hirdetés

Szijj 60

2018. november 7.

Szemmel tartja környezetét, elmélyülten tanulmányozza és analizálja az emberi egyed mozgását, beszédét, társas viszonylatait, nyelvi és nonverbális kifejezésmódjait, a fény-árnyék hatást, szögeket, átmérőket, tömeget, fajsúlyt, tér és idő görbületeit. – A 60 éves Szijj Ferencet köszöntjük.

hirdetés

Sz. F. hatvanéves szombathelyi férfira, aki – nem csak környezetében, de ober Enns – költőként, íróként és műfordítóként is ismert, egy Esély nevű helyen figyeltem fel Tatán, kilencvenkettőben. A feltűnően hallgatag, szemüveges férfi, aki épp abban az évben hozta nyilvánosságra papírra jegyzett monológjait, puszta megjelenésével is zavart keltett, visszafogott magatartása ártalmatlannak mutatta, de gyanakvásra adott okot, hogy függetlenül annak tartalmától, minden kérdésre egyszavas válasszal reagált, mintha rejtegetne valamit, szörnyű titok nyomná a lelkét, vagy eget rengető cselekedetekre készülne, az egyetlen, bombasztikus mondat akadt volna a torkán. Némasága hátterében feltételezhetünk aszociális, mizantróp személyiséget is, ám ennek ellentmondanak A lassú élet titka és A futás napja címen közreadott, kiváló verbális készségéről tanúskodó, ha nem is bőbeszédű, de sűrű-tömör, graciőz megnyilvánulásai.

Bizalmatlanságomat, melyen mások is osztoztak velem, alátámasztotta az orrán viselt szemüveg, amely mögött bármire képes egyént feltételezhetünk, filozófustól kezdve a művészféléig. A növény sem kizárt. Ám alaposabb megfigyelés után kiderült, hogy miközben szemüvegét a világ távol tartására használja, mögötte, befelé tekintve ugyanolyan vakmerő felfedezőutakat jár be, mint odakint. A lencsék mögül ugyanis nagyon figyel. Szemmel tartja környezetét, elmélyülten tanulmányozza és analizálja az emberi egyed mozgását, beszédét, társas viszonylatait, nyelvi és nonverbális kifejezésmódjait, a fény-árnyék hatást, szögeket, átmérőket, tömeget, fajsúlyt, tér és idő görbületeit. Komornak mondanánk, sőt búskomornak, netán mogorvának is, akinek lényében és hovatovább, műveiben van valami megmagyarázhatatlan szomorúság, sőt némi tragikum, ha nem kapnánk rajta olyankor, amikor szája szegletében huncut, sőt kaján mosoly jelenik meg.

Bizonyos Sz. F., azaz Szijj Ferenc ezen az őszön lett hatvan. Több mint egy tucat könyve jelent meg eddig, zömmel verseskötetek, öt próza-, köztük egy regény, a tavaly megjelent Növényolimpia és két meseregény. Sok mindenben különböznek, de összeköti őket a leglátványosabban a prózai műveiben megépült jellegzetes világ, amely épp annyira nyomasztó, sötét és reménytelen, amennyire groteszk és kacagtató. Verseiben hasonló tárgyi-érzületi-nyelvi kulisszák közt logikai-filozófiai eljárásokkal valójában a világ felmérése zajlik, különös tekintettel az emberi lét, tudat és érzékelés területeire és az én kiterjedésének, helyének, mivoltának metafizikai meghatározási kísérleteire („[u]tolsóként nézek saját magamra. / Az erőfeszítés, hogy én". A nagy salakmezőtől Kéregtoronyig és Kenyércédulákig, majd legutóbb az Agyag és kátrányig líráját a vizuális művész látásmódja műveli, szervezi, tekintetét távolra veti – Kafkáig, Kleistig, Bernhardig és tovább –, és a velőnkbe lát, a napról napra megfeszített munkát végző naplóhősök országában az alattvalók megrendítő valóságába, tudat- és tudattalanrétegeibe.

Az egyik legérdekesebb kísérletező elme a legjelentősebb hazai költők közül, és még csak hatvan, a pályája delén jár. Számíthatunk még tőle jócskán meglepetésre.

Szijj Ferencet ma este köszöntik barátai, ismerősei, kollégái a Magvető Caféban. Isten éltesse!

Nagy Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.