hirdetés

Szenteczki Zita: A hegesztés fénye

2017. december 11.

Izgalmas az elbeszélő – férfi/fiú – ki- és belépése, a szituációk finom humora, reflektáltsága, iróniája, és a látomások ábrázolása is iszonyú inspiráló. – December 13-án mutatják be a Trafóban Szenteczki Zita, Juhász András és a DoN't Eat Group színpadi feldolgozásában Hajnóczy Péter A halál kilovagolt Perzsiából című művét. Szenteczki Zitával beszélgettünk.

hirdetés

Miben áll Számodra Hajnóczy rendkívülisége, egyedisége? Ez a szemléleti forma, amely a regényt magában foglalja, milyen kérdéseket vet fel?

Szenteczki Zita: A humorában és az öniróniájában. A történetmesélésében, az idősíkok kezelésében, főhősünk hol a múltjába révedve, hol a jelenére fókuszálva, hol pedig a látomásaiba menekülve vizsgálja és írja le saját önpusztítását, melynek a mélyén ott van a szeretetért, az elfogadásért, a beilleszkedésért való küzdés. A férfi/fiú és az őt körülvevő világ közti átjárhatatlanságban. A delirium tremenses látomások képisége az, ami nagyon foglalkoztatott. Olyan kérdéseket vet fel számomra, hogy mennyire befolyásol minket a neveltetésünk, tudunk-e kritikusan nézni arra, képesek vagyunk-e változni, kell-e, szabad-e változtatnunk másokon. Milyen stratégiáink vannak a félelmeink legyőzésére, magunkban marcangoljunk őket (mint az elbeszélő), vagy megpróbálunk úgy csinálni, mintha azok nem is léteznének (Krisztina).



Az olvasmányélményből hogyan nőtt ki a színházi adaptáció lehetősége?

Szerintem a regény adja magát az adaptálásra. Izgalmas az elbeszélő – férfi/fiú – ki- és belépése, a szituációk finom humora, reflektáltsága, iróniája, és a látomások ábrázolása is iszonyú inspiráló.

A Perzsia egyszólamú elbeszélés, ez egyszerre ad alkalmat egy monodramatikus tónusú előadásra, ugyanakkor meg is nehezíti azt, tekintve, hogy tudatdrámáról beszélhetünk, minden belül zajlik...

Igen, először monodrámát szerettem volna készíteni belőle, még az egyetem alatt. De végül akkor, inkább a Közönyből csináltunk monodrámát, örülök, hogy így alakult, mert szeretjük azt az előadást. A Perzsia mostani formája pedig szerintem sokkal kifejezőbben adja vissza a regény hangulatát és lényegét ezzel az alkotóközösséggel és ezzel a technikával. Úgy érzem, így találja meg egymást a forma és a tartalom.



Ha jól gondolom, a videó képi nyelve is fontos eleme az előadásnak. Miként képzelhetjük el ennek a szerepét?

Igen, az előadás megvalósítása abból indult ki, hogy Juhász András mesélt nekem a hegesztőprojektoráról, amit ő talált fel. Amikor elmondta, hogyan működik, eszembe jutott a Perzsia.

Itt idézném Andrist, hogy megértsük ennek a projektornak a működését: „Egy olyan projektorról van szó, aminek a lámpája helyén van egy félig-meddig zárt tér, ahol lehet hegeszteni: a hegesztés fénye helyettesíti az izzót, az vetíti ki a képet. Szó szerint meg kell dolgoznod azért, hogy létrehozz egy képet. Mivel a hegesztés fénye folyamatosan vibrál, egy sokkal filmszerűbb képet kapunk. Ráadásul a hegesztőpálcával nem lehet olyan pontosan eltalálni a fókuszpontot, így az élességet sem, a kipattogó izzószikrák pedig pöttyöket hagynak a képen, vagyis folyamatosan roncsolják azt.”

Nekem itt összefonódik az alkotás és a kétkezi munka: a regény férfi főszereplője miközben fizikai munkásként dolgozik, arra vágyik, hogy írhasson. Az írás pedig a látomásokkal, a filmszerű képekkel kerül párhuzamba.

Juhász Andrisék csapata a DoN’t Eat Group egy pár éve az élőben közvetített pillanatok ismétlésével kisérletezik.

Itt ismét Andrist idézném: Nem csak hangokat, hanem képeket is lehet egymásra keverni, vagyis olyan ismétlődő képszekvenciákat létrehozni, ahol az új snittek lefedik a régieket, vagyis egymást kiegészítve újraértelmezik a még látható régebbi rétegeket. Az évek során többféle metódust is kifejlesztettünk, az egyik összekapcsolódik azzal a fotós technikával, amikor egy képre több dolgot is ráexponálsz: ha fényt kapsz, rákerülsz a képre, majd 6-8 másodperccel később egy újabb megvilágított dolog íródik montázsszerűen a felvételre. Ez a folyamatos ismétlődés, roncsolódás szintén nagyon szorosan kapcsolódik a regényhez.

Hogyan látod a regényt, mely súlypontjait mozdítottad el és emelted ki a darabban? A szenvedélybeteg, a kiszolgáltatott, a belső emigrációba vonuló, az emberi világ igazságtalan és torz voltát mintegy áldozattal megváltani kívánó személyiség elemei közül melyek kerülnek előtérbe, melyeket vonsz kissé vissza?

A belső emigráció kikerülhetetlen, így természetesen az önmagába zártság, a külvilág abszurditása megmarad. Főhangsúlyt kap ugyanakkor a mi előadásunkban a fiú Krisztinával való kapcsolata. Két ennyire különböző ember közös kallódása, a megküzdési stratégiáik teljes ellentéte, és az ebből fakadó helyzetek nekem nagyon humorosak és elgondoltatóak.

Mennyire lehetett jelenetezni a szöveget, hogyan tagoltad? A visszaemlékezések során felbukkanó történetcserepek, a strand, a kórház külső cselekményként láthatóvá válnak-e?

Igen, láthatóak lesznek. Hogy hogyan, az maradjon meglepetés.

A díszletek, a zenei betétek milyen irányban értelmezik a szöveget? Minimalista vagy jelmezes látványra számíthatunk-e?

A díszletünk elég minimalista, szinte hulladékokból áll össze, de ezek a tárgyak, jelek szinte egy teljes illúzióvá válhatnak a vásznon. Sőrés Zsolt élő, szabad improvizációs, experimentális zenéje összefonódik Hajnóczy korának slágereivel.

Fotók: Kőrösi Máté

 


Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.