hirdetés

Szabó Magda: Csigaház (részlet)

2018. november 22.

Az év vége irodalmi szenzációt is tartogat: Szabó Magda eddig ismeretlen kézirata, első kisregénye jelent meg most a Jaffa Kiadónál. A Csigaház bár a szerző fiatalkori zsengéje, a csak Szabó Magdára jellemző motívumok és stílus már itt is szembetűnőek. – Most elolvashatnak egy részletet a könyvből.

hirdetés

Az egyik sarokban alacsony heverő állott, mellette negyedméteres lakkasztalka. A heverő felett egy Buddha-alak, és a padlón itt is, mindenütt gyékények. Christa ellépett egy embermagasságú alabástromváza mellett, letépett egy szirmot az egyik kihajló dáliáról. A szemközti falnál beépített bárszekrény volt, az is fekete, lakkozott, és egy sárkány villogott rajta sárgán.

Edmund nem először érzett valami visszásságot. Jó itt ülni, a szoba hűvös, és az ital jólesik. Christa csillogóbb, mint valaha, és a szoba is szép. Isten tudja, miért nem tetszik neki. Bizarr és mégis ötlettelen, hiányzik belőle minden, ami a lakást lakássá teszi. Most megtalálta: ez a lakás nem otthon. Persze, Christa nem tehet róla, bútorozva vette ki. Kicsit félvilági itt minden – gondolta, és ismét rosszul érezte magát ennél a gondolatnál. Letette a poharat, Christa odatörleszkedett mellé.

– Na, meséljen... – zenélt a hangja, és Edmund elfelejtett mindent, amint a szemébe nézett. – Megélnek nélkülem a Csigaházban? Mi történt, hogy eljöttem?

Edmund nem tudta, elmondta, hogy alig volt otthon. Christát nem érdekelte a temetés, de Rüdiger bácsi végrendeletét meghallgatta. Edmund azt várta, hogy nevetni fog, de szokatlanul elkomolyodott.

– Szegényke... – Edmund rögtön tudta, hogy Loréról beszél. – Egy ilyen vén madárijesztővel, mint Agatha von Mieder. Vagy megőrül, vagy megszökik. Nézze, hogy dobog a szívem.

Odahúzta Edmund kezét a szívéhez. Nagy, rendetlen lüktetéssel verte a bordáit.

– Mondok valamit, kisfiú. Akkor inkább haljon meg az ember, ha esdekelni kell tíz deka savanyúcukorért, és az ebédnél neki jut az éretlen gyümölcs. Nem tudnék szegény rokon lenni soha. – Visszaguggolt a bárszekrényhez, kicsapta az ajtaját. – Nézze: White Horse. Ez itt konyak. Ez francia pezsgő, és ez tokaji bor. Ez Cinzano, és ez mandulalikőr. Az Cherry Brandy, és a petróleumszínű, az whisky. Skót whisky. Három üveg. És az üvegfiókban csokoládéperec van és sós mandula. Másfél kiló. És bonbon is van a kis tálban.

Lehullt a hangja. Edmund figyelte némán.

– Ugye, maga sohse gyűjtött semmit? Nem jutott eszébe, hogy egyszerre tíz kiló szaloncukrot vegyen, hogy harminc pár harisnyát, s a moziban egymagának egy egész páholyt? Mert magának mindene megvolt gyerekkorában, anélkül, hogy kérni vagy fáradni kellett volna érte.

Kiegyenesedett, megvillant a szeme.

– Gyűlölöm a szegénységet! Érti? Gyűlölöm! Nincs az a földi hatalom, amelyért még egyszer vállalni tudnám. Inkább meghalok.

Ezt már majdnem vidáman mondta, de Edmund érezte, hogy komolyan beszél. Christa visszaült mellé, beleharapott egy csokoládéperecbe.

– Azt a kislányt vigye sokat moziba, és ne hallgasson senkire, hogy a gyászév még tart. Azzal Rüdiger bátyja ki nem jön a sírból, de a kislány legalább mosolyog egyet. És vigyen neki csokoládét, és mondjon csúnyákat Agatháról, mert azt méltányolni fogja.

Edmund átpillantott a másik szobába. Nagy, keleti stílusú gyöngyfüggöny választotta el a két helyiséget. Edmund látta a rózsaszín fekvőhelyet, amelyből kitelt volna három ágy. Felette az elmaradhatatlan akt, és előtte egy fehér medvebőr.
Rémes – gondolta Edmund, és az ermelündeni hálószobákra gondolt, a dohányszínű, biedermeier bútorokra és az anyja templomüveg-berakásos imádkozófülkéjére, amelyben Alexandriai Szent Katalin állott a keréken. Christa szeme csillogott, ahogy követte a tekintetét.

