Seamus Heaney: Ma Wicklowban is nyüszített egy kutya
Az Új Hegyvidék folyóirat az előző két évfolyamban megjelent anyagait gyűjtötte össze jelen kiadványában, melyet Demény Péter és Seamus Heaney Gerevich András fordításában megjelent lírai műveivel ajánlunk a figyelmükbe.
- 2011. április 25.
DEMÉNY PÉTER
Sohamár
Álltam a Keletiben,
vártam, hogy megjelenj,
reméltem, hogy meglátlak
valahol az ötös és a hármas vágány között,
pedig tudtam, nem mennék úgysem oda hozzád.
A vonatok késtek, megérkeztek, elindultak,
görgős csomagok húztak el mellettem,
egy padon a pályaudvar alkalmazottai röhögtek.
Leültem, felálltam, sétáltam,
Sopianae-t vettem, füstöltem fel-alá,
biztattam magam.
Az égből lassan hullott a sohamár.
Elhalasztott rohanás
Ellenőrzöttebb őrültség zihál bennem immár,
kevésbé bugyros, kevésbé monszunos,
azt remélem.
Száraz, mint a passzát,
ha jól emlékszem a földrajzórákra.
Mindegy végül is:
az én viharaim ilyenek.
Hagyom magam kiábrándulni belőlem,
hagyok másokat is, nagyvonalú sztoikus.
Nem iszom annyit, nem udvarolok úgy,
gyakran legyintek, mintha tudnék valamit,
mintha kiderült volna, amit tudni lehetne.
Holott hát mi lenne az élet,
ha nem ez,
fejes a veszélybe, viharba,
őrült rohanás a vadonban,
száguldás tövisek, bokrok, patakok és szakadékok között,
minden, ami volt és ami nincsen már,
s ami tán lehet még.
***
SEAMUS HEANEY
Ma Wicklowban is nyüszített egy kutya
(A Dog was Crying Tonight in Wicklow Also)
Donatus Nwoga emlékére
Amikor az emberek megismerték a halált,
Csukvuhoz küldték üzenettel a kutyát,
Hogy az élet házába visszatérhessenek:
Nem akartak elveszni örökre,
Mint az elégett fa gomolygó füstje
Vagy hamva, amit szertefúj a szél.
Lelküket inkább rajba verődve,
Károgva látnák este repülni, hogy
Reggel a régi fészken tollászkodjanak.
Legyen a halál csak egy éj az erdőn,
S a napkelte az élet házában érje őket.
(A kutyának ezt mind át kellett adnia.)
De az emberekről és a halálról
Megfeledkezett, letért az útról,
Hogy fényes délután megugasson
A folyóparton egy másik kutyát.
Így ért Csukvuhoz előbb a varangy,
Aki meghallotta, mit üzentek,
„Az emberek,” mondta (és a varangy
Szavában senki nem kételkedett),
„Az emberek örök halálra vágynak.”
És akkor Csukvu látta a lelkeket,
Mint madarak szálltak, fekete pontok
A lenyugvó napban, oda, hol nincsenek fák,
Se fészkek, se út az élet háza felé.
És egyszerre lett vörös és sötét
Az arca, és már bármit mondott a kutya,
Ez így maradt: nagyfőnökök és nagy szerelmek
A kialvó fényben, varangy a sárban,
Kutya nyüszít a hullaház mögött.
(Gerevich András fordítása)
Új Hegyvidék 2009–2010. 1-4. SZÁM
Tartalom:
Szépirodalom
Láng Zsolt: Az éjszakai látogató
Lackfi János verse
Demény Péter versei
Gerevich András versei
Seamus Heaney verse. (Gerevich András fordítása)
Szőllősi Mátyás: Kétségbeesés. (Részlet)
Szolcsányi Ákos verse
Ayhan Gökhan verse
Szalma Réka verse
Bíró Gergely: Akár Mózes mögött a tenger
Nyilas Attila versei
A centrumban: Lászlóffy Csaba
Lászlóffy Csaba versei
Bódi Katalin: Mindent bele. Lászlóffy Csaba Bestseller avagy a bestia nem alszik című kötetéről
Szepes Erika: Ajánló sorok
Csog Szidónia: A kivonulás ajándéka
Tanulmányok
Katona Gábor: Thomas More Utópiája és a görög állameszmény
Tőzsér Árpád: A drámaköltő Balassi Bálint
Bényei Péter: Eposz és történelmi regény
Lapis József: A formán innen és túl. Széljegyzetek Dsida Jenő költészetéhez
Kritika
Balázs Zoltán: A Bestiárium Transilvaniae. A tűz és a víz állatai recepciós kihívása
Barna Péter: Az érthetetlen megértés. Demény Péter Visszaforgatás című kötetéről
Herczeg Ákos: A köz épp pálya. Mizser Attila Köz című kötetéről
Hozzászólás