Soccer.

 

 

Kicsi a rakás   (forrás: AFP)

 

 

Az első körben Mindenki (szakértők, fotballturisták, hírszerkesztők, Európa) meg volt elégedve a portugálokkal, németekkel, hollandokkal, spanyolokkal. A rendező országokkal is, de másért. Őket az „egyáltalán nem vallottak szégyent”, meg a „legalább kitették a lelküket” nyomvonalon „dicsérték”, ami persze a hadviselésnek, az ijesztésnek az a durvább fajtája már, melynek sokkjába a magyar foci valahány éve csak egyre beljebb sztondul. De ez az EB, ugye, ha jól desifrírozom, „nem erről szól”, hanem arról, hogy lehet szépen is nyerni, sőt. Van Persie, egy holland csereember már az EB előtt kijelenti, hogy a hollandok játszani fognak, a nyitott, a szép futballt fogják képviselni, és, igen, mint Mindenki, ők is nyerni mennek.

 

Aztán a második körben a németek „elvéreznek”. Persze Mindenki tudja és mondja, hogy persze a németek bármikor ott lehetnek a döntőben, és Gary Linekert idézi, akárha herderi jóslatot, de hát, hol van a lengyelek elleni könnyedség, hol van Podolski gólöröme (ahhoz a gólbánathoz képest), és Mindenki a németekben csalódott, amikor Horvátország oly rútul játszik, ami éppenhogy, már-már szerbes végzetességgel tart az EB és a történelem hivatalos irányával szemben, és inkább a legutóbbi VB és az eggyel korábbi EB „csak egy gólt találjak és onnantól szétvágom a meccset és szétfetrengem az időt” – mintha nem lenne pénz – stratégiájába csúsznak-másznak vissza. De – vö. liberalizmus és demokrácia – a németekben csalódik mindenki. Ők már megszokták, van tapasztalatuk benne. A horvátokat pedig Mindenki sietve megérti: az ő szempontjukból ez érthető, Mindenki húzná az időt saját szempontjából. Nehogy már játsszanak a németek, mint lengyelekkel! Duff. S láss csodát, a horvátok rúgnak még egyet. Aztán csoportelsők 9 ponttal, jól emlékszem?

 

A portugálok is tudnak focizni, ez megint ki kellett derüljön.

 

A spanyolok még a B csapattal is nyertek, látszott a kispadon is, hogy lehet, hogy bennük nem kell csalódni. (Ó, Puyol! Ugye nem derül ki maholnap, hogy bájos mosolyod csak csalóka hitegetés volt, és csalódni kell benned! Ó, Iker Casillas, fényes csillag! És te kis Francisco Torres, mitől ilyen szép a szemed?) Hát… Az olaszokban is van ez a németes, ami persze immáron törökös, minden jog fenntartva, ©2008. Hogy a nyögvenyelős kezdés és folytatás csak csali, azt meg majd meglátjuk, mi lesz a döntőben. Vagy a 92. percben.

 

Dehát az igazi üdvöskék a hollandok voltak, valljuk meg. Igen, ennyi az olaszoknak, annyi a franciáknak, tisztelik a románokat is, kész. ? Mintha csak az 1992-es dán királyságot idézné, de hájtekebben, szellemesebben, profibban. Végtére is hatalmasat fejlődött azóta is a foci is meg a marketingtechnikák is. Vezetnek kettővel és van Basten egy negyedik csatárt hoz be és az rúg is egyet, egy negyediket, vagy hanyadikat is Van Persie, a próféta? Megmondja, aztán sitty-sitty, fel a rövidbe? Hát, igen, a hollandok talán még a Portugálokat is megverik.

 

És akkor tessék.

