hirdetés

Szeretni azt, aki nincsen

Kiss Noémi: Sovány angyalok, 2015. Magvető; 296 o.

2015. szeptember 25.

Fontos erénye a regénynek, hogy nemcsak a már lezajlott eseményeket mutatja be, hanem az emlékezés darabos, nehézkes folyamatát is. Komoly szerepe van az elbeszélés hátteréül szolgáló kórházi miliőnek, amely zártságával, sterilitásával, megszokhatatlan idegenségével megerősíti és kiemeli a főhős átmeneti helyzetét. - Tóth Anikó kritikája Kiss Noémi Sovány angyalok című regényéről.

hirdetés

Kiss Noémi második regénye, a Sovány angyalok olyan könyv, amely minden olvasót állásfoglalásra késztet. Véleményt kell alkotnunk a családon belüli gyilkosságokkal, a bántalmazó házasságokkal, az örökös alárendeltséggel és a mindennapos megalázottsággal kapcsolatban, de arra is rákényszerülünk, hogy ezeket a jelenségeket ne csak az általánosság szintjén, hanem egy személyes sors folyamatában is sorra vegyük.

Lívia, a főhős olyan nő, aki „égni, perzselni, forrni, a lángba nézni” (293) szeret, aki állandóan napfényre, örömre és szerelemre vágyik, és akinek legfőbb vágya, a gyermekáldás nem adatik meg. Élsportoló férje fizikailag és verbálisan is bántalmazza, a vágyott biztonságot pedig tanárként az iskolában sem kapja meg. A házastársak kínzó együttélése végül eljut arra a pontra, ahonnan nincs visszaút: Lívia hirtelen felindulásból leszúrja Öcsit. A temetés után a nő kórházba kerül, ahol ügyvédje kérésére feljegyzéseket készít a „hideg házasság” éveiről, és homályos emlékeiből megpróbálja összerakni a gyilkosság mozzanatait.

Fontos erénye a regénynek, hogy nemcsak a már lezajlott eseményeket mutatja be, hanem az emlékezés darabos, nehézkes folyamatát is. Komoly szerepe van az elbeszélés hátteréül szolgáló kórházi miliőnek, amely zártságával, sterilitásával, megszokhatatlan idegenségével megerősíti és kiemeli a főhős átmeneti helyzetét.

Az olaj- és hipószagban úszó kórterem, az alumínium merőkanalak monoton zöreje és a kert napsütéses nyugalma olyan környezetet biztosít Lívia számára, ahol zavartalanul gondolhatja végig a történteket. Így miközben betegen, egy bizonytalan kimenetelű tárgyalásra várva fekszik a kórházban, életében először a kimondás útjára léphet. Lívia zárkózottsága, az hogy még az üres füzetlapoknak sem meri igazán megvallani a történteket, egyrészt neveltetéséből, a tűrésre és hallgatásra intő anyai tanácsokból adódhat, másrészt pedig abból, hogy az Öcsitől való félelem és függés béklyóját még a férfi halála után sem tudta lerázni magáról. Elbeszélésmódja régi barátnője, Kati felbukkanása és egykori szeretője, Sári érkezése után valamelyest feloldódik, nyíltabbá válik, teljes képet azonban sosem kap az olvasó a házasság lefolyásáról: a Sovány angyalok ugyanis nemcsak a fájdalomról, a gyermek hiányáról és a totális felőrlődésről szól, hanem arról is, hogy miként lehet feltárni egy elmesélhetetlen történet töredékeit.

Többszöri nekifutásra sem sikerül világosan felidézni például a gyilkosság lefolyását, amellyel kapcsolatban Lívia számtalanszor kijelenti, hogy nem emlékszik rá pontosan, és fogalma sincs arról, hogy mit is tett valójában: „Nem tudom, hogy volt, mert nem emlékszem. Mikor a fejed koccant a padlón, sikító hangja volt. Recsegett a csont. Odavertem, többször is. Teljes erőmből. Orsolya teli torokból ugatott rám. Évek telnek el közben, lepereg az egész. Tényleg nem tudom, nem emlékszem.” (39–40)
Öcsi halála tehát Lívia számára kínzó titok marad. Ahogyan az marad Öcsi örökös hallgatása és a másik nagy trauma, a meddőség oka is. Az elbeszélés középpontjába ily módon nem annyira a konkrét, fordulópontot jelentő események kerülnek, mint inkább azok a folyamatok és állapotok, amelyek napról napra, évről évre kínozzák Líviát.

Ilyen Öcsi némasága és megbonthatatlan közönye, amely már kapcsolatuk elején, a szüzesség elvesztésekor megnyilvánult. Kiss Noémi ezt az eseményt kétféleképpen mutatja be: először mint kellemes, de aztán traumatikussá váló élményt, másodszor pedig mint kamaszosan suta, boldogító emléket. „Te kifeküdtél és meg se mozdultál. Csak akkor vettem észre a meztelencsiga párt, a strand kerítéséhez tartanak, és nyákos csíkot húznak maguk után, megrémültem. De nem bírtam levenni róluk a szemem. Elaludtál. Hangosan, zümmögve vetted a levegőt. Csinálni és rágondolni, csinálni és rágondolni. Két part között hadonásztam. A világ tűhegyén ültem és lógattam a lábaimat, csak kicsit véreztem.” (23) – olvasható a Házasságunk című fejezetben, amely e két ember közös történetének legfontosabb mozzanatait veszi sorra: az Öcsit bálványozó fiatal Lívia imádatát, a mintegy kötelességszerűen végrehajtott első szexuális együttlétet, a gyilkosságot, a gyermek hiányát és a házasság megkeseredését. A csecsemő, az őszi táj és a napsütés motívuma mellett a tű és a szúrás is sokszor előforduló, hangsúlyos képe a regénynek, ezért is feltűnő, hogy a 30 oldallal később olvasható leírásból hiányzik az a rémületes érzés, amely „a világ tűhegyének” tömör képében kifejeződik: „Hullámzott a Balaton, hallgattuk, ahogy a békák hívják egymást. Aztán észrevettük a csigákat. Nyálas geci, ezt mondtad, és én hangosan kacagtam. Elaludtunk. Nyugalom volt, a nyárfák levelei remegtek, mintha készülne távol egy vihar, ami sosem ér ide.” (53)

