínűleg olvasta is A Pál utcai fiúkat, de amúgy is tudta, mi az az einstand. Molnár Ferenc szerint „ez a csúf német szó azt jelenti, hogy az erős fiú hadizsákmánynak nyilvánítja a golyót, s aki ellenállni merészel, azzal szemben erőszakot fog használni. Az einstand tehát hadüzenet is. Egyszersmind az ostromállapotnak, az erőszaknak, az ököljognak és a kalózuralomnak rövid, de velős kijelentése."

Ó, igen, ezt is nagyon jól ismerjük, hiszen ebben élünk. Az erőszak egyszerűségét, az ostromállapot hétköznapiságát. Amikor jönnek a Pásztorok, egyre közelebb jönnek, és megtetszenek nekik a golyók. De még ez a jelenet is a gyerekkor világában játszódik. A gyengeség, a kiszolgáltatottság, a megfoszthatóság is a gyerekkor leckéje. A bizalom sérülései. Csakhogy itt most a felnőttségről lesz szó. A mi felnőttségünkről, amelyben, ma úgy érezhetjük, végképp elveszítettünk valamit, ami sokáig elérhetetlenül távol volt, aztán hirtelen elérhetőnek, közelinek tetszett, de mára az einstandolás folytonos ostromállapotában már szinte el is felejtettük, mire vágytunk, ahogyan azt is nehéz volna most megmondani, hol vannak a gyerekkorunk kedves kincsei. Hol vannak most a legszebb üveggolyók? Igen, Magyarországról beszélek, mi másról. A helyről, ahol élünk, a helyről, amely végzetesen fogva tartja a képzeletünket. Miben bízhatunk? Miben bízhatunk, ha nem hiszünk a láthatatlan kézben, amely helyrezökkenti, ami rossz felé tart?

A válasz, kedves barátaim, itt van. Az Írók Boltjában, amely József Attila kedvenc kávéháza, a Japán helyén épült. Japán persze szintén távol van, nagyom távol, távolabb, mint Jeruzsálem, és ezzel nem mondtam keveset, de a könyvesbolt elérhető. Ez a könyvesbolt egy sziget, amelyet jó könyvek, jó olvasók és írók laknak. Hogy az írók jók-e, nem tudom, olyanok, amilyenek. Egy szigetország, ahol béke van, és e békére a könyvek, az olvasók, az írók szeretete vigyáz. És hogy ez így lehet, azt a könyvesbolt munkatársainak, Dettynek, Editnek, Áginak, Janónak és a többieknek köszönhetjük. Ezen a szigeten igaz az, ami egyébként csak az álomban történhet meg: „A távolságot, mint üveg / golyót, megkapod". És nem csak a távolságot, hanem a közelséget is. Barátok közelségét, a holtakét éppen úgy, mint az élőkét. Ezt fejezi ki számomra az Üveggolyó-díj, amelynek tulajdonosai között halott és élő barátok egyaránt vannak. Olyanok, akiknek az írásai ezerféleképpen találkoznak, beszélgetnek, vagy épp csak intenek egymásnak messziről.

Miben bízhatunk tehát? Egymásban. Magunkban. Mert a szabadság nem politikusok adománya, és nem is az álmoké. A szabadság bennünk van, magunkban kell küzdenünk érte, és miközben ezt tesszük, társakat is hív. Bízhatunk tehát a közös helyben, a közös kincs örömében. Abban, hogy van egy cím, ahol megtaláljuk egymást: Andrássy út 45.

 

A beszéd elhangzott a 88. Ünnepi Könyvhét vasárnapján, 2017. június 11-én az Írók Boltjában, a díj átadásakor. Az Írók Boltja Üveggolyó-díját a könyvesbolt munkatársai évente, ünnepi könyvhéten adományozzák egy, a bolt dolgozóival bensőséges kapcsolatot ápoló kortárs irodalmi személyiségnek munkássága, irodalmi tevékenysége elismeréseként. A díj tulajdonosai egyúttal az "Üveggolyó rend" tagjai lesznek, ezáltal a bolt védnökeivé, szellemiségének őreivé és letéteményeseivé is válnak. Az Üveggolyó-díjról részletesen az Írók Boltja oldalán olvashatnak. Az eddigi díjazottak: 1993 Mándy Iván; 1994 Mészöly Miklós; 1995 Balassa Péter; 1996 Parti Nagy Lajos; 1997 Tandori Dezső; 1998 Petri György; 1999 Györe Balázs; 2000 Szilágyi Ákos; 2001 Göncz Árpád; 2002 Keresztury Tibor; 2003 Balla Zsófia; 2004 Esterházy Péter; 2005 Kovács András Ferenc; 2006 Nádas Péter, Sándor Iván; 2007 Forgách András; 2008 Rácz Péter; 2009 Mészáros Sándor; 2010 Nádasdy Ádám; 2011 Heller Ágnes; 2012 Németh Gábor; 2013 Bán Zsófia, Barnás Ferenc, Radnóti Sándor, Sajó László; 2014 Borbély Szilárd; 2015 Károlyi Csaba; 2016 Márton László.

Schein Gábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.