 

Jó, a svédek nem készültek semmi különössel, de az oroszok elleni ki-ki meccs elé bátran állnak. Oké, fiatalok, tehetségesek ezek a szovjet fiúk, az orosz futballban van jövő, ezt már szinte kijelenthetjük. De a svédek türelmesek. Szépen kivárják, amíg a zaklatott és kifürkészhetetlen orosz lélek egyszercsak megint a sírba viszi magát, és ők majd kedvesen sírnak is, elismerve akár azt is, ha igaz, hogy az oroszok inkább megérdemelték volna a továbbjutást. És akkor tessék. A svéd-oroszon kiderül, hogy Ibrahimovic kevés, kéne mellé egy egzotikus bevándorló, vagy egy svéd varázsló, egy igazi észak mágusa. Egy Owen, egy Gascoine, egy Litmanen legalább. (Björn Borg- és Abba-szülők dicső generációja! Hol vannak gyermekeitek? Álmaitok?) Vagyis az oroszok szépen bekúsznak újabb üdvöskének.

 

Na nem varázsütésre, az látszott már korábban is. Eleve holland edző, brazilok Rosztovban, Kazanyban és Arhangelszkben, friss UEFA-kupa győzelem, Zenit Pétervár, és a Chelsea is az övék. Ez a Rurik tudhatott valamit.

 

És… Ahoy Pavljuscsenkó! Az új vonal akiről az operatőr nem tudja levenni a kameráját. Mindig mosolyog, de nem ám mint New Yorkban vagy Malmőben szoktak, mert különben! Gyermeki, somolygós, ártatlan, kamaszos, angyalos, még talán egy kicsit pattanásos is. Eleve! Az oroszok nem amfetaminszemű futógépek, nem durvák, minden csapatrészükben jók, összhang az akkor is, ha halk. Kicsit elfogódottak ugyan, de a végén szemérmesen bevillantják, hogy 2-nél több is lehetett volna, ha olyan rámenősek, telhetetlenek, mint a spanyolok vagy a hollandok.

 

Új üdvöske, na ja. Pont a hollandokkal játszanak. Kár értük. Vagy – mégsem? Volt valami kísérteties abban az egyértelműségben, ahogy a svédeket megverték. A svédek nem voltak egészen maguknál, szemükre szürke ködfátyol borult, mozdulataik mint amaz álombéliek, amikor nagyon gyorsan kéne menekülni vagy üldözni, de csak bágyadt és erőtlen lassított felvételű mozdulatokra futja, hosszan, a csapzott és ziháló felébredésig. És igen, hollandok szemére ködfátyol borul. Van Persie?! Sehol. Próbál lazázni, megmutatni, de hát ilyen megszeppent, fád, és váratlanul ügyefogyott csapatban! Talán Robben lett volna a szikra?

 

Jó, jó, nem kell idegeskedni. Nincs túl sok helyzet, eléggé tapogatózós a játék, ez teljesen normális. Nem láttunk még meccset, aminek 0:0 volt a félideje? Kicsit eléggé nem olyanok a hollandok, ahogy eddig nyomták, dehát nem kell minden meccsen sok gólt rúgni és kétszer annyi ziccert kihagyni. Oké, van ez a fura ötlettelenség, félbénaság, de a profi az, akinek nem sokat számít, hogy rossz napot fogott ki. Nem az a beijedős csapat, van Bastenen látszik a 0:1-nél, hogy semmi gond, előfordul, mindjárt egyenlítünk.

 

Jön is a 87. percben, menetrendszerűen, történetesen van Nistelrooy, igen, ő is itt van. Kötelező hosszabbítás. Ez lehetett a legalacsonyabban fizető tipp a bwinen.

 

Előtte azért még egy kis didaxis. Holland tekintetek, amint mélységes mélyen belegondolnak a múlandóságba és a hívságba, a 78, a 84., valamint a 86. percben.

 

Na, de már a tizenegyesekre készülnek.

De mintha az oroszoknak egyre több a helyzete.

Aha, tényleg. A legvégén be is rúgják. És a hollandok visszazuhannak, mintha a didaxis nem lett volna elég hatékony. Jaj, jaj, az utolsó pillanatban bekaptunk egyet!

 

Vége!

Nem, még nem egészen.