hirdetés

Seres Lili Hanna: Szabad-e nekem itt most

2018. április 3.

Szóval vicces, az embernek pont akkor nincs türelme a nyugtató dolgokhoz, amikor a türelmét és a nyugalmát kéne visszanyernie. Na, úgy tűnik, sikerül. Az ember...-rel kezdődő bölcs mondatokat írnom. – Seres Lili Hanna 2flekken.

hirdetés

Gondoltam, azért csak ne a feszültségről írjunk. Olyan sokszor használom ezt a szót amúgy. Mondjuk jobb, mint a stressz. Az olyan objektív. Szóval ne a feszültségről (a stresszről) írjam életem második kétflekkenjét, ha már az első a sírásra borítható szemmaszkról szólt. Találjak ki valamit. Legyen kompakt. Egy kis történet. Bármi. Akár olyan, ami nem most történt, de jól elmesélhető. Írj egy anekdotát. Vagy politizálj. Végül is, amiatt is feszült vagy. Írd le azt, hogy az embert kollektív és egyéni gondok nyomasztják. Zárójel: az egyik legnagyobb kérdésem jelenleg, hogy a Kétfarkúak tényleg indulnak a választáson?, tényleg szavazhatunk rájuk?, és ezt tényleg komolyan gondolják?, hát nem érzik, hogy... Az egyéni gond nyilvános kibeszélése zavarba hoz, de úgy tűnik, a kollektív is, szabad-e nekem itt most politizálnom. Április nyolc: választások. Április tizenhat és húsz: egyetemi határidők. Tömény vagy, te április!

Nézzük csak. Napok óta, ha becsukom a szemem, ez a szám megy a fejemben:


Nézzük csak. Székely Magda-verseket olvasok időnként, más időnként meg Weörest, A teljesség felé-t (haha, a teljesség felét). Ebből most kihoznék valamit, szépen, esszéisztikusan-poétikusan elmesélném, melyik milyen, ha nem lennék beteg. Ha nem fájna a torkom, és még inkább, ha nem izzadnék. Na, tessék, leírtam. Szabad-e nekem itt most leírni ilyesmit. A szöveg írója izzad. Mit jelképez ez. Nem megy neki az írás. Nem azért izzad. Nem megy neki az egészségesen maradás. Izzad, ahogy izzad az ég is. Úgy értem, esik, elég ramaty az idő. De még így is gyönyörű látvány a szemközti ház falának és a mellette hajló fa lombjának harmóniája. Úgy értem, pontosan ugyanolyan árnyalatúak. Erről majd keresek egy képet.

Nézzük csak. Huhog egy bagoly. Esik az eső. Izzadok. Politizálok. Most éppen nem a szakdogámat írom. Mennyire vagyok önző, ezen gondolkodom. A sokat panaszkodó, sokat szenvedő ember más perspektívában nem mondható önzőnek? A stressz nem jelent önzőséget? Pardon, a feszültség. Az ember csak a saját gondjaival van elfoglalva, a gondjai elfoglalják teljes bensejét. A mindennek és mindenkinek megfelelés végül is nem önző dolog? Próbálhatjuk innen is nézni. Alárendelt vagyok, alárendelem magam a feladatoknak, a környezetnek, az elgondolt elvárásoknak, na de a lényeg, hogy én rendelem alá magam. Tehát nem a passzív elszenvedője vagyok a dolgoknak. Vagyis nem csak az. Én vagyok az aktív és a passzív fél is. Passzívvá tenni magam, aktivitás, a legrosszabb fajta.

Szabad-e nekem itt most erről elmélkedni nyilvánosan, vezet-e ez valahová. Mindenki menjen el szavazni! Hopsz. Imígyen keveredik a legbelső és a legkülső szféra. Hogy tökéletes éteri harmóniát hozzon létre. Fekete lyukat. Vagy lehet, hogy ezt nem kellett volna mondanom? Ki fog elmenni szavazni csak azért, mert egy feszültségén és önzőségén mélázó, fáradt és izzadt ember erre kéri?

Még valamit: (amiről szintén vajon szabad-e itt most beszélnem) az a kérdés, hogy van-e olyan, hogy az ember nem tudja, mit akar. Létezik-e ilyen, vagy a) csak túl feszült, hogy engedje megérezni akarata irányát vagy b) csak elfojtja, mert nem akar szembesülni valódi akaratával vagy c) igazából a sok jó közül tényleg nem tudja eldönteni, mit is akar leginkább. Mostanában nincs türelmem a tai chihoz. Meditálni is terveztem, még semmit nem tettem az ügy érdekében. A mindennapi napüdvözletet is abbahagytam. Zárójel: kisütött a nap, éppen most. Szóval vicces, az embernek pont akkor nincs türelme a nyugtató dolgokhoz, amikor a türelmét és a nyugalmát kéne visszanyernie. Na, úgy tűnik, sikerül. Az ember...-rel kezdődő bölcs mondatokat írnom. Ez volt a tervem, aztán elfelejtettem, aztán most tessék, el kell engedni, és sikerül. Az ember akkor tudja megvalósítani, ha elengedi. Mert az ember... satöbbi. Az ember szereti a napot.

Az ember szereti a napsütést, nem szereti a stresszt. Nem szeret rosszul teljesíteni, ezért stresszel. Nem szeret dönteni, mert nem szeret tévedni vagy másokat megbántani, ezért döntésképtelenné válik. Nem szeret nem tudni dönteni, ezért stresszel. Szereti tudni lezárni az írásait, ezért megijed, amikor nem tudja. Szereti lerakni a pontot.

Megtaláltam a képet:

Seres Lili Hanna

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.