Schein Gábor: Magyarország, te örökös…
Én nem fogom be címmel hirdetett nemrég pályázatot a Litera. Kortárs költőket kért fel politikai-közéleti versek írására egyrészt, másrészt ugyanebben a témában nyílt pályázatot írt ki. A felkért költők művei mostantól a Literán is olvashatóak. Legjobbjuk nyeri majd el az idei Litera-díjat. Elsőként Schein Gábor versét közöljük.
- 2012. április 6.
Magyarország, te örökös hiányjel,
üresen beadott dolgozat,
gazzal fölvert temető, kolduspersely,
kartográfiai vállalat!
Te vér, te föld, te rémes emlék,
te részegen kurjongató szörnyalak,
képernyőnkön vacak szellemkép,
akkor se vagy már, ha megszólítalak!
Akkor sem vagy, ha megint rólad szaval,
aki csak egy percre volt szabad.
Gyerekágya újra ravatal,
nézd elhülyített, szegény fiad!
Akkor sem vagy, ha van még, ki élne itt,
bízna benned a reménytelen,
míg föl nem zabálod mind a sejtjeit,
sötét folt vagy a röntgenfelvételen.
Magyarország, te örökös hiányjel,
fölötted az idők fáradt kézjegye!
Mindegy már a térkép, az érmén a fej,
csak érjen véget a rossz mese!
Hozzászólás
Kedves Antonnius, lelkendezz csak nyugodtan, csakhogy a lelkemdezés nem cáfolat. Fenntartom a a véleményemet: a Magyarország, te örörkös... úgy másodlagos, rossz vers, ahogy van. A jó költő is írhat rossz verset, ha poltikai téziseket versel meg...
Tegnap tettem föl –a vers tömörségéhez képest–pongyola és gyarló véleményemet. Vártam, hogy valaki rám szól: „Ne lelkendezz! Ez egy pesszimista és destruktív vers. Egyetlen jó szava sincs a Hazáról! A vers utolsó sorában is mit mond? --Mindegy már a térkép, az érmén a fej, csak érjen véget a rossz mese.-- Mi ez, ha nem a végpusztulás, a haza feladása!?”
Vegye elő, aki így gondolja, Schein Gábor másik nagy versét, a „Karácsony másnapján”-t. A megvert, önérzetében megtaposott gyermek kétségbeesett jajveszékelése ez a karácsonyi vers, a szeretett szülő okozta rettenetes csalódás és kiábrándulás zokogó panasza. Gyönyörű és megrázó vers, a hazaszeret legtömörebb és legfájdalmasabb megfogalmazása, amit hazánkról ma el lehet mondani. Méltó párját csak József Attilánál vagy Radnótinál találjuk. Mindkettőjüket elpusztította a szeretett, édes haza!
Vagyis, a vers utolsó mondata számomra ezt mondja:
Olyan mindegy, hogy a Szent István birodalmának határaival, vagy a trianoni határokkal képzeljük el Magyarországot, s az sem segít rajtunk, hogy a pénzünket az emblematikus Bartók arcával díszítjük, mindezek eltörpülnek a jelen rémálomhoz képest: ideje volna felébredni!
S ez akár optimista befejezése is lehet a költeménynek.
Jó vers. vers. Talán NAGY és "KORSZAKOS" VERS is.
Majd eldönti az utókor – Bubó doktorral szólva.
S egységes, tömör vers. Micsoda találó hasonlatok, metaforák és szóképek!
Nagyon szomorú és fájdalmas igazságokkal terhes vers. Kár, hogy hiányzik belőle, amit Vörösmarty vagy Arany még a legnehezebb időkben sem hagyott volna el: a remény!
Ady utánérzés? Persze, mert ma hazánk ugyanolyan megnyomorított és rosszul vezetett, önmagában is csalódott társadalom, mint Ady idejében is volt. Pedig Ady után még volt igényes, nagyszerű értelmiségünk, voltak jobb évtizedeink, s volt ambiciózus polgárságunk.
Lássuk a szóképeket!
Üresen beadott dolgozat! Milyen találó: emlékszem, egy ilyen dolgozatomra, s ma is szégyenlem. Ilyen a jövő képünk!
Gazzal fölvert temető: bizony az! Hol l van az a 400 ezer MAGYAR zsidó, akiket lihegő lelkendezéssel dobtunk oda -- a vélt anyagi előnyökért, irigyelt polgári kultúrájukért --a német és magyar náciknak? Pedig ők jobb magyarok voltak, mint azok, akik ma a parlamentben tiszaeszlári Solymosi Esztert "gyászolják". A magyar zsidóság kiírtása, elüldözése Mohácsnál is nagyobb veszteségünk!
S mikor érti meg a világ, hogy nagyon fáj nekünk a méltatlan halált haltak soha meg nem gyászolt emléke, akiket Bácskában, Erdélyben, s a Felvidéken a II. vh. alatt-után, kényük-kedvük szerint pusztíthatott az ostoba, vérgőzös nacionalizmus? S hogy múltunk ezer szállal fűz a Délvidékhez, Erdélyhez és a Felvidékhez?
