hirdetés

Sopotnik Zoltán: Szlovákia szaga

2019. január 23.

Ez a város úgy hullott darabjaira, hogy még / mindig talpon áll. Nézem a szétporladt tömbházakat, / amelyek látszólag egyben vannak, de itt már a szentlélek / is hiába, ha a föld nem akarná, hogy kicsit még álljanak. — Az Irodalmi Szemle januári számát Sopotnik Zoltán verseivel ajánljuk.

hirdetés

Sopotnik Zoltán: Szlovákia szaga

Ez a város úgy hullott darabjaira, hogy még
mindig talpon áll. Nézem a szétporladt tömbházakat,
amelyek látszólag egyben vannak, de itt már a szentlélek
is hiába, ha a föld nem akarná, hogy kicsit még álljanak.
Például Tóthné, az ' 56-ban kivégzett zöldséges özvegye
hazamegy, megnyitja a gázt, és égbe hussan. Ez a történet
van a vajákos élete alatt, amikor a szomszédasszonnyal
beszélget a kocsányos lépcsőházban. Két történet, egy
ember, egy isten, két isten, három. Fal. Egy nappal előtte
az erkélyen állva még érzi Szlovákia szagát, de az melyik Tóthné
lehetett, melyik palack, melyik asszonyszomszéd párás
arca, és pontosan a lépcső, ahol álltak? Jó lenne megnézni
azt a két ugyanaz lépcsőt. Közel a határ, azért érezhette
valamelyikük a szagot. Vajon az a Tóthné hussant,
aki attól rettegett, hogy egyszer kiesik a nevéből a há?
És hogyan áll most a név a sírján? És melyiken?

 

Misét nem

Egy ágyon fekszel a park szélén, a közeli öregotthonból
toltak a templom mellé, aminek pincéjében állatkórház
működik. Egy ravasz szemű ápoló az olvasóddal köti
össze az infúziót, ez olyan speciális dolog, mosolyogja szét
az arcod. Fiatal nő vagy, nem is érti senki, miért éppen
öregotthonból toltak ide, és minek. Te kérted volna? Volt
választásod egyáltalán? Azt azért mindketten tudjuk, hogy
reggelre öreg férfi leszel, fekete kutya, vagy az, aminek a
kávétól homályos első sétáló látni tud majd. Az éjszaka
kimozdít a komfortzónából mindenkit és mindent, így a te
változásaid, váltásaid nem lesznek előtérben. A fekete
kutyát majd befogadja egy bányász és parázzsal eteti,
az öreg férfit meg egyszerűen visszatolják. Azért misét nem
mondanak érte.

Palóc Hungarofuturizmus – Az Irodalmi Szemle januári száma

Az Irodalmi Szemle januári száma rendhagyó blokkal indul: Sopotnik Zoltán, Juhász Katalin, Szászi Zoltán, Ardamica Zorán, Forgács Miklós és Plonicky Tamás szövegei a „Palóc Hungarofuturizmus" hívószavára adnak választ, amelyről Németh Zoltán szerkesztő a következőket fogalmazza meg: „Az utóbbi évek egyik legjelentősebb magyar irodalmi-kulturális-politikai vállalkozása a hungarofuturizmus, melynek célja a magyar nemzeti mitológia visszahódítása a szürreál-dadaista-(poszt)modern-antropocén szépirodalmi beszédmódok számára..."
A tematikához kapcsolódik Andrung Heinzelmann képsorozata is, amely ironikus, rendhagyó formában, állatszereplők révén társadalomkritikai jelentést hordoz. A képanyaghoz Nagy Csilla írt jegyzetet.
A lapszámban – a blokkon kívül – szerepel Kukorelly Endre prózája, Fodor Balázs versei, Kosztrabszky Réka Szabó Magda-tanulmánya. Tóth Lilla a kortárs szlovákiai magyar közéleti költészetről szóló tanulmánnyal jelentkezik, Sebestyén Kinga pedig Horváth Benji kötetéről ír kritikát.

Tartalom:
http://irodalmiszemle.sk/2019/01/paloc-hungarofuturizmus-a-januari-irodalmi-szemleben-tartalom/

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.