A félelem és a megrázkódtatás tagadása, az események elbizonytalanítása azt jelzi, hogy Lívia mindvégig megpróbálja védeni Öcsit. Így Kiss Noéminek valóban sikerül elérnie, hogy az elmosódó tények mögött a maga rétegzettségében bontakozzon ki az az ellentmondásos függőségi viszony, amely a gyilkos feleséget férjéhez fűzte, s amely személyiségének egyik legfontosabb alkotóeleme.

Az őrület határára sodródó Lívia alkata azonban itt korántsem olyan hangsúlyos, mint Encsy Eszteré Szabó Magda Az őz című regényében, amelyet Kiss Noémi bevallottan a Sovány angyalok egyik mintájául választott. Lívia esetében a körülmények sokkal fontosabb szerepet játszanak, mint saját személyisége: befolyásolható, vágyaiban felmorzsolódó nő, aki modorából, olykor trágár szóhasználatából és a szeretteire tett bántó megjegyzéseiből adódóan nem kifejezetten szimpatikus karakter, története azonban mégis empátiát válthat ki az olvasóból. Kiss Noémi pedig ezt a hatást anélkül éri el, hogy a történet didaktikussá, példázatszerűvé válna. Ez nagyon fontos eredménye a Sovány angyaloknak, hiszen a férjgyilkosság tényének a körülmények ismerete nélkül egyértelműen negatív felhangja van.

A regény korszakábrázolásában, a rendszerváltás körüli évek bemutatásában azonban nyoma sincs a házasság, a gyilkosság és a Kati, illetve Sári iránt táplált mély érzelmek kapcsán érzékeltetett viszonylagosságnak. A tanítóképző „hazugságtételei”, a rendszerváltás után is mereven hierarchikus iskolai élet, a Líviát szeretőjévé alázó igazgató Jóska és a külföldi munkavállalás csalóka ígérete kétségkívül olyan elemei a Sovány angyaloknak, amelyektől az egyébként is csalódott Líviának szükségszerűen meg kell undorodnia. Azok a vélt vagy valós ítéletek, amelyeket Lívia ebben a fullasztó világban megtapasztal, hozzájárulnak ahhoz, hogy a szeretetlenség és a magány mellett a szabadság hiányával is meg kelljen küzdenie.

Szabadságvágya azonban ugyanazzal a bénító szégyennel elegyedik, amely egész életét végigkíséri. Így lesz az ő szemében a szabadság a házasság éveiben „túl nagy” (162), veszedelmes állapot vagy magányba taszító „farkas-szabadság” (205), az átmeneti önállóság idején, a tanítóképzőn pedig olyan lehetőségek sokasága, amelyeket csak mélységes iróniával nevezhet „a szabadság netovábbjai”-nak (178).
Szerelem, szabadság, társ és hivatás híján Lívia a transzcendens jelenségek felé fordul. Az angyalokról magyarázó kórházi „tanító” említése ezt már halványan jelzi, a nő tétova vallásos érzelmei viszont csak később, a címadó fejezetben nyerik el tényleges jelentőségüket. Itt olvasható Öcsi szeretőjének levele, amelyből Lívia megtudja, hogy férjének egy másik nőtől született gyermeke. A hír hatására a meggyötört feleség komolyan fontolgatja az öngyilkosságot, és ellátogat a Szent György-hegyi kápolnába, ahol imájában egy a vécébe pottyant, elhalt csecsemődarabról tesz említést. Ez a „Csont és bőr és fekete szőr” csecsemődarab Lívia szemében éteri magasságokba, egy angyal szintjére emelkedik fel. Az angyalok ellentmondásos szerepével és mindvégig bizonytalanságban tartott kilétével kapcsolatban így kaphat az olvasó egy cseppnyi bizonyosságot, egyetlen biztos támpontot, amely azonban nem vezet kizárólagos megoldáshoz.

Az angyalok ugyanis egyszerre lehetnek meg nem született kisbabák, oltalmazó lények, ördögi gonosztevők, az élet értelmei vagy megkeserítői, magányos nők és elveszett emberek. A gyilkos feleségek pedig lehetnek bűnösök, mázlista túlélők, összeroppantott, megalázott nők és keserű hitvesi emlékek őrzői, de mindenekelőtt emberek, saját, nehéz sorsuk hordozói.

A Sovány angyalok fokozatos építkezése, kifogástalan nyelvi összetétele és mozaikszerű cselekménye elsősorban ezt a nem annyira nyilvánvaló igazságot mutatja meg az olvasóknak. Ez teszi Kiss Noémi regényét kimeríthetetlen beszédtémává és időtálló, komoly történetté.

Kiss Noémi: Sovány angyalok, 2015. Magvető; 296 o.

Tóth Anikó

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.