De hol vannak az elpusztított generációk, akiknek pici testét az édes anyaföld vagy a kórházi krematóriumok nyelték el, mert az "angyal csinálók” országa lettünk?
Hazánk gazzal fölvert temető, mert sírjukat nem gondozza senki, s nem tartja őket számon az utókor.
Kolduspersely! Igen, Magyarország ma az: KOLDUSPESELY! Koldus nép lettünk, amely az IMF-nél kuncsorog, mert ha nem, még a nyugdíjakat sem tudják kifizetni. Hajléktalanok szédelegnek az utcáinkon, szégyenkező öregek kérnek alamizsnát a bevásárló központok és az állomások körül, vagy égő szemmel kutatnak hulladékért a szemetes tartályoknál. Ismét a „három millió koldus országa” leszünk.
Kartográfiai vállalat: ma Kugotovitz Manó térképeivel díszeleg–trikóikon és testükön-- hazánk energia itallal és más szeszekkel megvadított, unatkozó ifjúsága, a SZIGET orgiáin és a kollektív idegbaj ricsajos rendezvényein. Csak ennyire futja a hazafiságukból, – na, meg a zsidók, a cigányok és melegek kiirtásával töltött fantáziálásra!
Hogy Balassi, Zrínyi, Berzsenyi, Széchenyi, Illyés Gyula, József Attila, Németh László, Radnóti Miklós vagy Kodály Zoltán mit is mondanak a hazafiasság lényegéről, azt nem tudják, s egy sort sem tudnak idézni tőlük, de nem is érdekli őket. Summás ez az ítélet? Csak ilyen ítéletekkel lehet felrázni egy beteg és magába bicsaklott, „köldöknéző” társadalmat. Nagyszerű tanítók, iskolateremtő tanárok hol vagytok!
Csak az első versszakkal foglalkoztam A vers minden sora ugyanígy kibontható. Erre itt nincs hely. De kell némi irodalmi műveltség és történelmi ismeret a vers mélységeinek megértéséhez.
A költő tolla gyémánt!
Schein úr! Van jövője annak a népnek, amelynek még akadnak ilyen poétái!
Gondolom, ez a Kemény-vers keserű-bús paródiája, illetve ilyen palimpszeszt. Ha meg nem, engem akkor is megnemtudommicsodált, mondjuk úgy: megfogott. : )
A vers valóban nem esik szét, nagyon is összefogja a lapos tézis, a Kemény István emlékezetes (de szintén gyenge) verse óta divatossá vált irodalmi-politikai szlogen: Édes hazám, szerettelek; Magyarország nincs; Magyarország hiányjel. Nem a „szétesés“ hát vers baja, hanem az, hogy nem több silány, vagdalkozó napi publicisztikánál. Míg olvasom, komolyan kételkedem benne, hogy Schein Gábor írta, aki eddigi költészetében már kidolgozott magának egy jól működő egzakt-intellektuális, elegáns versnyelvet. Ebben a verssorokba szervezett szöveghalmazban viszont mindent elfelejtett a korábbi tudásából, választékosságából, előkelőségéből, és takaratlanul, gátlástalanul veszi át a sajtó (szándékosan nem írom, hogy a „baloldali sajtó“, mindegy, hogy „bal“ vagy „jobb“, a hangsúly a sajtón van) terminológiáját, közhelyeit, sablonait. Scheinnek komoly az irodalomelméleti felkészültsége is, hogyhogy nem látja: a tézisvers akkor is rossz, ha politikai töltésű! Az érzelmek versnyelvvé lett hőfoka nem zárja ki a gondolati eredetiséget, sőt! A jó közéleti verset éppen a kettő egysége emeli a szimpla publicisztika fölé. (Valahogy úgy, ahogy Babits írta a Tragédiáról: „A gondolat kristályán át tüzet érzünk, olykor maga a kristály anyaga olvadni kezd.”) A Schein-vers csak ellenpéldákkal szolgál: „képernyőnkön vacak szellemkép“ – tegye Schein a kezét a szívére: leírna egy ilyen sort, ha sima újságcikket kellene írnia? S tovább: „akkor se vagy már, ha megszólítalak!“ – már Adynak sem állt jól, mikor a „nőt, akit szeretett“ ezzel a zseni-pózzal végezte ki: „Általam vagy, mert meg én láttalak“. A Schein-sor tehát ráadásul még zseni-póznak is másodlagos. – Szomorú vagyok. Örülnék, ha valaki megcáfolna.
nem tom ki az a mikkamakka! de hogy nem vót a jó a vers az biztos!
Tisztelt Mikkamakka
)) Valahogy en Mikkamakkara mint sokkal nyitottabb es elfogadobb szemelyisegre emlekezem. Nekem egyebkent nem esik szet. Nekem Magyarorszag esik szet. De velemenye reszletes kifejteset szivesen elolvasnam
))
Hello!
Ez nem túl jó darab. Egy csomó üres metafora, mintha egy Ady-epigon puffogna szomorúan. Szétesik az egész.
Ezzel a verssel a baloldali költők borzalmasan gyönge versei rovatot szeretnétek megnyitni?
Mikkamakka