Szeles Judit: Szextáns – részlet 2.

A cádizi nők alacsonyak, mondtad, / nyelvük sós, mint a klippfisk, / a norvég sózott, szárított tőkehal... – A JAK füzetek sorozatában jelent meg Szeles Judit Szextáns című verseskötete. Ebből olvashatnak most három verset.
- 2018. szeptember 19.
Cádizi dal
A Thor 1. Japánban, Tamanóban épült 1978-ban
a Mitsui Engineering & Shipbuilding Company Ltd.-nél,
még frissen hajózott be, amikor jelentkeztél rá.
Általános kargót, konténereket és fagyasztott árut szállított,
mintegy tizenötezer tonnát
Kanada és Afrika között.
IMO-száma: 7619123.
A tulajdonosa a norvégiai sandefjordi A/S Thor Dahl volt 1996-ig,
utána különböző felségjelek alatt hajózott:
Libéria, Szingapúr, St. Vincent.
A hajóval többször jártatok Cádizban.
A város Spanyolország délnyugati részén,
az Atlanti-óceán partján, a Cádizi-öbölbe
benyúló félszigeten fekszik.
Eredetileg Gadir néven a föníciaiak alapították.
A név jelentése: „falakkal körülvett város".
Cádizban nagy kikötő működik.
Már ötvennégy éves voltál,
amikor megismertelek.
A cádizi utak is emlékek voltak,
az is, hogy a legjobb barátod meghalt.
Minden este elmesélted Terje halálát,
és a legszebb nőkről is sokat beszéltél.
A cádizi nők alacsonyak, mondtad,
nyelvük sós, mint a klippfisk,
a norvég sózott, szárított tőkehal,
amiből sokat exportálnak,
többek között a spanyolországi Cádizba is.
„De neked édes a nyelved,
mint a sűrített tej" – mondtad,
és tovább mesélted kalandjaidat.
Simogattad a hajamat,
és folytattad:
„Neked van a legszebb cuencád" –
ez elég nagy dicséret egy világjáró matróztól.
Eső
A kanapén ülsz, kezedben egy pohár,
a pohárban Bacardi, mint mindig,
ha vele vagy, nálad vagy nála.
A pohár jó fogódzó,
a kortyolás szüneteket iktat be,
ritmust ad
a beszédnek vagy a hallgatásnak,
vagy ha valahol zátonyra fut a beszélgetés,
segít kivontatni megint a nyílt vizekre.
Kezedben egy pohár,
abban Bacardi,
mint huszonöt évvel ezelőtt
Mombasában vagy Cape Townban,
csak a másik mindig egy vagy két fekete nő volt,
akik szemben ültek veled.
Egyszer tűz ütött ki a hajón, a Berge Brionin,
amin szolgáltál,
és ahelyett, hogy részt vettél volna
a tűz oltásában,
magadra zártad a kajüt ajtaját,
és vártad, hogy elkezdjen esni az eső,
kezedben egy pohár Bacardival.
A történeteid ritmusát
a rum adagolása adja meg,
meg az eső kopogása a félelmeiden.
Te a hallgatás és a beszéd között hajózol,
ő pedig nem válaszol,
hiába mutatod a legszebb arcodat felé.
Kikötők
Kikötőkről álmodom,
ahol el lehet végre hagyni a hajót,
motorbiciklit lehet bérelni.
Ecuadorról álmodom,
a dzsungelben
van egy bár,
ahol kurvák várnak ránk.
Az egyik engem választ,
a másik a társamat,
akivel együtt béreltük a motorbiciklit,
és a lányok elvisznek magukhoz.
Arról álmodom,
hogy a barátommal egyszerre
élvezünk el két nőben.
Ecuadorban levegősek a házak.
Az egész falu végignézi,
ahogy a barátommal egyszerre
élvezünk el két bennszülött
indián nőben.
Látják izmos, pucér seggünket,
amint ütemesen mozgunk.
Arról álmodom, hogy kikötünk végre
valamelyik ecuadori városban,
és hogy van egy bár a dzsungelben,
van pár indián lány,
aki csak részeg matrózokra hajt,
és az egyik engem választ.
Kikötőkről álmodom,
de csak a tengeren hánykolódunk,
hónapokig.
Hozzászólás