hirdetés

Stermeczky Zsolt Gábor: Tévedések tárgya (részletek)

2018. május 23.

a születés- és névnapokat / a család mindig közösen ünnepelte. / a karácsony a jézuska születésnapja volt, / és nagyanyám névnapja. / ilyenkor lehetett politizálni, pedig / annál undorítóbb dolog nincsen – Stermeczky Zsolt Gábor a Scolarnál megjelent verseskötetéből olvashatnak néhány verset.

hirdetés

étvágy

az igazi carpe diem
az, hogy nem pöcsölök
távoli dolgokon.
kimegyek a konyhába,
eszem tésztát, mert az most van.

ehhez szoktattak hozzá,
akik a tésztát az izzasztó
munka ellensúlyozására
alkalmazták, mondván,
az egyik fogyaszt, a másik
dagaszt. mert ami biztos:
mindig minden bizonytalan,
de legalább van munka
meg tészta.

egy ideje úgy érzik, a munka
is bizonytalan. azóta főleg a
tésztában bíznak.

én közben eszem, és nem
pöcsölök távoli dolgokon.

kompromisszum

ezt mondogatta az építési szakértő,
amikor felmérte nagyanyám házát.
hogy azt lehet, csak minél több
van belőle, annál kockázatosabb.
o nem tudta, de igazából itt ér össze minden.

nagyanyám tizenévesen innen akart
elköltözni és tanárnő lenni – ez
utóbbi politikai okokból nem történhetett
meg –,
aztán belebotlott nagyapámba, aki
amatőr színészként – ami már akkor
is bizonytalan irány volt – eltartani
nem tudta, viszont pár hónap ismerkedés
után titokban össze is házasodtak. így
lett az övék a lakás, először a dédszüleim
rábólintásával, aztán húsz évre rá a
nevükre is írták.

ide született a nagynéném, aki nem lett
táncos, csak
tanárnő, mert nyugodt családi életet
szeretett volna, és hozzáment az első
kamaszkori szerelméhez. ide születtek a fiai.

és ide született apám, aki az ő
apjától leginkább kétkezi barkácsolást
tanult, és nem vették fel az egyetemre.
ide költözött vissza anyámmal, miután
megszülettem én, hogy legyen hely a
nagy családnak, aztán beleölte húsz
évét és rengeteg pénzt.

itt esett össze a nagyapám, ide születtek a
húgaim, majd amikor tizennyolc éves
lettem, innen szökött el nagyanyám
és az alzheimer-kór. most ide
akar visszaköltözni az egyik rokon,
de kompromisszummentes
felújításra nincs pénz.

ülünk a konyhában. lehet, hogy
ketté kéne osztani a házat, mondja
apám, míg a kezét tördeli.

szerintem porig kéne rombolni.

az utolsó után

a születés- és névnapokat
a család mindig közösen ünnepelte.

a karácsony a jézuska születésnapja volt,
és nagyanyám névnapja.
ilyenkor lehetett politizálni, pedig
annál undorítóbb dolog nincsen,
a leves pedig sótalan volt,
vagy sótlan, attól függően,
hogy ki panaszkodott rá.

most pünkösd van,
a jézuska mennybemenetele.
a politikánál undorítóbb dolog
még mindig nincsen, a leves
pedig már csak sótlan lehet.

1994

változnak a dolgok, mondták vagy öt éve,
a férjem azóta a tévé előtt,
én meg a konyhában fogom a Kossuthot.

néha jön a Zsoltika, sósat vagy
édeset kér, a manós tálcáról,
mint régen az apja.

a férjem kiszól a tévé elől,
ne adj neki annyit.

elvitatkozunk,
míg az adás véget nem ér.

Tévedések tárgya – ez a cím a szerzőre, a versbeszélőkre és a versekre vonatkoztatva sem hízelgő. Öngúnyos felütés már a címlapon. És aztán? Megidéz, rekonstruál, rájátszik – nem állít, nem gondol magáról túl sokat. Olykor lamentál, de többnyire szenvtelen, pedig „az igazi carpe diem az, / hogy nem pöcsölök / távoli dolgokon." És mégis. Egyszerű, eszköztelen nyelven, de ismételget, elbabrál az emlékekkel, különös figyelemmel a családi parákra. Az első és a harmadik ciklus színtiszta alanyi költészet – elfojtások, finoman érzékeltetett feszültségek –, de a könyv közepén összekuszálódnak a szálak, ugyanis a nagymama lép elő beszélővé, s közben „Zsoltika" mellékalakká lényegül át. A fránya perifériára szorultság, amely okot ad a pöcsölésre. (Áfra János)

Stermeczky Zsolt Gábor 1992-ben született, Budapesten él. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem esztétika szakos hallgatója.

Stermeczky Zsolt Gábor: Tévedések tárgya, Scolar, 2018, 72 oldal

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.