Vegas irtó vagesz. Annak dacára is, hogy az utcán 42 fok van, és olyan, mintha az ember folyamatosan túl közelről kukucskálna bele egy kemencébe. A vécében is van félkarú rabló, csippendélfiúk üldögélnek félmeztelenül a szálloda lépcsején, és minden nagyon grandiózus a reggelimmel az élen, ami az alábbiakat tartalmazta ma reggel: rántotta, békön, sültkolbi, ilyen furcsa reszelt krumpli, ami egy kicsit meg volt sütve, de nem eléggé, négy darab vajas pirítós, két doboz lekvár (de csak az egyiket ettem meg, a másikat odaadtam Beának), és három amerikai palacsinta, egy tasaknyi kis fehér izé meg juharszirup. Tegnap csak egy blueberry muffint ettem, de az meg akkora volt, mint a fejem.

Szóval amit csak akarok, oszt eszek, és vannak gyönyörű hoszteszek! De nem kellenek a rímek, mert most nem költő vagyok, hanem pókeres. Aki nem költ, deviszont jól keres. No. Szóval Vegasban vagyok, mégpedig azért, mert 1970 óta minden esztendőben itt rendezik meg a pókervilágbajnokságot. Erről tudósítok. A kedves olvasó talán csodálkozik, hogy miért rendeznek pókerból világbajnokságot 1970 óta minden esztendőben, mert a kedves olvasó talán azt gondolja, hogy a póker szerencsejáték. Most én elárulom, hogy nem az. A póker stratégia, logika, pszichológia, esélyszámítás („azt írják ki, hogy 50–50%, de én azt mondom, hogy a hármas párnak semmi esélye az ász-király ellen!”), meg némi szerencse finom elegybelegye. Hogy lehet, hogy Vegasban a poker-világbajnokságon mindig ugyanaz az öt ember ül a döntő asztalnál? – teszi föl a költői kérdést Matt Damon a Pókerarcok című alapfilmben. Ők a legszerencsésebb emberek a világon?

A poker-világbajnokság tulajdonképpen egy versenysorozat (World Series of Poker), amin különböző pókerfajtákban rendeznek versenyeket. Például omahában (ahol minden játékosnak négy lapja van), seven card studban (ahol is nomen est omen minden játékosnak hét lapja van), van külön női verseny, van olyan játék, amelyikben a legrosszabb lap nyer, van olyan, amelyikben a legjobb és a legrosszabb lap osztoznak a kasszán, és van olyan versenyszám is, ahol a játékosok felváltva játsszák a különböző pókerjátékokat. A tízezer dolláros nevezési díjú főversenyt no-limit texas holdemben rendezik, amiben csak két lapja van mindenkinek, de aztán szerencsére fölcsapnak az asztal közepére még ötöt, és bármelyik pillanatban azt lehet mondani, hogy ólin. Ilyenkor a játékos az összes zsetonját betuszkolja középre, és akár egyetlen parti alatt ki is eshet, és elmondhatja, hogy egy jót játszott tízezer dollárért. Az idei világbajnokság nagy újdonsága, hogy nem kell az összes zsetont effektíve betuszkolni középre, hanem mindenki kap egy kis allin-korongocskát, amit elég ha behajít.

Rengetegfajta pókervariáció van még amúgy, amik a WSOP programján nem szerepelnek. Jószívvel ajánlom a Hárem nevezetűt. Ez egy seven card no-peek variation, azaz hétlapos nem-kukucskálunk variáció. Nem nézheted meg a lapjaidat, egyenként kell fölcsapni őket, és mindig az éppen látható lapokra licitálni. Ebben a játékban minden bubi és király (értelemszerűen) dzsolinak minősül. A dáma viszont irtó nagy szívás, mert a dáma semlegesíti a dzsolikat. Mondjuk az első hat lapod A2KK5J, vagyis ászpókered van, már a gatyádat is föltetted – a hetedik lap Q, és hopp nincs semmid, csak egy királypárod. Viszont, ha három dámád van, az (értelemszerűen) hárem, és akkor nyertél.

Másik nagy kedvencem a blind man's bluff, vagyis a vakember blöfföl elnevezésű pókerverzió. Ez ugyanaz, mint a texas holdem, azzal az aprócska különbséggel, hogy a két zárt lapját a'la rikiki minden játékos a homlokára rakja. Innentől aztán lehet emelni, visszaemelni, blöffölni, csak éppen azt nem tudod, hogy mi van nálad. Rejtély, hogy ez a két príma játék mért nem szerepel a WSOP programjában.

Már rég nem ugyanaz az öt ember ül persze a poker-világbajnokság döntő asztalán, ez utoljára 1971 és ‘73 között lehetett így, amikor 6, 8, illetve 13 résztvevője volt az eseménynek. Azóta, nem utolsósorban a Pókerarcok című filmnek és Korda Györgynek köszönhetően, orbitálisan megnőtt a póker népszerűsége, és ettől 2000-ben 512-en, 2004-ben 2576-an, tavaly meg már 5619-en neveztek a főversenyre. Idén 8532 induló lesz, köztük én is, mert az interneten első körben 3450, második körben háromezer-hatszáz-valahány játékostársamat magam mögé utasítva kivívtam az indulási jogot, nem dicsekvésből mondom. Megeshet persze, hogy már az első leosztás után búcsúzom, mert néha sajnos nem jókor szólal meg a fejemben egy hang, hogy: „Fiatalember! Most kell mondani egy allint!”

 

A képen: Doyle Brunson, a póker nagyöregje (tízszeres világbajnok) és Varró Dániel (A nagyításhoz kattintson a képre!)
 

Link: World Series of Poker