hirdetés

Selyem Zsuzsa: Elbeszélek. Én.

2018. április 14.

„Elbeszélek, én, ez az »én« azonban nem koholt személy, hanem a regényíró, dolgokban jártas, keserű, csalódott ember, én, én mesélem el barátaim és barátnéim történetét, azt mondja nekem K., hogy ő, K." – a Függő kezdődik így... – Esterházy Péter virtuális könyvtárából Selyem Zsuzsa Musil A tulajdonságok nélküli ember című műről írt.

hirdetés

„Elbeszélek, én, ez az »én« azonban nem koholt személy, hanem a regényíró, dolgokban jártas, keserű, csalódott ember, én, én mesélem el barátaim és barátnéim történetét, azt mondja nekem K., hogy ő, K." – a Függő kezdődik így, a Bevezetés a szépirodalomba részeként pedig kap egy oldaljegyzetet ez a kezdeti pár sor, miszerint „MUSIL: A TULAJDONSÁGOK NÉLKÜLI EMBER (Európa Könyvkiadó, Bp. 1977. III. Kötet, p. 775; Tandori Dezső ford.) Robert Musil befejezetlen regénye Hátrahagyott töredékek című fejezetében regényírás-koncepciókat olvashatunk, ez is egy közülük, a Ki beszél, kinek a perspektívájából látjuk, amit láttat velünk? elmulaszthatatlan prózatechnikai kérdésre a musili válasz. Idézem onnan, kicsit hosszabban: „A Katakomba-elbeszéléstechnika: Elbeszélek. Én. Ez az »én« azonban nem koholt személy, hanem a regényíró. Dolgokban jártas, keserű, csalódott ember. Én. Én mesélem el barátom, Ulrich történetét. De azt is, ami engem a regény más alakjaival ért. Ez az »én« semmit sem képes átélni, és mindent elszenved, amiből Ulrich kiszabadítja magát, és ami azután mégis tönkreteszi. [...] Mintha egy utolsó, bölccsé, keserűvé és rezignálttá vált katakomba-túlélő beszélné el a dolgokat."

Musil a háborúba torkolló kulturális szervezkedést írta meg, a „Párhuzam-akciót", azt, hogy az úgynevezett jó emberek a háború pártján vannak; hogy minden ideológia háborúhoz vezet, még a pacifista is. A tulajdonságok nélküli ember, Musil barátja azt az utat keresi, amelyben nem válik ő maga is – cinikusként vagy hasznos hülyeként – részesévé a háborúért való sürgés-forgásnak, belemerül a szerelmi anarchiába, a gondolati és érzelmi gazdagság szétválaszthatatlanságába, az írás aszkézisébe és eksztázisába. Azt mondja: „Ez a könyv vallásos – a hitetlenek kiinduló feltételeivel." Meg ezt is: „Irónia: ha úgy ábrázolunk egy klerikális személyt, hogy mellette a bolsevik is találva legyen. Ha egy ütődöttet, hogy a szerző hirtelen érezze: de hiszen ez részben én vagyok. Az iróniának ez a fajtája – a konstruktív irónia – a mai Németországban eléggé ismeretlen."

„A mai Magyarországon eléggé ismeretlen" – idézte és applikálta a Kis Magyar Pornográfiába Esterházy. Musil nem csupán leírt bizonyos történéseket, amelyek a háborúhoz vezettek, hanem az ellenállás (a szabadság) érzelmi-gondolati attitűdjei is foglalkoztatták. Esterházy a behemót Bevezetés...-ét nagyjából fél évszázaddal később, a bekövetkezett katasztrófa utáni hidegháború idején írta. Az ő „én"-je idézet-én, az énkiterjesztés, önérvényesítés (úgy is mint az internalizált háborús logika) visszavonása, az ego nullpontja, az olvasás öröme, az ellenállás szabadsága.

© Esterházy Péter Archívum / Esterházy Marcell

Selyem Zsuzsa

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.