– Ugye, gyönyörű? Látja azt az ágyat? Négy rendes kitelnék belőle. És van egy műkandalló odabent, amelyben gáz ég. Télen lefekszem a medvebőrre, és nézem a lángokat.

– Ó, édes szívem.

Edmund odaölelte magához, és úgy érezte, hogy most látott belé. A szoba egyszerre szép lett és meleg, nagyvilági és előkelő. Hol tanulta volna ez az asszony, hogy a kandallóban rendes fának kell égnie, gyantaszagú, fagyott fenyőhasáboknak, és az italszekrényben nem whiskyt tart az ember, hanem rajnai óbort. Christa ráejtette a fejét a vállára, és nézte, nézte ragyogó szemével. Aztán egyszer kihűlt a tekintete. Elhúzódott Edmundtól, és megkérdezte, hogy mikor költözik. Edmund elmondta, mi a helyzet. Christa kettéharapta a perecet, elgondolkozott.

– Idehallgasson – mondta aztán gyorsan. – Ne bolondozzék ezzel a különlakással. Költözzék ide.

Edmund hallgatott.

– Nem hallja? Kész bolondság ennyit gyalogolni. Minek magának a lakás? Délelőtt a bankba megy, délután hozzám. Mikor lesz otthon? Sohase.

Körülmérte a szobát a szemével.

– Csak a szekrénnyel leszünk szűkösen, de azt majd megoldjuk valahogy. Magát beköltöztetem a gardróbszekrénybe az előszobában. Remek lesz. Mikor jöhet?
Edmund megrázta a fejét.

– Nem tőlem függ.

– Hát?

Ahogy rápillantott, kitalálta. Elkezdett nevetni.

– Menjen már, kisfiú! Hányszor mondjam, hogy nem megyek magához feleségül.

Mindmáig az irodalmárok és az olvasók is úgy tudták, hogy Szabó Magda költőként kezdte pályáját, és első prózai műve a 1957-ben megjelent Freskó című regény volt. Most azonban újra kell írni a magyar irodalomtörténetben a Szabó Magda életéről és munkásságáról szóló fejezetet. A hagyatékból ugyanis előkerült egy fehér dosszié, s abból két szürke kockás borítójú füzet. Rajtuk a cím: Csigaház, az évszám: 1944 és az SzM szignó.

S hogy mit rejt a két füzet? Egy kisregényt, amely 1939-ben játszódik, Bécsben. Egy zaklatott fiatal lány érkezik a Csigaház nevű panzióba. Júlia Budapestről menekült az osztrák fővárosba, régi ismerőséhez, a panzió tulajdonosnőjéhez. Odahaza megrázó élményben volt része: a vártnál korábban hazatérve a családi villába, rajtakapta fiatal mostohaanyját, Dollyt és szeretőjét, Dorner András ügyvédet, apjának, az országos hírű sebészprofesszornak a barátját. Júlia felháborodása és kétségbeesése annál is nagyobb, mert ő azt hitte, hogy Dorner az ő kedvéért jár a házhoz.
A fiatal lány abban reménykedik, hogy a Csigaházban menedéket és nyugalmat talál, ám a panzióban további "veszedelmes viszonyok" bolygatják fel a mindennapok megszokott rendjét, újabb szerelmi háromszögek formálódnak. A politikai helyzet is nyugtalanító, hiszen a bécsi Burgon már horogkeresztes zászló leng, és a németek egyre jobban érdeklődnek a Csigaház lakói iránt. A háború fenyegető árnyéka borul egész Európára.

A szerelmi és politikai szálból biztos kézzel összeszőtt kisregényt minden bizonnyal Szabó Magda 1935 és 1938 közötti bécsi tartózkodásainak élményei ihlették, ezeket öntötte - valószínűleg itt először - prózai formába. Sorait olvasva tanúi lehetünk a regényíró születésének. Nyomon követhetjük, hogyan talál rá saját hangjára, hogyan dolgozza ki írói módszerét. A sokféle élményt, érzést, hangulatot egybesűrítő mű már magán viseli Szabó Magda írásművészetének jellemző jegyeit: kivételes megfigyelőképességét, éleslátását és ábrázolókészségét.
A Csigaház igazi irodalmi szenzáció és felfedezés!

Szabó Magda: Csigaház, Jaffa Kiadó, 2018., 162 oldal, 3490 Ft.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.