hirdetés

Seres Lili Hanna: Mondjuk akkor majd ezekről

2018. július 30.

Kedves Réka, most, hogy bemutattad a társadalomtudósok kicsiny világát, átevezhetnél az irodalmárokhoz, tapasztalataid alapján, mint egy lelkes, körültekintő, elhivatott antropológus, megírhatnád a mi ismeretterjesztő könyvecskénket is. – Seres Lili Hanna 2flekken.

hirdetés

Úgy szeretném, hogy jó legyen. Csak nem tudom, miről.

1. Mondjuk a kánikula. Hogy nehezen fog az agy. Szóródik a figyelem. Lassulsz lefele. Bár itt, a cseresznyefa alatt, egész jó. Van valami szellő. Na de egyébként. És ha nincs is kánikula, akkor is: nyár van. Több mint két évtizeden át a nyár a semmittevés volt, a későn kelés, délután is alvás, utazások, Bánkitó, táborok, víz minden mennyiségben. És na jó, olvasás, és na jó, írás. Munka nem igazán. Aztán eljött 2017 nyara, ami két dologról szólt: a francia nyelvvizsgáról és a költözésről. Munkás nyár. Szélsőségek, hogy aztán eljöjjön 2018 nyara, ami intenzív pihenést és munkát is kér, hát jó, legyen, igyekszem, de azzal a tudattal igyekszem, hogy ez most a nyári Lili (copyright a kedves szaktársaim-barátaim), a feloldódottabb verzió, az életélvezősebb verzió, amit majd vált a teljesgőzzelelőre, a dolgozóésstresszelő, a programokrólkoránhazamenő változat.

2. Arról is lehetne, hogy most fejeztem be a Mágneshegyet. És az jutott ma eszembe, gondolkodván a 2flekken témáján, szürcsölgetvén mondatokat, hangulatot magamba, hogy milyen jó lenne a saját közegemről ilyen regényt olvasni. Kedves Réka, most, hogy bemutattad a társadalomtudósok kicsiny világát, átevezhetnél az irodalmárokhoz, tapasztalataid alapján, mint egy lelkes, körültekintő, elhivatott antropológus, megírhatnád a mi ismeretterjesztő könyvecskénket is. Ugyanolyan finom iróniával, mint ahogy most tetted: azzal a fajtával, aminek hatására az ember olvashatja az egész szöveget idézőjelek közt, de meg is értheti, komolyan is veheti a szereplők problémáit. Nem is jó kifejezés erre a finom irónia. Tud ez kőkemény irónia lenni, ha úgy olvassuk, és e mögé a kőkemény irónia mögé érthetjük, érezhetjük oda a valóságos fájdalmakat, esetlenségeket, vágyakat. Remélem, a szerzőt nem bódítja meg a kánikula, és most is épp nagy erőkkel dolgozik a következő regényén.

3. Miről is akartam még... hát, ez már nehezebb. Ez az egyik nehezebb. A bűntudat, nem a privát, a kollektív életet érintő. A lemaradás, az érdektelenség. A nihil, ami még csak nem is olyan gyötrő, hogy ne férne el mellette a boldogság. A magánboldogság. Na, hát ez. Hogy elmegyek életem egyik legjobb táborába, mert ugye, hiába a munka, ez a nyár tábort is kér, ugyanakkor munkás volt ez a tábor, szövegmunkás, szóval elmegyek a táborba, végigszövegezzük, -táncoljuk, -beszélgetjük azt a pár napot, s mire hazajövök, nem is azonnal, ráadásul nem is azonnal, megtudom, hogy tűz volt Görögországban, és hogy mennyien haltak meg. Hazatérvén a katarzisból nem az első dolgom megnyitni az online lapokat. Egyébként sem az első dolgom. Coming out. Meg kéne találni az egyensúlyt. Hogy ne csak a magánéletem éljem erőteljesen, de a társadalmit is. Hogy utóbbit tényleg ne a bűntudat dominálja. Nem csak a nemkövetemezerrelahíreket bűntudata, hanem a nemteszeksemmit-é is. Hogy az önkénteskedés ne csak emlék és vágy legyen, hanem jelen is. Na, ennyit a panaszáradatról, még ebben a kánikulában is érzem, hogy nem fogom tudni leélni az életem úgy, hogy csak régi aktivista ismerősök Facebook-posztjain keresztül nézem, mit is lehetne tenni ma. A nyári Lili mélázzon el az élet dolgain, gyűjtse a finom élményeket és az ötleteket, a szorgos változat meg teljesítsen be.

4. És végül, végül, hogy is... Hát igen. Szóval pár napja azt mondta nekem valaki, hogy a vég és a kezdet kapujában tisztán látni mindent, de mikor veszel részt a játékban? Nem egy hosszú beszélgetés konklúziója, egy Bölcs váratlan kérdése volt ez, szóval meg is döbbentem. Hogy mennyire stimmel ez. És hát azért is írom le, mert hátha lesz valaki, aki szintén azt érzi, mennyire stimmel. És akkor most ezen is el lehet mélázni a nyári szellőcskében, minden szón, tagmondaton, jelentésrétegeken, csak ne álljunk meg itt, legyen is valami, gondolatok úgyis mindig lesznek, soha nem fogom tudni nem túlgondolkodni, csak a mértéken tudok változtatni, hogy csak egy kicsit, csak éppen hogy gondolkodjam túl, aztán részt is vegyek.

Szeretném, hogy jó legyen. Mondjuk akkor majd ezekről lehetne.

Seres Lili Hanna

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.