Az egész életem azzal telik, hogy mindig be kell sorakoznom valahová, panaszkodik a napokban egyik ismerősöm, mellesleg újságíró, szlovák állampolgár, de egy magyarországi médium pozsonyi tudósítója (hogy melyiké, azt nem árulom el, nehogy akaratlanul is bajt hozzak rá). Mert aki nincs velünk, az ellenünk van, ugyebár. Olvasom a neten, hogy hamarosan bíróság elé állítják azt a tizenhat szlovákiai magyar neonáci fiatalt, akiket még tavasszal vettek őrizetbe egy Vág-parti táborozás alkalmával. A nácitlanítást helyeslő fórumozót azzal torkolja le az egyik nethuszár, hogy úgymond, ha Fico, Lendvai és Gyurcsány a közép, akkor ő bizony büszkén vallja magát szélsőségesnek. Egy másik pedig akképp érvel, mért nem mondjuk ki egy füst alatt azt is, hogy az AVH-s tisztek is szélsőségesek. Nos, gondolom, erről azért feledkezett meg a nácitlanítást helyeslő fórumozó, mert a Vág partján történetesen nem AVH-s tisztek táboroztak s éltették Rákosi Mátyást vagy Péter Gábort. Egyébként is, attól, hogy leírom vagy kimondom, vannak baloldali szélsőségesek is (még ha mostanság nem hallani is a szavukat), a náci nem lesz kevésbé náci.

Igen, a mi kutyánk kölykét ne bántsa senki, még akkor sem, ha a kölyök, mi tagadás, egy kicsit elfajzott az utóbbi időben. Mert végül is velünk van. Nincs mese, be kell sorakozni, a belgát a Jóisten is kiköpi. Más. Még meg sem jelent a Nagyítás című új közéleti hetilap első száma, a suttogó propaganda máris minősíti. Hogy ez meg az a mágnás, hogy a Heti Válasz köre meg effélék… Na és? Amikor Budapesten baráti társaságban egyszer azt találtam mondani, hogy a Sme egy szlovák konzervatív-liberális napilap, valaki megkérdezte, hogy az ugyan mi fán terem? Hát, kérem, szlovákiai fán, magyarországin biztosan nem, mert Magyarországon valaki vagy konzervatív és akkor nem lehet liberális, vagy pedig liberális, de akkor nem lehet konzervatív. Nincs mese, be kell sorakozni.

Grendel Lajos