hirdetés

Báthori Csaba: Laudáció Szijj Ferenc Artisjus-díjához

2015. április 24.

Szijj Ferenc: Agyag és kátrány című kötetéért Artisjus Irodalmi Díjat kapott. Báthori Csaba laudációját olvashatják. A friss Artisjus-díjasokkal ma 14 órakor beszélgetést rendeznek a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, a Millenáris Hess András Termében.

hirdetés

Hölgyeim és uraim, ma egy olyan verseskötetet díjazunk, amelynek szerzője kezdettől fogva, úgy tűnik, becsben tartotta az elrejtett és lassú élet értékeit. Mintha úgy tartaná, hogy működésének értelmét csorbítaná mind a túlságosan nyilvános, mind a túlságosan gyors eredményekre törekvő létezésmód. Elmúlt már harminc éves, amikor első kötete (ezzel a jellemző és szabatos címmel, A lassú élet titka) 1990-ben megjelent. Lehet, hogy melankolikus alkatából táplálkozó türelme, lehet, hogy komor élettörténetének tapasztalataiból táplálkozó óvatossága, lehet, hogy egyszerűen érlelődésének higgadt belső ütemezése alakította úgy, hogy csak lassan tudta összekötni azokat az erényeket, amelyek kiteljesítik az embert és az írást, azokkal, amelyek meghaladják és elemésztik. Mindegy is ez ma már: hiszen most, 2015-ben egy pályája csúcsára jutott lírikust köszönthetünk, mégpedig talán legsúlyosabb, s örömünkre mégsem túl szófukar kötetének, az Agyag és kátránynak díjazása alkalmából.

Ez a könyv, új verseskötete újból igazolja, amit eddig is tudtunk: Szijj Ferenc költészete a magyar nyelvű gondolati szabadvers megújításának jegyében vált tökéletessé. Noha rejtetten önéletrajzi elemeket is tartalmaz, és a sorok mögött néha fel-felsejlik egy illúziótlan, éles pillantású lírai alany alakja, hangnemét, szemléletmódját, verbális légkörét tekintve ez a líra objektív filozófiai költészet, elvont szóhasználattal, nagy erejű és egyetemes érvényű egzisztenciális állításokkal. Nagyarányú tablókat teremtő, olykor még a gátlásos létezésnek is ironikus mellékízt adni képes hanghordozása, minden dísztől való irtózása, feledhetetlen és súlyos állításokba torkolló szerkesztésmódja egyedülállóan mély lírai korpuszt hozott létre az elmúlt években. Talán éppen azért tudott hozzáférni életének bizonyos költészetté sűríthető rétegeihez, mert szívósan háttérbe tolta a tapasztalás esetleges adatait. Úgy érezzük, valamilyen titkos és mély okok sora garantálja itt egy olyan személyiség szinte kötelező, másodlagosnak mutatott létezését, aki kegyetlenül el van választva mindenapjainak dolgaitól s bizonyos értelemben önmagától is.

Azt is tudjuk, hogy Szijj Ferenc más művészeti ágakban ugyancsak gazdagítja életművét (fényképészet, grafika, rajzművészet), és ezért előfordul, hogy ezek kézművességi-művészeti szókincséből kölcsönzi szemléletének sarkpontjait, eszköztárának eljárási segédszavait. Új kötete, az Agyag és kátrány a fényképezési tevékenység fogalmaihoz kapcsolódik: fény, árnyék, sötétség, távolság, közelség, nagytotál, perspektíva stb. Azt hiszem azonban, sokkal fontosabb ennél az a tény – úgy általában, mint ebben a kötetében is –, hogy a beszéd nyelvi anyaga milyen minőségű emberi és költői tartalmat közöl. Erről dióhéjban azt mondhatnám: Szijjnak a legtöbb mondandója a szegénységről (elvont szóval: világvesztésről), az idő múlásának gerincharapó erejéről, szabadság és szorongás furcsa ellentmondásairól, és a szótlanságba rejtett nehéz emberi természetről van (ezeket maga is említi nagyapjával kapcsolatban). Jellemző alakja verseinek a suszter, aki minden megtalpalt cipővel egy életet öregszik, de nem szólhat közben a rengeteg tapasztalatról, mert a szájában a szög (A menekülés kezdete). És jellemző, hogy egyik versének mottójában a kései Hölderlin egyik darabjából, a Phaeton-szegmensekből idéz, – mintegy jelezve, hogy őt is a költészet végvidékein és határterületein szerezhető tudás érdekli. Egy másik versében (A kórház tetején) arról ír, hogy valaki felmegy a kórház tetejére, és felnéz az égre és azt gondolja: A csillagok kijelölik a helyem, / és csak ahhoz kell ragaszkodni. Íme, egy halandó, akit a világegyetem gyógyít meg, nem holmi földi tudományok. Gratuláljunk hát neki mind a mélységhez, mind a magassághoz.

Báthori Csaba

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
lilazomanc lilazomanc 2015-04-25 12:20

Észre kell venni, hogy Báthori Csaba a legjobbak között van, mind a költők, mind a fordítók tabelláján. Tandorihoz hasonlítható, de természetesen más. Műveltsége, írástudói formátuma miatt mondom, írom. A Rilke leveleken edzett kutató belelát sok szívbe az írásokon keresztül. Remek. Méltó Szijj szikár "teológiájához".

Domján Edit Domján Edit 2015-04-25 08:58

Huh! Ez a laudáció nem csupán szép, hanem nagyon mély és pontos. Ahhoz, hogy valaki ilyen tömören és lényeglátóan összegezze Szijj legújabb kötetének erényeit, nemcsak szakmai hozzáértés és lírikusi érzékenység kell, hanem sok munka is. Gratulálok!