hirdetés

Szegő János: A könyvfesztivált kettős lehetőségnek tartjuk

2017. április 19.

Budapestre látogat Olivier Bourdeaut, akinek Merre jársz, Bojangles? című könyve az elmúlt év egyik irodalmi szenzációja volt Franciaországban. – Szegő Jánost, a Magvető szerkesztőjét a könyvfesztiválra és a könyvhétre megjelenő újdonságokról kérdeztük.

hirdetés

A Könyvfesztiválon hagyományosan a külföldi irodalom, a Könyvhéten pedig a magyar áll a középpontban. A kiadó idén is alkalmazkodik ehhez a hagyományhoz?

Részben igen. A rendezvénynaptár egyik sajátossága, hogy ez a két fontos esemény időben igen közel esik egymáshoz. A Könyvfesztivált kettős lehetőségnek tartjuk: egyszerre alkalmas külföldi könyvek és szerzőik bemutatására és újabb magyar művek megjelentésére is. A fesztivál nemzetközisége kölcsönös kulturális transzfereket tesz lehetővé. Idén például a napokban Békés Pál-díjjal kitüntetett Szaniszló Judit lesz a magyar vendége az elsőkönyvesek fesztiváljának. Külföldi íróval is találkozhatnak a Magvető standjánál: Budapestre látogat Olivier Bourdeaut, akinek Merre jársz, Bojangles? című könyve az elmúlt év egyik irodalmi szenzációja volt Franciaországban. Őt bájos könyve fordítója, Tótfalusi Ágnes fogja tolmácsolni. Most lát napvilágot Ralf Rothmann Tavasszal meghalni című második világháborús regénye Szijj Ferenc fordításában. A szerző édesapja 1944-ben a Dunántúlon harcolt, miután a Waffen-SS-be kényszersorozták. A fiú perspektívájában a német apa is áldozatként jelenik meg, ez fontos változás a német múltfeldolgozásban. És a fesztiválon vehetjük kezünkbe Cormac McCarthy egyik korai remekét is: az Isten gyermeke című kötetet Morcsányi Júlia fordította.

Vannak-e tematikák-trendek a kiadó koncepciójában, amelyek alapján a megjelenéseket időzítik és válogatják?

Egy évforduló vagy egy születésnap mindenképpen az. Április 11-én pedig a líra tetőzik nálunk is. Ennek újabb hulláma lesz idén a Líracsúcs a Fesztiválon.

Kiemelnél egy-egy különleges megjelenést, érdekességet, amire mindenképp érdemes figyelniük az olvasóknak?

Kemény István esszékötetével kezdeném, a Lúdbőrrel. Kemény István esszéinek több nagy témája is van. Az egyik a költészet, és tágabban értve az irodalom: itt az olvasó Kemény Istvánnal találkozunk, azzal, hogyan viszonyul a magyar líra és epika hagyományaihoz és kortársaihoz, illetve hogyan látja a mai fiatal költészetet. Egyik fejezetében pilléreknek nevezi fontos olvasmányait, miniesszéiben ezeket a műveket mutatja be. Továbbá több esszéje gondolatébresztő, polemikus vitairat térségünkről, értelmiségi felelősségünkről, történelmi és politikai lehetőségeinkről. A kötet másik nagy motívuma a szerző személye: az az érzékeny figyelem, ahogyan felidézi élete egy-egy fontos eseményét, voltaképpen sajátos és szerény vallomássá is teszi ezt a jelentős kötetet.

Kik azok a külföldi szerzők, akikre mindenképp szeretnétek felhívni a közönség figyelmét, lesznek-e olyanok, akikkel személyesen is találkozhatunk majd?

Olivier Bourdeaut-val személyesen is lehet majd találkozni, a többiekkel García Márqueztől Cormac McCarthyig pedig lélektől lélekig.

A Magvető fontos új sorozata az Időmérték, amelynek koncepciója, hogy a kortárs magyar és nemzetközi lírát népszerűsítsék. Mik az eddigi tapasztalatok, hogyan fogadják az olvasók a sorozatot? Honnan jött az ötlet, hogy zsebkönyv méretű köteteket adjatok ki? Várható a jövőben hasonlóan tematikus, új kezdeményezés?

Ahogyan gyarapodik a sorozat és egyre több szín jelenik meg a palettán, úgy idővel a sorozat mértéke is jobban látható. A kortárs líra kiadása létszükséglete az irodalomnak, pláne most, amikor a folyóiratok egy része elapadt vagy kiszárad. Nagyon különböző hangok és poétikák kerülnek így egymás közelébe. A költészet napi bemutatón jó volt érzékelni, hogy a motívumok és metaforák hogyan kapcsolódnak össze egy tágabb kontextusban. Az ötlethez pedig hozzátartozott, hogy egyfajta minimalista dizájnja legyen a sorozatnak, és beleférjenek a könyvek a zsebbe. Ez amúgy azonos a legendás Lyra Mundi-sorozat méretével.

Milyen könyvek jogait sikerült megszereznie a közelmúltban a kiadónak?

Clarice Lispector elbeszéléskötetével kezdeném: az 1977-ben elhunyt brazil írónő nemrég felfedezett munkássága a világepika egyik legfontosabb trendje. Borges, Kafka és Virginia Woolf neve szokott elhangzani vele kapcsolatban interkulturális világítótoronyként. Nálunk jön majd Lydia Davis csodálatos regénye (The End of the Story) és a Versum műhellyel való együttműködésben Anne Carson kultikus verses regénye, az Autobiography of Red.

A Tények és Tanúk sorozathoz milyen archívumból, illetve friss felfedezésekből válogattok, és gondolkodtok-e azon, hogy sokat látott, tapasztalt kortársakat rávegyetek hasonló memoárok írására? Felmerült-e, hogy a Réz Pál-könyv, a Bokáig pezsgőben mintájára interjú-formában kérdezzetek végig életműveket?

Schmal Alexandra szerkesztőtársam nevével kell ezt a választ kezdenem: az ő figyelme, filológiai érzékenysége nagyon fontos a sorozat mindegyik darabjánál. Szerencsére remek levéltárosokkal és történészekkel vagyunk állandó munkakapcsolatban. Szeretnénk a sorozat gyarapodásával eljutni a közelmúlt tényeiig és tanúiig. Azonban a metaforikus fiókok esetünkben eléggé konkrétak: rengeteg olyan kézirat és dokumentumanyag van, amelyet a keletkezése idején nem publikáltak vagy nem publikálhattak. Utókorunk felelőssége pedig éppen az, hogy – eltekintve a szenzitív, személyes adatoktól – a korábbi évtizedek cenzúrázási gyakorlata után csorbítatlan, teljes szövegeket rendezzünk sajtó alá. Hihetetlen, hogy mennyi részlet, titok derül ki múltunkból. Hogy mindezzel mit kezdünk? Az már egy másik kiadós beszélgetés témája.

 

 

 

Mészáros Gábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.