Másodszorra kelt fel a könyvszüret napja. A Litera bögrecsárda non-stop üzemel, a főszerkesztő fenyegető driádként jár a nyomomban és időnként megkérdezi, hogy nem kellene-e valamilyen eseményen lennem, amiről tudósíthatnék. Ilyenkor mindig mondom neki, hogy épp esemény előtt vagyok. Amikor odébbállok, hogy beszégessek a mellettem elsétáló félkanonizált nagyvárosi legendákkal, újra ott terem és huzogatja a szemöldökét.
Mesélik az arra járók, hogy Szabó Magdára minimum másfél órát kell várni a dedikálásnál, de mindenkivel személyre szólóan nagyon kedves, úgyhogy megéri. Van ebben a nőben valami hatásvadász azért. Most jövök rá, hogy mennyivel szívesebben állnék sorban egy dedikálásnál, vagy beszélgetnék az orosz sztárszerzőnővel, akiről úgy hírlik, hogy kemény prózája ellenére olyan, mint egy pirogot sütögető háziasszony. Miért ne lehetne ez rendben így?
De, ha már a pirognál meg a sütögetésnél tartunk, első önkéntes utam a Rivalda Kiskönyvtár első részének, a Sztárkonyhának a bemutatójára vezet. Straub Dezső gyúrta össze az egy színház előterének faliújságját idéző borítóval rendelkező anekdotázós szakácskönyvet, aminek a koncepcióját, azon kívül, hogy nagyon elegáns reklámoldalak vannak benne, nem sikerült kideríteni. Nyilván elfogy, ahogy a jól tálalt szakácskönyvek általában. Anyunak ajándékba. A színház-irodalom-film-konyha egyveleg legalább három egységből áll: az első traktus az elmaradhatatlan történelem, Petőfi kedvencétől (kötelezően gulyás és túróscsusza) a Gundel családon át Márkus László molnárinasból lett művész ételsiratójáig. A könyv egy része termékkatalógus, vagyis pr cikk, az utolsó harmada pedig ma népszerű színészekkel (kereskedelmi tévésztárok) készült interjúk özöne, amelyekből megtudjuk, hogy Nyertes Zsuzsa mikor főz és mikor nem, Pécsi Ildikó hogy készíti a krumplifőzeléket, vagy Bajor Imre mit iszik ebéd után. Mindegyik interjúhoz vannak vicces illusztrációk: Bajor csapol, Gregor Bernadett szobra üres villát szorongat, Rátonyi Hajni zabál, Sztankay István egy akkora késsel hadonászik, mint ő maga. A fejezetek végén egy-egy recept. A Grillázsalagutat a Fővárosi Gázművek támogatta, a túrópudingot a Hungaroteam Kft. (Ez nem vicc.)
Az élő könyvbemutatón a meghívottak nem is annyira a könyvről beszélnek, hanem inkább reprodukálni próbálják a velük készült interjúk jó hangulatát. Staub makacsul moderál, időnként közli, hogy a nyála már ráfolyt a papírra, Bodrogi nem beszél, inkább az állát igyekszik feltámasztani a könyv egy példányával, ha jól látok, Nyertes Zsuzsa és Sztankay üldögélnek, Bajor el sem jött, Oszter Sándor felesége, az olasz Donatella Failoni pedig elmeséli, hogy olyan családban nevelkedett, ahol a gyerekeket távol tartották a konyhától (úri családban tehát), itt mégis megtanult halászlevet főzni. Majd férjéhez fordulva annyit mondd: Fantasztikusan passzírozol Sándor!
Ezzel véget is ér a bemutató, megkapjuk a sajtó-egységcsomagokat a reklámáruval. A franciakártya és névjegytartó mellé egy aktuális számot a Rivalda magazinból, címlapján Schell Judit főzőkanál nélkül, benne pedig interjú dr Raffai Zsuzsával a Rivalda magazin és a Sztárkonyha főszerkesztőjével a Sztárkonyha című könyvről. A kör bezárult, a kolbászkígyó a saját farkába harapott.
Kint sütemény, kávé, húsos hasé várja a résztvevőket és, hogy legyen valami eredeti is: német borkocsonya, csinos befőttesüvegekben. Biztos valamelyik szponzor ajándéka.