A 2010. évi  Szépíró Díjakat  2010. június 1-jén az Alexandra Könyvesház – Párizsi Nagyáruházának  Lotz termében Csaplár Vilmos a Szépírók Társasága elnöke adta át. Az idei ceremónia külön érdekessége, hogy a díjazottak egyike sem tagja a Szépírók Társaságának.

fotók: Valuska Gábor

Elsőnek a vers-kategória győztesét ismerhette meg a közönség. Győri László kapta A szó árnyéka című művéért. A szerző felolvasása után Báthori Csaba laudációját - a kurátor távollétében - Balla Zsófia tolmácsolta. 

"Győri László versbeszéde éppen higgadtságával újszerű, éppen formai csinosságával és fojtott szorongásával megnyerő. Ellenáramlat azzal a felfogással szemben, amely fürge tollfuttatással próbálja pótolni a művészetet. Győri költészete az elmélyedésnek, a kötelező magatartásformák keresésének, s általában a léttel szembeni művészi felelősségnek a tanúsága. Olyan ellenméreg, amely versmentő gyógyszernek bizonyul."

Próza kategóriában az idei Szépíró Díjat Vajda Miklós kapta. Az Anyakép, amerikai keretben első fejezetét olvasta fel, utána Radics Viktória méltatta a regényt.

"Vajda Miklósban immár a szerkesztőn és a műfordítón túl a szépírót is tisztelhetjük, amint elemi kapcsolatok szövevényébe hatol, de nem bonckéssel, hanem érző ujjbegyekkel, a múló idő sűrűjén keresztülhatolva, elrohanását megfékezve. Az írás is visszanyeri elemi késztetettségét – aki itt ír, az anyjáért folyamodik, egy nő, az én anyám megnyomorgatott életének rehabilitálását végzi, és véteni már nem akarna."

A kuratórium esszé műfajban Bán Zoltán András Meghalt a főítész című munkáját találta a legjobbnak. Bán az esszékötet szerkesztője, Keresztesi József előtt tisztelegve, előbb Keresztesi Szabadságot Svájcnak című dalszövegét adta elő, majd egy eddig publikálatlan Spiegelmann Laura-parafrázissal szórakoztatta a közönséget. Tarján Tamás kurátor szintén nem tudott jelen lenni, ezért laudációját Györe Balázs olvasta fel.

"Meghalt a Főítész, elmúlt a rút világ!: árad a zene a most említett, a disszertációt a pamflettel elegyítő írásmű címéből. Zene és filozófia: a literátor Bán Zoltán András egész munkásságának, kifogyhatatlan energiáinak, örök polemikus kedvének, élőszóban és írásban is mutatkozó nyelvi talentumának bázisai és menedékei. A BZA-szövegek talán azért keltenek intenzív materiális hatást, azért tapintható szinte térbeli-időbeli kiterjedésük, mert a muzsika is, a bölcselet is anyagtalan. „Anyagtalan”?! Hát nem kimondatta már Örkény István a Macskajátékban Csermlényi Viktorral, hogy annak anyagtalan, „aki nem ért a zenéhez. Ha valaki nem tud repülni, annak a levegő anyagtalan. De a madárnak a levegő: anyag”. Bizonyára az anyagtalan filozófia szétfoszlatásának is megvolt a maga Csermlényije. Bán Zoltán András olyan ritka madár a magyar kritikában, akinek az irodalom: anyag."

Az est házigazdája Csaplár Vilmos köszönetet mondott a díjátadó szponzorának Matyi Dezsőnek, aki gratulációja mellett, arról biztosította a vendégeket, hogy jövőre is lesz díj.