hirdetés

Schein Gábor: Isten nevetett

A Koinónia Kiadó újdonsága

2005. április 27.
Schein Gábor Ábrahám történetét meséli újra gyermekek számára. A bibliai hős engedelmeskedik annak, akinek fényét semmi sem homályosítja el, képtelen ígéreteit egy idő után azonban megkérdőjelezi. Ráadásul nemcsak neki támadnak kétségei, hanem feleségének, Sárának, sőt egész háza népének is. Sára kineveti az isteni küldötteket, de a történet végére keserű, hitetlen kacaja önfeledt örvendezéssé változik, Isten pedig együtt nevet az ő népével.
hirdetés

Schein Gabor: Isten nevetett.
Ár: 1300 Ft
Terjedelem: 36 oldal
ISBN 973-7605-12-8

Schein Gábor 1969-ben született. 1995-től az ELTE BTK Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének tanára. 1994-1996 között a Határ, 1996-től a Pannonhalmi Szemle,  2000-től a  Nagyvilág szerkesztője. Első verseskötete a Szavak emlékezete (Kráter 1991). Foglalkozott Nemes Nagy Ágnes (Belvárosi Kiadó 1995) és Weöres Sándor (Elektra Kiadóház 2001) költészetével. Fontosabb verseskötetei: Irijám és Jonibe (Jelenkor 1998) Üveghal (Magvető Kiadó 2001). Első kisregénye, a Mordecháj könyve (Jelenkor 2002), majd a Lázár! (Jelenkor 2004).

Részlet a könyvből:

Sineár földjén, ott, ahol valaha Bábel tornya magasodott, Urban, a káldeusok városában élt Terah, a legendabéli Noé legidősebb fiának leszármazottja. Terahnak három fia volt: Ábrám, Náhor és Hárán. A három fiú olyan volt, mint gyökerénél összenőtt három fa. Az egyik szépen termett, a másik kettő lassan elszáradt. Ábrám volt a szépen termő fa.
Már ifjúkorba lépett, amikor nyájával egy közeli domboldalra ment, ott felnézett az égre, és azt kérdezte magától, lehet-e Isten az, ami felkel és lenyugszik, mint a Nap. Aztán beesteledett, és Ábrám ekkor azt kérdezte magától, lehet-e Isten az, aminek a fényét már egyetlen felhő is elhomályosítja, mint a csillagokét. Nem lehet az Isten, gondolta Ábrám, kell lennie valami hatalmasabbnak, ami nem múlik el, aminek a fényét nem homályosítja el semmi, és én mostantól őt imádom. (...)
Egy napon Ábrám megpillantott az út mellett egy szegény, vak embert. Meghívta őt magához, a szamarán hazavitte, és asztalhoz ültette. Ő maga egy alacsony zsámolyon foglalt helyet. Mikor látta ezt házának népe, így szóltak magukban:
- Ha ez a szegény, vak ember nem volna kiváló, nagy férfi, Ábrám biztosan nem alázkodnék meg előtte.
Ajándékokkal halmozták el a vak vándort. A vak ember pedig ámulva kérdezte, miért kapja ezt a sok ajándékot. Erre elmondták neki, mint tisztelte meg őt Ábrám. A vak ember ekkor így szólt Ábrámhoz:
– Jót tettél azzal, akit látnak, de aki maga nem lát. Kívánom neked, hogy aki lát, de akit nem látnak, tegyen veled még nagyobb jót. (...)
Az az esztendő újra éhínséges volt. Száráj gabonát és gyümölcsöket adott a szolgálóknak. És megkérdezte őt Hágár:
- Miért adsz nekik, hiszen megkapták már a fizetségüket? Avagy talán Ábrám parancsolta ezt neked?
- Nincs szükségem a szavára, ismerem szándékait – válaszolta Száráj.
Hágár pedig ezt mondta:
- Ma még a szolgálód vagyok, de holnap te szolgálsz nekem. Mert én teli korsó vagyok, te pedig üres. Amit most odaadtál ezeknek a koldusoknak, attól vetted el, aki bennem lakik. Gondom lesz rá, hogy tartozásodat ne feledje el.
Amikor napszállta után Ábrám és Száráj visszavonultak sátrukba, Száráj panaszkodni kezdett Ábrámnak:
- Uram, Hágárt én választottam ki neked, és ő lenéz engem, megvet, nincs tőle nyugalmam. Kérlek, büntesd meg, tegyen ítéletet az Úr közötted és közöttem. (...)
Ábrahám ezután Sárával és egész házanépével délre költözött. És az Úr nem feledkezett el Sáráról. Minden úgy történt, ahogyan a három vándor ígérte. Esztendő múltán Sára fiút szült. Emlékezve az idegenek szavára, Ábrahám, aki ekkor százéves volt, Izsáknak nevezte őt. És mondta Sára: Nevetést szerzett az Úr énnekem, aki csak hallja, nevet rajtam. Mert ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára melle megtelik, és fiat fog szoptatni. Íme, az üres korsó megtelt, a csorba palackból kicsordult a méz. Fiat szültem vénségemre.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.