A Litera tudomása szerint az ún. középdíjakról, vagyis a nemzeti erőforrás minisztere (a rendelet születésének idején a nemzeti kulturális örökség minisztere) által adományozható művészeti és egyéb szakmai díjakról az 1999-ben kelt, vagyis 12 éve hatályban lévő rendelet dönt. Annak 23. paragrafusa első három bekezdése szabályozza a díjak odaítélésének módját, határozza meg a kuratóriumok felállításának mikéntjét, összetételét és a döntések kimenetelét. Többek között rendelkezik arról, hogy „A miniszter a (díjakat) (...) szakmai kuratóriumok javaslata alapján adományozza”, valamint „A szakmai kuratóriumok (...) tagjait évente - az érintett szakmai szervezetek erre irányuló javaslatait mérlegelve - a miniszter kéri fel”. A szakmai kuratórium javasol, a miniszter dönt.

Mi történt, és mit nehezményez az egyik legrangosabb szakmai szervezet, a József Attila Kör (JAK) a 2011-es József Attila-díjak kiosztásával kapcsolatban? Idén a felkért kilenc írószervezet a korábbi évek gyakorlatának megfelelően konszenzusos döntéssel 13 írót és költőt javasolt a díjra. "Az írótársadalom megosztottsága ellenére a szervezetek kitűnően megegyeztek" – nyilatkozta Kukorelly Endre az [origo]-nak. "A NEFMI azon kérését is egyhangúan, 'politikai irányultságtól függetlenül' utasították vissza, hogy a korábbi évek gyakorlatától eltérően 13 helyett 26 jelöltet állítson a grémium" - folytatódik az [origo] cikke. A NEFMI mindezek után azonban figyelmen kívül hagyta a szakmai kuratórium által képviselt egységes álláspontot, és beavatkozott a jelöltek listájába.

A József Attila Kör Irodalmi Egyesület (JAK) elnöksége 2011. március 16-án  tiltakozást tett közzé az ellen, ahogy 2011-ben a József Attila-díjak odaítélése megtörtént.
Nyilatkozatukban kifogásolták, hogy a „Nemzeti Erőforrás Minisztériuma (NEFMI) anélkül változtatott a díj odaítélésének módján, hogy egyeztetett volna a szakmai szervezetekkel, holott azok 2010. október 20-án kelt levelükben erre kérték a kulturális kormányzatot”.
A JAK kifogást emelt az ellen is, hogy „a NEFMI nem nevezte meg azokat a szervezeteket, akiktől kurátort delegáltatni szándékozott”, valamint „a József Attila-díjazottak kiválasztására a korábbi évek gyakorlatától eltérő módon úgy került volna sor, hogy a felkért kuratórium 26 személyt jelöl, akik közül a minisztérium önállóan 13-at kiválaszt”, és „a NEFMI figyelmen kívül hagyta a szakmai kuratórium által a fentiekben is képviselt egységes álláspontot, és hozzányúlt a jelöltek köréhez, amikor négy főt kihúzott, és újakra cserélt”.
Mint kifejtik, tisztában vannak azzal, hogy „joga van a minisztériumnak megvétóznia a kuratórium döntését”, ám hangsúlyozzák, hogy korábban nem volt jellemző, hogy a döntésbe „a politika ekkora beleszólást kért volna magának”, és ez azért is veszélyes, mert „A szakmai szervezetek kompetenciájának ilyen mértékű megkérdőjelezése egy nem demokratikus folyamat elindulását jelzi”.

