hirdetés

Simon Bettina: Strand

2018. szeptember 11.

Úgy került elő, ahogyan egy este láttam utoljára / édesanyád. Több réteg ruhában, kabát nélkül jönni / velünk szembe a sötét utcán. – A JAK füzetek sorozatában jelent meg Simon Bettina Strand című verseskötete. Ebből olvashatnak most három verset.

hirdetés

A táj magánya

A táj nem ideges, te vagy az,
mert véletlen az idill. Mi van,
ha mégis találsz egy kertet,
ahol nyugodtan élhetsz.
Ismered a benne élő állatok nevét,
és ha megszólalnál, felismernék a hangod.
Helyesen, jól hallhatóan válaszolni,
mielőtt elfordul tőled, aki kérdez,
és akinek a szájából nem szavak,
hanem élőlények jönnek elő.
Két út vezet kifelé,
alig van köztük különbség.
Bedobnál egy követ a vízbe,
de a csend nem engedi.

*

Egy tágas, félig elpusztult táj.
Csak belülről újítják fel a megsérült
épületeket, így emlékeznek a háborúra.
Régi fényképeiket kidobálják.
A konténerek hetekig járják a környéket,
és valaki elkezd beszélni a többiekhez.
Kár elégetni, elég lenne széttépni őket.
Így azt fogják gondolni, üzenni szeretnénk
ezzel a nagy tűzzel. Vigyázzunk, nehogy
az isteneink észrevegyék, hogy sikerült
életben maradnunk.


Lassú kert

A mi családi képeink gyárban készültek,
vallottad be az egyik orvosi vizsgálaton.
Mégse hagytad abba a történet ismételgetését,
hogy nagypapa már a gyerekkori képeken is
egy fatörzsnek támaszkodva tanult angolul,
pedig nem hallott sehol Amerikáról,
és a nagymama közben a konyhában állt,
nyaranta pedig a kertben főzte a lekvárt.
Fényképet is mutattál róla, egy fiatal férfi
fekszik a fűben, nyár lehet vagy késő tavasz,
hátát egy karcsú gyümölcsfának támasztva olvas,
kezében nyelvkönyv, szemében egy távoli világ
ünneplőbe öltözött gyermekei tanulnak beszélni.
Kifakult, barna és foltos lett a kávétól, amit ráöntöttél.
Úgy került elő, ahogyan egy este láttam utoljára
édesanyád. Több réteg ruhában, kabát nélkül jönni
velünk szembe a sötét utcán. Megismert ő is,
mert eltakarta pulóverével az arcát, és továbbment.
A templom előtt állt meg, ahol ételt osztottak.
Téged küldtelek, hogy amennyi pénz nálunk
van, add a melegítőruhás nőnek, aki elsietett.


Szerződés

Amikor az ápolók arra kértek, új bútorokat
vegyél a spórolt pénzeden, megtagadtad tőlük,
mert észrevetted a folyosóra kihelyezett
kényelmetlen fotelokat, és más sorsra vágytál.
Vagy legalábbis remélted, hogy sorsod visszafordul.
És amikor rájöttél, számodra benőtte az aljnövényzet
a kitaposott utakat, aláírtad a kórházi papírokat,
pedig ez a sírhelyed lefoglalását is jelentette.
Megbékéltél. Nem tépted szét a dokumentumokat,
ahogyan a rólam szóló bírósági végzésekkel tetted.
Mire meglátogattalak, megérkeztek az új bútoraid.
Nekem adtad a pénzt, amit nem költöttél fotelágyra.
Mindkettőt ki kellett próbálnom, de te állva
maradtál, mint akit elárultak. Amikor megkérdeztél,
mit gondolok róluk, azt válaszoltam, szépek.

Simon Bettina

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.