hirdetés

Szekeres Dóra: A veszteségről

2017. május 15.

Potyog a könnyed, de nem igazán tudod meghatározni, hogy miért. Az egész egyszerűen csak valahogy megtörtént, te pedig mész tovább, mert így a logikus, nem fáj a tested, a lelked pedig egyszerűen nem tud eléggé fájni. Nem érted és csalódott vagy, dorgálod magad, miért veszed ilyen könnyen. – Szekeres Dóra 2 flekken.

hirdetés

Majd' nyolc hónappal ezelőtt el kellett engednünk valakit, aki csupán néhány hétig volt az életünk része. A testi és lelki megrázkódtatás közül az előbbire ez a jelző egyáltalán nem alkalmas, talán éppen a megrázkódtatás hiánya volt a megdöbbentő.
Ha azon „szerencsés” kisebbséghez tartozol, akik meg se érzik, hogy éppen elveszítenek egy gyereket, egyrészt hálás lehetsz magadnak, a testednek, a génjeidnek, annak, hogy a természet ilyen ügyesen alkotott meg, hogy fájdalom, görcsök és rosszullét nélkül éled át az egészet, másrészt ezeknek a hiánya az egészet még hihetetlenebbé teszi. Napokig azzal nyugtatod magad, és a környezet is azzal biztat, hogy a vérzés a terhesség elején gyakori, hányan és hányan szülnek ettől még egészséges gyereket. Aggódva figyelitek az ultrahang monitorán a kis pacát, hallod az orvosod nyugtató hangját: „Ott van, Dóra, méhen belül van, most várnunk kell, két hét múlva újra megnézzük.” Kapsz róla egy képet is, néha rápillantasz, ott a paca.

Mantrázod magadban az előbbi mondatot, és próbálsz nagyon lassan és kimérten mozogni, ahogy kérték. Nem emelgeted a kisfiadat, és nem veszel tudomást a csak nem csillapodó vérzésről. Ez sokakkal előfordul a terhesség első harmadában – mondogatod. Aztán mikor két nap múlva már nem lehet ennyivel elhessegetni a dolgot, újra elmész az orvoshoz, aki ha lehet, még lágyabb hangon közli: kiürült a méhe, Dóra.

Mi történt a kettő között? Hogy lehet, hogy két napja még ott volt a paca, most meg már nincs ott a paca? Hogy lehet az egészből semmit se érezni? Ez szerencse, kiváltság, magától, szépen, nyugodtan zajlott le, itt már orvosilag nincs semmi tennivaló. Azon kapod magad, hogy kicsit tényleg büszke vagy magadra, a testedre, közben érzed, az egész mennyire kegyetlenül morbid.

Egyik pillanatban ott volt, a másikban már nem. Nem érzel semmit, sőt teljesen jól érzed magad. A rosszullétek már napokkal előbb abbamaradtak, csak nem volt időd észrevenni, hogy ez is egy tünet. Energikus vagy, mintha az előző majd' két hónap meg se történt volna. Telnek a napok, megy a napi rutin, dolgozol, bevásárolsz, játszóterezel, a világ tovább robog, és te is ugyanúgy mész benne tovább. Próbálsz megállni kicsit és koncentráltan foglalkozni a történtekkel, de nem megy. Annyira abszurd, annyira hihetetlen az egész, tényleg mintha meg se történt volna, képtelen vagy elmerülni benne. Potyog a könnyed, de nem igazán tudod meghatározni, hogy miért. Az egész egyszerűen csak valahogy megtörtént, te pedig mész tovább, mert így a logikus, nem fáj a tested, a lelked pedig egyszerűen nem tud eléggé fájni. Nem érted és csalódott vagy, dorgálod magad, miért veszed ilyen könnyen.

Aztán pár nap múlva egyszer csak rád zuhan, mint egy több ezer kilós hatalmas szikla, végül engeded az agyadnak, a lelkednek, hogy végiggondolja, átérezze: őt is lehetett volna pont ugyanazzal a mérhetetlen, féltő és zsibbasztó módon szeretni, mint a fiadat. Ott volt veled, de még nem szeretted, hogyan is szerethetted volna, hiszen nem volt más, mint egy kis paca, aki nyomtalanul el is tűnt. A szeretet hiányába rázkódsz bele, az elveszített lehetőségbe, abba, hogy ráébredsz, számodra a veszteség azért is fáj, mert tudod, mit hozott volna magával, ha veletek marad. Micsoda szeretetet. Más lett volna, ha még nincs gyereked. Nem könnyebb, nem nehezebb.

És mostanra azt is tudod, mit jelent ez a tapasztalat egy következő terhesség során: félelmet, sok hetes bénultságot, megfagyott érzéseket és örömöt, tudatosan leállított gondolatfutamokat pro és kontra. Hálát, mikor eltelik egy újabb nap, megnyugvást, azt nem.

Szekeres Dóra

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.