Vámos Miklós: Szerezz egy kutyát
Tájleírás
A négylábúak értékítéletében jobban bízom, mint embertársaiméban, tanúsíthatja ezt Rainer Maria Rilke (7 éves, vegyes, anyja golden retreiver, apja ismeretlen, csak az biztos, hogy sötét. Kutyanéger? Kutyacigány? – minden él vagy hátsó szándék nélkül használom e szavakat.) - Vámos Miklós a kutyákról, köztük Rilke nevű kutyájáról írt Állati! című nyári sorozatunkba.
- 2012. július 3.
Nálunk, Magyarországon, miért nincs elnöki kutya? Mint az USA-ban, ahol mindig szokott lenni. Igaz, arrafele közkeletű mondás is indokolja a létét: Ha barátra van szükséged Washingtonban, szerezz egy kutyát. Ahogyan President Bush jelenlegi helyzetét látom, immár kevés igazi baráttal rendelkezik otthon és a nagyvilágban. Közképen forog egy olyan portréja, amelyet pornográf lapokban megjelent obszcén fotókból barkácsoltak össze, nyílván nem a hívei. Egy képsorozat pedig a mimikáját veti össze egy (nem elnöki) csimpánzéval, a hasonlóság megejtő. (Az arc, mint táj.) Bushnak tehát óriási szüksége lehet Barney föltétel nélküli bizalmára és imádatára.
Barney az Egyesült Állatok (bocs) Államok hivatalos elnöki kutyája. Saját honlapja van. Ebből megtudható, hogy skót terrier, ami a fotókon is látszik. Született 2000 szeptember 30-án New Jersey-ben. Édesanyja Coors, aki Christine Todd Whitman háztartásában élt, a gazdi a Környezetvédelmi Hivatal elnöke volt. Barney Bush elnöki kutyaállat lakcíme természetesen az 1600 Pennsylvania Avenue, Washington, D.C., vagyis a Fehér Ház. Megtudhatjuk még róla az ügyesen (bár vélhetőleg nem saját tappancsúlag) szerkesztett honlapjáról, hogy szeret focizni és golfozni, pontosabban játszani nevezett sportok megfelelő labdáival, s újabban lópatkóval is. Neves valóságshow csillagnak számít, minthogy élete nyomon kísérhető több web kamerán.
Az egyik fotón pajtásai társaságában látható, bordó csíkos kanapén. Ott üldögél mellette Kitty, a macska, és Miss Beazley Bush, az alig hároméves fajtatárs, őt az elnök úr vásárolta a feleségének, születésnapi ajándékul. Róla még több intim adat tudható. Kedvenc étele a sajtos hamburger. Szabad idejében szeret sztepptáncolni (!), és arra törekszik, hogy megtanuljon olvasni (!!). Itt az ideje. Ha a kutyák olvasnának, jobb volna ez a világ. Kedvenc rajzfilmje a Kacsamesék, kedvenc könyve a Judy Moody sorozat. Pedig, ugye, még csak ismerkedik az ábécével.
Leszögezhető, hogy névadáskor Bush nem nagyon erőlteti a fantáziáját. Kitty voltaképpen annyit tesz, Cica. A hím eb vélhetőleg a Barney & Barátai című gyerek tévésorozat főhősének hatására lett az, aki. Annak ellenére, hogy az a Barney egy lila dinoszaurusz, igaz, sok kutyánál barátságosabb. A nyolcvanas évek végén lett az amerikai óvodások – és az akkor tájt már a negyedik ikszben járó George W. Bush – idolja. Plüss állatként is beköltözött sokak otthonába az észak-amerikai kontinensen, gazdáik ugráltatják őket, bárgyú dalocskákat énekelve, ahogyan a tévében látták. Arról nincs hírünk, tett-e ilyet valaha a jelenlegi elnök, mondjuk, az ovális irodában. A női eb névszerzésérével kapcsolatban nincsen tippem, eszembe ötlik a Beazley Group és a Beazley archívum.
