hirdetés

Simon Márton: Rókák esküvője (részlet)

2018. szeptember 22.

Most úgy hallgass, mint akinek / egy fél országot leromboló viharból / csak egy nátha jutott. / Most úgy hallgass, mint aki most tudta meg, / hogy születése óta vak. – Simon Márton legújabb kötetéből most három verset olvashatnak el nálunk.

hirdetés

Remény


Egy közepesen éles késsel, tétova mozdulatokkal
torkon szúrtak, és egy lavórba folyatták a vérem
a reggelihez. Nem nehezítettem meg a dolguk.
A pörzsölést egész jól bírtam, noha sosem szerettem,
ha bökdösnek. Még le is fotóztak párszor, ahogy
csöndben fekszem a tűzben, feketén. A mosás
kellemes volt, a nap is kisütött. A fejem levágásával
sokáig bajlódtak, pedig én mindvégig igyekeztem
együttműködő lenni. Utána darabokra szedtek,
komótosan, szakszerűen. Közben esküvőkről
beszélgettek, betegségről, híradóról. Nemi szervekről.
Levágták a lábaim, kenyérrel ették a bőröm,
eltörték néhány bordám. Valaki lelökte a fejem
az asztalról, ettől széttört az orrom, de utána
megegyeztek, hogy még szebb is így. Kiderült,
hogy a kislány, aki tegnap nagyon sírt miattam,
szereti a hagymás vért. A hurkatöltő tompán fénylett,
mint egy távoli csillag. A húsdarálóból nézve
nincs fájdalom. Sonka lettem, és szalonna, és hurka
és kolbász. Sajnálhatnám, bár a fagyasztóban sem
unalmasabb, mint máshol. Hosszú nap volt.
És amíg vágtak, daraboltak, szúrtak és daráltak
órákon át, végig azon gondolkodtam remegve,
hogy vacsorára talán te is ideérsz, és hogy lesz
egy pillanat, amikor végre, végre a szádba veszel.

 

 

Szeretni


Az a narancsliget, amit az út mellett láttunk
akkor nyáron, a tengertől hazafelé a kocsiból,
az az elhagyatott, sötétzölden nyújtózkodó, az a
valószínűtlenül csendes, sűrű liget, ahol úgy
világítottak a gyümölcsök a fán, akár egy lusta
galaxis csillagai, úgy ringatóztak az alig érezhető
délutáni szélben, ragyogtak, mint a Nap
a kőkerítés túloldalán, a leszakadt tetejű,
romos ház kék falai körül, a kocsibejárón hagyott
bádogkád fölé hajolva, hosszan az út mentén,
a derékig érő gaz között a fák, zölden, sötétzölden,
titokzatosan és el nem felejthetően, messze
mindentől, az égető, árnyéktalan semmi közepén.
Mint az a narancsliget, olyan vagy,
ahogy most itt alszol.

Én pedig olyan, ahogy nézlek felkönyökölve
az éjjeli lámpa fényénél, mint az ivóvíz, cukor,
étkezési sav (citromsav), szén-dioxid (min. 3 g/l),
savanyúságot szabályozó anyag (nátrium-citrátok),
vitaminok (L-aszkorbinsav [C], niacin [B3],
pantoténsav [B5], piridoxin [B6], riboflavin [B2],
kobalamin [B12], kolekalciferol [D]), aromák,
L-karnitin (50 mg/100 ml), koffein (38,4 mg/100 ml),
magnézium, színezék (ammóniás karamell),
stabilizátorok (pektinek, gumiarábikum, szentjános-
kenyérliszt), antioxidánsok, növényi olajok,
gyümölcskoncentrátumok (narancslé-koncentrátum),
narancskivonat (0,01%).

 

 

Hallgatási gyakorlatok


Most úgy hallgass, mint akinek
egy fél országot leromboló viharból
csak egy nátha jutott.

Most úgy hallgass, mint aki most tudta meg,
hogy születése óta vak.

Most úgy hallgass, mint aki megnyerte a lottót.
Most úgy hallgass, mint aki megnyerte a lottót,
de elveszítette a szelvényt.

Most úgy hallgass, mint aki cigarettával
a szájában aludt el,
így gyújtott fel egy templomot.

Most úgy hallgass, mint egy bezárt zöldséges.

Most úgy hallgass, mint aki az utolsó szó
jogának elutasítása után jött rá, hogy
soha életében nem mondta ki hangosan:
Copacabana.

Most úgy hallgass, mint száztíz kiló
frissen lenyírt gyapjú.

Most úgy hallgass, mint akinek egy kő az anyja,
az apja pedig papír.

Most úgy hallgass, mint a telefonod,
amikor félórás nagymonológban
vallasz be mindent, azután rájössz,
hogy a második mondatnál lemerült.

Úgy hallgass, mint egy képkeresés
találati oldala
arra a keresőszóra, hogy „minden".

Most úgy hallgass, mint az arc a papírpénzen.

Úgy hallgass, mint a jeges vízben sodródó,
HAPPY feliratú nejlonszatyor.

Úgy hallgass, mint egy fekete cintányér.

Úgy hallgass, mint egy romos éjszakai
aluljáróban a boldog húgyszag.

Úgy hallgass, mint egy sérült fájl.

Úgy hallgass, mint aki üres,
fehér téglalap szeretne lenni.

Úgy hallgass, mint aki töröl.

Úgy hallgass, mint amit becsuktak.

Úgy hallgass, mint akire rábízták,
hogy a szájában hordja át
az egyik óceánt a másikba.
Hogy az egyik óceánt a másikba
a szájában hordja át.

 

 

Simon Márton harmadik kötetének költészete egyenes beszéd, kitérőkkel.  Egy olyan belső monológ felvétele, amelyből az ébrenlét cenzorai még nem vágták ki a mindennapokat folytonos ostrom alatt tartó irracionalitást. Néha nehéz különbséget tenni élők és holtak között: van, aki távozik, és van, aki visszajár. Az emberi beszédet meg-megrepesztik a természet és a technológia szívhangjai. Belebotlunk egy papírpohárba, és mire felnézünk, a versmondatba már besétált egy őz. Vagy egy róka, amelyben a legtöbb hagyományos kultúra szerint soha nem lehet megbízni. Simon Márton versei azonban egy olyan világról szólnak, ahol lehet, hogy már csak a rókákban bízhatunk.

Simon Márton: Rókák esküvője, Jelenkor kiadó, 2018., 101 oldal, 1699 Ft.

 


hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.