hirdetés

Szabó T. Anna: Tettemre hívás

2017. november 8.

Gátol az illem, a szűzi szemérem? / Nem – hisz a vágyam tiszta, heves, / megnyalogatnám ott, ahol érem, / égetné számat, mint a leves. – Szabó T. Anna verse a Litera Szerelmes Arany pályázatának díjátadóján hangzott el. Videóval közöljük.

hirdetés

„Tudhatta, közöttünk nem vala gát"

A radványi sötét erdőben
alva találtam Bárczi Benőt.
Gyönyörködvén az ifjú erőben,
bámulám hosszan, hevesen őt.

Arca puhán szép, inge kinyitva,
homloka sápadt, szája piros...
Ó, ha csak egyszer szertehasítna!
Szűnne köröttem mind, ami rossz.

Gátol az illem, a szűzi szemérem?
Nem – hisz a vágyam tiszta, heves,
megnyalogatnám ott, ahol érem,
égetné számat, mint a leves.

Mégse kívánná – csókom utálná,
messzire lökné újra kezem.
Ó, ha az ajtóm végre kitárná...!
Tettem, amit kért, mert szeretem.

Testemen most is nyers saruszíjak,
bőrre a pőre állati bőr,
feszít szorítva, ideg az íjat,
égi gyönyör, de halálra gyötör.

Szíjból az ostora – kérte, megadtam:
„Üss!" Kiabálja, én meg ütöm...
Ó, hogy nyög és nyí teste alattam,
billogom míg valagára ütöm!

Könnye hogy ömlik, fára harap rá,
farát harapnám, nem tehetem,
még, még, nyöszörgi – ó, ha harapná
mannám, ha enne... Úgy szeretem!

Így gyötör. Ő kért, ő követelte!
Bilincsbe verni, verni csupán,
s mit kitalál egy fájbeteg elme,
mind megadám én, nap nap után.

Gyaláznom kelle, bárha imádtam,
taposnom kelle – ó, a rugás
nekem fájt, szívem hódolatában,
bántani tudni – szörnyű tudás!

Bőgve parancsolt s meglovagoltam,
kéjjel vonagla: „Üss, igen, így!"
Őneki mindig eszköze voltam:
gyönyörre szomjas, kéjre irígy.

Vágyódtam én rég hű szeretőre,
ő is vágyódott – hah, de mire?
Billogra, szíjra, bilincsre, tőrre,
gyötrelmek végső gyötrelmire!

S most, íme, itt van. Fekszik alattam...
Látása is már sírba gyötör...
Ezt kérte, ezt, ezt! Mindig is tudtam...!
Vísíts hát, disznó! Nesze a tőr!

Szabó T. Anna

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.