hirdetés

Szabó Magda, a kunfajta nagyszemű lány

2017. szeptember 19.

Az Olvasás Éjszakája nem feledkezett el az idén 100 éve született Szabó Magdáról. Az írónővel kapcsolatos személyes élményeit, emlékeit Szabó T. Anna osztotta meg a hallgatósággal Juhász Anna társaságában. Az estét Pion István költő vezényelte le. Ott jártunk.

hirdetés

A Rákóczi úti Libri Könyvpalota sárga füles foteljaiban Juhász Anna irodalmár és Szabó T. Anna költő foglalt helyet. A helyszínen kívül a téma is közös, ugyanis mindketten személyesen ismerhették az idén száz éve született Szabó Magdát. Jó hangulatú beszélgetésük nemcsak tankönyvi tényeket közölt a hallgatósággal, kitért a szerző munkásságára és magánéletére egyaránt. A beszélgetés során a meghívottak elmesélték, hogyan ismerkedtek meg Szabó Magdával mint magánszeméllyel és szerzővel egyaránt, milyen kapcsolatban állt az írónő Nemes Nagy Ágnessel, és megpróbálták megválaszolni azt a kérdést, hogy mitől olyan népszerű Szabó Magda hagyatéka Magyarországon kívül is.

Első említésre talán mindenki regényíróként gondol Szabó Magdára, és meglehet, csak kevesen tudják, hogy pályája versírással kezdődött. S hogy ki határozta meg első lírai élményét? A választ Ókút című könyvében fogalmazza meg, melyből kiderül az olvasók számára, hogy az épp 200 éves Arany János V. László című versét olvasta, s bár mondanivalóját akkor még nem értette, a költői képek szépsége egyfajta katarzist váltott ki belőle. Ennek az élménynek kapcsán írta meg, hogy ekkor még nem alkotó, de már olvasó lett belőle. Felnőttként az Újholdhoz csatlakozva írta verseit, a sikert 1947-es Bárány című kötete hozta meg számára, melyet ’49-ben a Vissza az emberig követett. 1996-ban látott napvilágot Szüret című válogatáskötete, mely a Költészet Napján idén újra kiadásra került. Versei tehát nem elhanyagolhatók, Juhász Anna is ezáltal került közel hozzá. Valamint nagynénje, Gutai Magda József Attila-díjas költő levelezett is Szabó Magdával, ezekből a levelekből pár darabot a mai napig otthon őriz Juhász Ferenc lánya. Szabó T. Anna kicsit személyesebb indíttatásból vette fel a kapcsolatot a debreceni szerzővel. A verseivel való megismerkedés után kíváncsivá vált, ki lehet az a személy, akit ugyanúgy hívnak, mint édesanyját. „Tanna” (ahogy később a nagy tekintélyű pályatárs becézte) vette a bátorságot, és születésnapi köszöntőt írt Szabó Magdának, aki – meglepetésére – válaszolt is rá. Levelezés alakult így ki kettejük között, bár Szabó T. Anna szerint nem a hagyományos értelemben véve. Mindenesetre nagy becsben őrzi a leveleket, egyet az előadás során is a kezében tartott.

A két beszélgetőpartner kitért Szabó Magda és Nemes Nagy Ágnes kapcsolatára is, arra a kérdésre kerestek választ, hogy barátság vagy csupán munkakapcsolat alakult-e ki a két újholdas szerző között. Bár költészetükben rengeteg a párhuzam, a közös vonás, alkatilag mégsem egyeztek. Nehéz megválaszolni a kérdést, maga Szabó Magda így gondolkodott erről a Nemes Nagy Ágnes halálára írt nekrológjában: „Szerettelek én téged, Ágnes? (…) Ha azt nyomozná valaki, barátnők voltunk-e, habozás nélkül ráfelelném: nem. Profi írók voltunk mind a ketten.”
Az írónő műveltsége nemcsak az általa adott interjúkban nyilvánult meg, hanem életművében és mélyre nyúló latin ismereteiben is megmutatkozott, élete utolsó óráit is olvasással töltötte. Szépségét Nemes Nagy Ágnes egy vadmacskáéhoz hasonlította, tőle ered a "kunféle nagyszemű lány" jellemzés is. Szabó Magda munkássága, sikere kapcsán közös egyetértésre jutottak a meghívottak, miszerint végtelen munkabírású, erős asszony volt. Férje, Szobotka Tibor halála után nem roppant össze, az tartotta benne az erőt és vitte előre, hogy rendezze és befejezze férje életművét. A közélettől szinte elvonultan írta meg megismerkedésük és házasságuk történetét Megmaradt Szobotkának címmel. Sikere titkaként a hihetetlen teherbírása mellett bátorságát, hitét, fegyelmét és nem mellesleg humorát nevezték meg. A sokszínű hagyatékban költemények és regények mellett gyermek- és ifjúsági könyveket (Tündér Lala, 1965; Álarcosbál, 1961; Születésnap, 1962) és novellákat is találhatunk (Hullámok kergetése, 1956). Juhász Anna szerint dicséretes, hogy a megkérdezett magyar olvasók legtöbbje nemcsak Az ajtót és az Abigélt ismeri a szerzőtől, hanem annak több művével is tisztában vannak. Így válik halhatatlanná Szabó Magda hagyatéka, mely az ország határait túllépve több mint 45 nyelvre lett lefordítva, és a mai napig olvasókra lel szerte a világban.

Az írónő születésének 100., halálának 10. évfordulójára emlékezve, az elmúlt hónapokhoz hasonlóan októberben is számos kulturális programra számíthatnak az irodalom kedvelői országszerte. A Petőfi Irodalmi Múzeum szervezésében Szabó Magda születésnapján, október 5-én egy meghitt, beszélgetésekben és felolvasásokban gazdag megemlékezésre látogathatunk el, de érdemes nyitott szemmel járni a Facebookon további centenáriumi programokért is. Akinek pedig eddig nem nyílt rá lehetősége, az 2018. március 4-ig még ellátogathat a PIM nagyszabású, Annyi titkom maradt című kiállítására is, ahol nemcsak Szabó Magda munkássága, de magánjellegű fotói, naplórészletei, jegyzetei is bemutatásra kerülnek.

Szabó Dorka

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.