Az elnöki állatok azt jelzik, hogy államférfi gazdájuk is ember, méghozzá szeretetreméltó, hiszen aki az állatokat szereti, rossz ember nem lehet. Megjegyzem, Bush elnök a virágokat is szereti, továbbá a halakat és a fákat, hivatalos magánéleti fotóin gyakran mutatkozik természeti tájban, bár elég természetellenes beállításokban. (Ezeket talán ugyanazok a munkatársak ötlik ki, akik a kutyák életrajzát szerkesztik.) Mindenesetre szívesen mutatkozik Isten szabad ege alatt, elsősorban az irodáját és otthonát is magába foglaló híres fehér épület gondosan nyírt snidlingzöld gyepén. Miss Beazley, az elnöki szuka (föltéve hogy ez a közönséges szó használható egy ilyen magas rangú ebre) emezekből a south lawnt, vagyis a déli füves teret kedveli. Megérkezésekor – ezt is a honlapon olvasom – mindjárt sajtótájékoztatót tartott. Az ember – asszony, kutyalány – adjon magára.
Itt szúrom közbe, mennyire idegesít, amikor nálunk a politikus (vagy híres ember) feleségét keresztnevén asszonyozzák. Anikó asszony. Klára asszony. Míg az soha nem hangzik el, hogy Viktor úr. Ferenc úr. Vagy legyen ez is, vagy ragaszkodjunk az asszonynevekhez. A keresztnév nehezen fér össze a protokolláris titulussal, szerintem. Anyway. Miért nincs magyar elnöki – esetleg miniszterelnöki – kutya? A mi politikusaink nem akarnak szeretetreméltónak látszani? Úgy vélik, nincs is rá esélyük? Netán őnekik van barátjuk doszt? Nehéz elhinnem. Népszerűségük szabadesés jellegű zuhanásáról akár ebben a lapban is olvashatunk eleget.
Tisztelettel javaslom a PR-részlegeknek, sürgősen beszéljék rá a gazdájukat, váljanak gazdivá, sürgősen szerezzenek egy kutyát. Esetleg többet is. Sejtem, említett szakemberek és ügynökségek biztosra veszik, nem szorulnak ők senki tanácsára, legkevésbé az enyémre. Rendben. Azt azért nem bírom magamba fojtani, hogy jelen állás szerint nem csak (miniszter)elnöki eb kéne. Hanem legalább (miniszter)elnöki roma is. Meg (miniszter)elnöki zsidó. Meg (miniszter)elnöki nő – sejtik, hogy nem úgy értem. Hony soit qui mal y pense, ahogyan a térdszalagrenden olvasható, szégyellje magát, ki rosszra gondol.

Abban biztos vagyok, hogy noha elnöki kutyával nem rendezünk, a magyar kutyaországban van elnöki ember. Azaz, aki a kutyák elnökét sétáltatja. A négylábúak értékítéletében jobban bízom, mint embertársaiméban, tanúsíthatja ezt Rainer Maria Rilke (7 éves, vegyes, anyja golden retreiver, apja ismeretlen, csak az biztos, hogy sötét. Kutyanéger? Kutyacigány? – minden él vagy hátsó szándék nélkül használom e szavakat.) Mindenesetre akit Rilkéék választanak (miniszter)elnöknek, annak a gazdájára rá merném bízni az országot. Most már csak az a kérdés, hogyan találhatnók meg. Vau.
Ps. A szerkesztő úr azonban figyelmeztetett: ha nincs is hivatalos (miniszter)elnöki eb, a jelenleg hivatalban lévőnek (Ferenc) van kutyája, Totó a neve, s már látható volt a boulevard sajtóban. Szerintem ez nem sokat változtat a lényegen, úgy érzem, Totó nem ment át a köztudatba, legalábbis ebként. Mindazonáltal a hír fényében eme írás közlése a napilapban talán fölösleges. Tegyük el szépen a raktárba. Majd elővehetjük egy forró nyári napon, amikor már nem Bush lesz az USA elnöke. De remélhetőleg még mindig Rilke lesz a kutyám.
Hozzászólás