hirdetés

Sirbik Attila: Aztán jönnek a legszebb nyarak

2018. szeptember 14.

'90-ben veszi el a horvát állam a rovinji házat, 13 évesen végigdolgozom a nyarat egy építkezésen, aztán jönnek az újabb melós nyarak, építkezések, éttermek, belekeveredek egy tolvajbandába, aminek a vége igazi bírósági tárgyalás lesz és egy ideig a csempészés, cigi, alkohol, gépolaj, éjszakai csencselések az oroszokkal a nagybanin. – Kamaszkorom legszebb nyara sorozatunkban Sirbik Attila írása.

hirdetés

12 éves vagyok, amikor bátyámmal várjuk Piri nénit és édesanyánkat a szabadkai vasútállomáson toporogva, hozza a hírt, mi lett, megmarad-e a ház, fogalmunk sincs, meddig tart majd a háború. Akkor, abban az évben, '90-ben veszi el a horvát állam a rovinji házat, 13 évesen végigdolgozom a nyarat egy építkezésen, aztán jönnek az újabb melós nyarak, építkezések, éttermek, belekeveredek egy tolvajbandába, aminek a vége igazi bírósági tárgyalás lesz és egy ideig a csempészés, cigi, alkohol, gépolaj, éjszakai csencselések az oroszokkal a nagybanin.

Vidák Zsolt grafikája

18 éves vagyok, amikor még mindig szóba sem jöhet semmiféle nyaralás. Elhúzódik az még kicsit. Abban az évben, '97-ben kerül képbe Jenki, rajta keresztül mászkálhatunk a sínek között, ugrálhatunk a vagonokon és a sínek közötti magas póznákra is, amiatt mászhatunk fel nyugodtan, mert ha jönnek a kékek, és általában jönnek, ott vannak azok mindenhol, hiszen egy elbaszott rendőrállamban élünk, meg persze sohasem csöndben mászunk, álcában, jó ha nem vagyunk beragasztózva, és akarjuk megfogni a felhő szélét, és így szemet szúrunk mindig valamelyik vasúti munkásnak, aki kihívja őket, de akkor mondhatjuk, és ez ki is húz minket a szarból, hogy az Ernő faterja itt a szerelőműhely főnöke – egészen addig, amíg néhány dizelás, déli faszkalapnak nem szúrunk szemet, akik épp most hódítják meg maguknak a környéket, pisálják körbe a területet. Úgy öltözködnek, hogy a fene se gondolná akkor, hogy napjainkban ebből az elcseszett stílusból burjánzik ki a csóró, de szexi keletiblokk-fétis, mert ha valaki csak egy kicsit is komolyan vette az angolszász popkulturális sajtót az elmúlt néhány évben, annak úgy tűnhetett, hogy a panelek előtt melegítőben pózoló szláv tinédzsereknél nem volt menőbb dolog a világon.

Ott állsz fönt egy méter x félméteres lukacsos fémpadlón három beragasztózott haverral, de legalábbis valami pancsolt gin vagy vodka mindig van nálunk 25 méter magasban, egy oszlop tetején a nagy büdös semmi, számtalan sín között, és ezek a szétgyúrt susogó melegítős állatok meg ott kiabálnak lent, hogy megbasszuk az anyátokat, ha nem jöttök le, mi megyünk fel, de jobb ha gyalog jöttök. Ekkor döntjük el, hogy belépünk a Prozivka lakótelep brigádjának soraiba, a Blue Marines-osok közé. A legendás Spartakos focidrukkerekkel azért már nem szarakodik akárki, néha unalmas velük lógni, méregetni egész nap a farkad, de legalább nem kell otthon gubbasztani, vagy félve járni ki a központba. A spanyolokkal játszott 1:1-es jugoszláv döntetlen lázba hozza a helyi csapatok drukkereit is. Nem beszélve a magyarok elleni győzelemről. Először idegenben, Budapesten 1:7-es eredmény születik, fölényesen nyer a jugoszláv válogatott, viccelődnek is velem a haverok, a nyári palicsi felkészülés ideje miatt, amikor a helyi halászcsárda konyháján dolgozom szakácsgyakornokként és alkalomadtán a válogatottnak készítek ebédet, hogy Sirbik, biztos a főztöd miatt lett csak hét gól. Aztán Belgrádban már csak 5 születik, mindet a jugoszlávok varrják be.


Arról még mindig szó sem lehet, hogy Rovinjba utazzunk, bármit is helyben megtudjunk a Casale utcai házunkról, gyerekkorom legszebb nyarainak és teleinek helyszínéről, még Magyarországra is csak vízummal utazhatok, amit később egyre nehezebben tudok beszerezni, mindenféle iskolalátogatási igazolások és kenőpénzek árán, amit a montenegrói gandzsa csempészése és terjesztése mellett a duty free shopos tömények pécsi Jobb mint otthonba való kétheti lepasszolása biztosít, szerencsére, mert egy ideig 20 márkát is fizetni kell, csekken be, a kisjugoszláv államnak, ha ki akarsz lépni az országból, szóval duplán megvagy baszva. Két év pécsi gimi, aztán az egyetem Újvidéken. Katonaság Požarevacon (ПОЖАРЕВАЦ) és még egy-két év, aztán jönnek a legszebb nyarak, a háborús évek által elnyelt kamaszkorom meghosszabbításaként.

Sirbik Attila

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.