Szereplők
NORBI, KRISZTIÁN, KATONA és a KÖZÖNSÉG

 

 

Éjszaka. Egy épülő lakópark. Két szekuritis érkezik.

NORBI: Ez az.
KRISZTIÁN: Mi?
NORBI: Objektum.
KRISZTIÁN: Ne már! Ezt kell bevédeni?
NORBIKA: Ja.
KRISZTIÁN: Egy építkezést?
NORBI: Ja.
KRISZTIÁN: De mi anyámnak? Hogy el ne lopják a vakolókanalat, vagy mi?!
NORBI: Ja.
KRISZTIÁN: Ne csináld már, Norbi! Azt mondták, hogy ez egy Alfa 2-es szintű akció, azért kellek én!
NORBI: Kifizetik, az a lényeg.
KRISZTIÁN: Ne már, öcsém! Azt mondták, valami ukrán diszkó! 
NORBI: Disznót mondtak. És oroszt.
KRISZTIÁN: Orosz disznó? Annak meg mi értelme?
NORBI: Mért, Oroszországban is van disznó.
KRISZTIÁN: Faszt van ott disznó! Nincs ott semmi. Hideg van ott, nem disznó. Mondjuk itt is kurva hideg van.
NORBI: Zima.
KRISZTIÁN: Mi?
NORBI: Gyújtasz?
KRISZTIÁN: Ne már, Norbi, szilveszter éjjel itt szopjuk a bránert, a diszkóban a portán meg peregne a méz, és még vacsit is kapnánk.
NORBI: Én bírom ezt, nyugisabb, legalább gyógyul az arcom. (az orra keresztben le van ragasztva)
KRISZTIÁN: Ütővel kaptál?
NORBI: Bukósisakkal.
KRISZTIÁN: Te védted a motoros karácsonyt?!
NORBI: Ja.
KRISZTIÁN: Az kemény!
NORBI: Tudod, mennyire unom már ezt az életmódot?! Már ismernek az Uzsokiban az ügyeleten, minden vasárnap hajnalban ott teszik helyére az orrom.
KRISZTIÁN: Ja, az jó hely.
NORBI: Faszt! Mindig basztatnak a TAJ-kártyával!
KRISZTIÁN: Dragan nem fizet utánad TB-t?
NORBI: Szerinted?
KRISZTIÁN: Az is mekkora egy spúr, apám!
NORBI: Ja.
KRISZTIÁN: Mocsok hideg van!
NORBI: Gyújtasz?
KRISZTIÁN: Leszoktam. Újévi fogadalom.
NORBI: (az órájára néz) De most még tavaly van.
KRISZTIÁN: Az igaz. (elvesz egy cigit, rágyújt) Beszarok, apám! Mért nem elég ide egy éjszakai portás?!
NORBI: Volt.
KRISZTIÁN: És?
NORBI: Fölmondott.
KRISZTIÁN: Mért?
NORBI: Beparázott.
KRISZTIÁN: Mért?
NORBI: Azt nem tudja senki. Megnémult.
KRISZTIÁN: Komoly?
NORBI: És megőszült.
KRISZTIÁN: Ne már!!!
NORBI: Egyetlen éjszaka alatt.
KRISZTIÁN: Szívatsz!
NORBI: Esküszöm!
KRISZTIÁN: Biztos befújta valaki dekor-dérrel.
NORBI: Mivel?
KRISZTIÁN: Dekor-dér vagy dekor-hó vagy mi a geci. Hogy legyen hó, ha nincsen. Ráfújod a műfenyőre, és ott a hangulat.
NORBI: Azt nem fújta meg senki, az eredeti ősz volt, bedarázott, kikészült idegileg.
KRISZTIÁN: Ki?
NORBI: Ki. Pedig nem volt ijedős az öreg, 30 évig ő volt itt a temetőgondnok.
KRISZTIÁN: Mért, itt temető volt?
NORBI: Ja. Hősi temető. Itt volt az ismeretlen szovjet katona sírja.
KRISZTIÁN: Az nálunk is volt.

Norbi talál egy halom korhadt keresztet.

NORBI: Még itt vannak a keresztek. (felvesz egyet)
KRISZTIÁN: Száraz? (átveszi)
NORBI: Hátul van több is, egy egész halom.
KRISZTIÁN: Lesz itt meleg, apám! (olvassa a fejfáról) Vlagyimír Csopkin, élt 21 évet. Na, Vlagyimír, vazeg, égni fogsz, mint a Reichstag!
NORBI: Ide jártunk szívni meg kúrni, telegraffitiztük, nagyon szép volt. Csak sajnos most megvette valami multi, ledózerolta, azt’ épül a lakópark.
KRISZTIÁN: Van Zippód? Kéne benzin!