Kukorelly Endre író-költő LMP-s képviselőként ugyanebben az ügyben kérdést intézett dr. Réthelyi Miklós miniszterhez (NEFMI) annak kapcsán, ki és miért változtatta meg a József Attila-díjazottak névsorát. A levélből kiderül, a címzett valójában Szőcs Géza költő-államtitkár.
„Történt ugyanis – írja Kukorelly a nol-on, illetve a prae.hu oldalon megjelent nyílt levelében -, hogy az írószervezetek, többek közt a Magyar Írószövetség, a Szépírók Társasága, a József Attila Kör, az Erdélyi Magyar Írók Ligája, a FÍSz, az Írószakszervezet, a Műfordítók Egyesülete és a PEN Club által delegált kuratórium által fölterjesztett 13 díj-jelölt listájába valaki belenyúlt: 4 nevet kicserélt. Ez pedig, hogy finoman mondjam, nem szokás. Utoljára a nyolcvanas években csinálta a kultúrpolitika, a létezett szocializmus haláltusájában összevissza rugdalódzó korszakában.”
Mint e levélváltás nyomán közölt Balla D. Károly-beszámolóból kiderül, volt hasonló eset később is: „2000-ben a József Attila-díjasok már jóváhagyott listájáról az akkori miniszter, Rockenbauer Zoltán kihúzott három nevet és beírt három másikat. A három kihúzott nevére jól emlékszem: Ladik Katalin, Monostori Imre, Ferenczes István. Az érintetteket állítólag már értesítették is, hogy díjat kapnak, utóbb tudták meg, hogy mégsem. Volt egy kis szakmai felhördülés, némi vihar, de aztán elült. Mindhárom kihúzott jelölt a következő évben megkapta a díjat”.
Kukorelly Endre utal több írószervezet 2010-es kulturális kormányzathoz intézett, megválaszolatlan levelére is, amely a Literán is olvasható. „Miféle sértettség, frusztráció és/vagy hatalmi arrogancia uralja le azt az író/politikust, aki az írószervezetek – kollégái – 2010. október 20-án, 5 hónappal ezelőtt a közös ügyek megbeszélése tárgyában hozzá írt levelére egyszerűen nem is reagált” – írja Kukorelly.

A címzett, Szőcs Géza, 2011. március 30-án, az Irodalmi Jelen oldalán közzétett levelében reagált „egy egykori jóbarát”, Kukorelly kérdéseire.
Szőcs válaszában kifejti, hogy „az irodalmi díjak odaítélésének szabályozása nem teszi lehetővé, hogy az államtitkár bárkit is felterjesszen Kossuth- vagy akár csak József Attila-díjra. Ezen nem változtat a tény, hogy ugyanakkor jelentős mérlegelési és másodlagos javaslattételi joga van: véleményezheti a mások által felterjesztett alkotókat, egyetérthet vagy nem azzal, hogy egyik vagy másik író megérdemli-e a szóban forgó díjakat”.
A Nemzeti Erőforrás Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára a szakmai javaslattétel funkcióját idejétmúltnak véli, mint mondja, „Ez a szabályozás értelmes volt akkor, amikor pártfunkcionáriusok döntöttek az írók ügyeiben: az írókat védte a pártállam önkénye ellen…” Ennek fényében elérkezettnek látja „azt a pillanatot, amikor a kulturális tárca irányítójának lehet és legyen saját véleménye arról, hogy ki érdemel meg valamely díjat". "Mint leveledből kiderül - folytatja -, egy államtitkárnak vagy miniszternek maximum annyi kompetenciát engedélyeznél, hogy tudomásul vegye az író-szervezetek listáját, amelyet az orra alá dugnak. Ezt helytelennek vélem, és mindent meg is fogok tenni azért, hogy a kultúrpolitikus ne bábu vagy mások utasításainak végrehajtója legyen, hanem olyan szereplő, akinek elismerik az önálló ítélethez való jogát”.

A József Attila-díj körül kialakult vita ma ott tart, hogy "A díjak kiosztása után az írószervezetek tárgyalást kezdeményeztek a kulturális kormányzattal" - olvasható az [origo] cikkében. Balogh Endre, a JAK elnöke – szintén az [origo] kérdésére válaszolva – biztatónak tartja, hogy megindult a párbeszéd a szervezetek és a minisztérium között: az írószövetségek képviselői leültek tárgyalni a miniszterrel, amit további egyeztetések követnek. "Azt szeretnénk elérni, hogy ha a véleményünket kérik, akkor tartsák is tiszteletben. Ha az írószervezetek között konszenzus van, ne nyúljanak utólag bele a döntésbe. A minisztériumnak természetesen lehet vétójoga, de ne legyen olyan tömeges, mint most" - nyilatkozta Balogh Endre.

A Litera beszámol az ügy további fejleményeiről is.