A keresztekből máglyát raknak, alágyújtanak.

NORBI: Jöttek a markolók, kiforgatták a sírokat. A kóbor kutyák ide jártak csontot zabálni. Aztán megvesztek. Esténként kijártunk ide a polgárőrökkel kutyát lőni.
KRISZTIÁN: Nagy bulik lehettek!
NORBI: Ja.

Harangkongás.

KRISZTIÁN: Hallod?! Csak nem?
NORBI: (az órájára néz) Boldog új évet, Krisz!
KRISZTIÁN: B.Ú.É.K! Nőjél nagyra, kicsi! És vigyázz az arcodra!

Kezet fognak, adnak egymásnak két puszit. A sötét épületben megszólal egy tangóharmonika, a szovjet himnusz.

KRISZTIÁN: Mi az anyám ez?
NORBI: Rádió.
KRISZTIÁN: De mi ez a szám? Olyan ismerős!
NORBI: A Himnusz.
KRISZTIÁN: Faszt a Himnusz! Ez a Szózat, te tulok! (bekiabál a sötét házba) Hé, ki van ott?!
NORBI: Biztos egy homeless.
KRISZTIÁN: Egy rohadt csöves, mi? Kifüstölöm a vén szart! Vigyázz a tűzre!

Krisztián a fog egy égő keresztet, és bemegy az épületbe. A tangóharmonika elhallgat.

 

KRISZTIÁN: (hangja bentről) Na mi van?! Mi a faszt nézel? Mit motyogsz?

Kutyavonyítás.

KRISZTIÁN: Mi? Mi van? Nem láttál még fehérembert? Hé! HÉ! HÉÉÉ!

Néhány tompa csattanás, egy reccsenés, aztán csönd.

NORBI: Krisztián! (csönd) Krisztián! Jól vagy? (csönd) Krisz!

Krisztián jön ki az épületből, kissé imbolyogva és merev léptekkel, megáll Norbi előtt.

NORBI: Na mi van? Adtál a köcsögnek?

Krisztián merev testtel erőre zuhan, a hátából egy égő kereszt áll ki.
Norbi előkapja az oldalfegyverét, a sötét épületre tartja.

NORBI: Na jól van, öreg! Felemelt kezekkel gyere kifelé! Hallod?

Megint megszólal a tangóharmonika, egy csasztuskát játszik.

NORBI: Ne szórakozz velem, hallod? Bemegyek, hallod, öreg, én bemegyek!

A tangóharmonika elhallgat. Kutyavonyítás. Egy alak közeledik lassú léptekkel a sötétből.

NORBI: Emeld fel a kezed! Lássam a kezedet, hallod!

Az alak felemeli a kezét, benne egy dobtáras géppuska, Norbira tartja. Norbi azonnal eldobja a fegyvert.

NORBI: Oké, oké! Eldobtam, hallod, eldobtam!

Az alak kilép a világosba: egy második világháborús szovjet katona, sáros kabátban, usankában.

NORBI: Oké, oké! Nyugi… Oké, oké! (lecsatolja a karóráját, és a katona felé nyújtja) Csáj! Csáj!
KATONA: Csász.
NORBI: Ja, ja, csasz, csasz, tiéd!

A katona előveszi a tangóharmonikáját, játszani kezdi a szovjet himnuszt.

KATONA: (oroszul) Énekelj! Énekelj! Szojúz nyerusíni…
NORBI: (énekel) Nánáná náná… szabad köztársaságok,
                              A Nagy Oroszország kovácsolta frigy,
                              A Szovjet hatalma és egysége éljen,
                              Sok nép így akarta s… nánánáná… így!
KATONA: (a közönségre tartja a fegyvert; oroszul) Énekeljetek!

Nagy boldog közös éneklés. (És felvételről esetleg a bányász férfikórus.)

KÖZÖNSÉG: Szálljon szabad hazánk,
                       Dicsőség fénye rád,
                       Népek barátságát vívtad te ki!
                       Lenini párt vezet,
                       Láng, mely a népeket
                       Kommunizmus győztes útján viszi.

Tánc. Esztrád. Függönyt rá.

VÉGE.