hirdetés

Szilágyi Ákos: Alkalmi vers

Szittya pintyek köszöntyője*

2012. szeptember 26.

Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője ma hatvanéves. Ez alkalomból Szilágyi Ákos köszönti őt a Literán egy Alkalmi verssel, amelyet videón és írásban is megmutatunk.

hirdetés

 


1

idők bokra − ősrekettye!
szittya pintyek kikeletje!
kelekótya Nyugat atyja
szája szélit nyalogatja:
kettyint kettyőt rebben egyet
most szüli meg az Ős-Egyet
óra indul − pittyeg-kettyeg −
idő után hogy eredjek:
kettőt látok vagy csak egyet?

de hát nem is az a lényeg
mit pöntyögnek itt a lények
lényeg az hogy egyfolytában
ketten vagyunk egy fajtában
gyönyörködve alkonytájban
gurultunkban kurul tájban

idők bokra ősrekettye −
szittya pintyek kikeletje
égbolt alján csillag-pettyek
mint medálok úgy fityegnek:
bádog égben bódog évek
kikalapált fényöntvények
holdsarló és napkalapács
jelképei tiltott fénynek −
fényuralmi ősjelvények! −
az égboltról mind levéve
e medálokat kivéve −
s zeng az ének zeng ab ovó:
óvóhelyen: áve! áve!

hatvan évek hát leteltek
ideig még tengtek-lengtek
kötelékben égre keltek
el is elhúzván Keletnek −
kelletlenül kikeletnek
napkeleti szürkületnek


   2

Kovács Zoli hatvanéves −
szittya-ünnep ez s beszédes
azt beszéli el minékünk:
kalap le ha ÉS-be lépünk!
chapeau!1 − mondja egész népünk
szittya népünk rokonságunk
hun-ortodox magorságunk
árpádsávos hunorságunk
obiugor komorságunk
ezt kiáltja Góg és Magóg
igazmondó és demagóg
ajtóstul jött ájtatosság −
hírközpontból a hírt fossák −
kurucinfo labancojság!

együtt vigad együtt hervad
egyharmaddal a kétharmad
együtt szavaz pap vigéccel   
saskeselyű gerlicével
golyóstoll a szekercével
Erec dacos Vereckével
együtt szavaz virradóra
ha álmából ’bred2 valóra
zeng a kórus: chapeau! chapeau!
pintyeknek int szittya apó:
felvétel lesz! csöndet! − csapó!
elhalkulnak szittya pintyek
elhalnak a prüttyök prittyek
némák a kis fityfirittyek
kiknek helyük nincs e Má-ban
tengnek csak lét-kalitkában
ámde függöny! − lepel lebben:
nézik nézik átellenben
ki lehet-e népelem benn
mélyen benn a hátországban
az is lehet: uruszágban?
Váncsa? Kovács? meg Megyesi?
a hatalmat nyírja-nyesi
körbe-körbe ollajával
vitriolos tollajával
piramisból gömböt formáz −
angolpark ez? magyar hagymáz?
az is lehet: siralomház

akkor fölnéz Hatvanéves
és azt mondja: nem kevés ez
az össznemzeti miséhez?
szentlélek-köztársasághoz?
végnemzeti boldogsághoz?
hősi térdre boruláshoz?

sok vagy kevés? − ne ragozzák
kik a múltat szomjuhozzák
rémidőket aranyozzák
sírvilágból visszahozzák
múmiákkal hujhujozzák:
legyen e kert − Magyarország!


3

kussban van a nép a kasban
Haza kussban a Magasban
ellenség les minden résben
de ő kitart szittya ÉS-ben −
Kutuzovként nem irányít:
sorsra hagyja egy parányit
ablakot világra rányit
fényt enged be − de turányit!
Napkeletről egy sugárnyit −
vigyázva: el ne vakítson!
agy kiloccsan − szívhalott csend
ország volt itt de már nincsen:
tündérálom − giccs a giccsen!

áll a szittya s rázeng a kórus: chapeau! chapeau!
pintyeknek int szittya apó:
felvétel lesz! csöndet! − csapó!
elhalkulnak szittya pintyek
elhalnak a prüttyök prittyek
némák a kis fityfirittyek
kiknek helyük nincs e Má-ban
tengnek csak lét-kalitkában

ámde függöny! − lepel lebben:
nézik nézik átellenben
ki lehet-e népelem benn
mélyen benn a hátországban
az is lehet: uruszágban?
Váncsa? Kovács? meg Megyesi?
a hatalmat nyírja-nyesi
körbe-körbe ollajával
vitriolos tollajával
piramisból gömböt formáz −
angolpark ez? magyar hagymáz?
az is lehet: siralomház

akkor fölnéz Hatvanéves
és azt mondja: nem kevés ez
az össznemzeti miséhez?
szentlélek-köztársasághoz?
végnemzeti boldogsághoz?
hősi térdre boruláshoz?

sok vagy kevés? − ne ragozzák
kik a múltat szomjuhozzák
rémidőket aranyozzák
sírvilágból visszahozzák
drivall hát:
nem szereti a rivaldát
reflektorfényt hunyorogdát
úgy utálja mint e fogdát −
össznemzeti létnyafogdát

de a kozák kíméletlen
döfi pikáját kegyetlen
bé abba a hatvanévbe
mintha futó ellenségbe
kinek csak a háta látszik
(már ha az év nem hibádzik)
le is vágja hej danolva −
időn múlást így torolva

áll a szittya állva áll csak
ÉS-lovára hej csak rácsap
úgy ugrat föl mint riposztra
legfőbb posztra − Olümposztra!


   4

jól van testvér! nem baj bajnok!
nem lármázok nem abajgok
legyen minden úgy ahogy van:
hatvan lettél − légy hát hatvan!

egy szó mint száz − Isten áldja
kinek az ÉS a dzsihádja!
akármeddig tart az addig
tarts ki most már életfogytig
leadásig örök-keddig!


     5 

erők ura − fura Ugar!
a gaz lehúz altat takar
hatvan évet − hej védőkar! −  
az időből ki nem vakar!

 

_________________________________________ 

* Alkalmi költemény Kovács Zoltán 60. születésnapjára, melyet a költő úgy megírt, mint a pinty.

Chapeau! (a mai franciában a.m. „Le a kalappal!”) − óegyiptomi eredetű obi-ugor varázsige (’sábbó’), melyet a volgai kazár lovasoktól vettek át az őket szabadítókként, sóval-kenyérrel és kalaplengetéssel fogadó hálás gall parasztok, eladdig ismeretlen harci kiáltásukat próbálva utánozni: ”Sábbó! Sábbó!” A szó az óegyiptomi magyar fáraókorban rontástörő és halottébresztő varázsige volt: „huj-huj-hajrá! talpra halott! Sábbó [értsd: Ozirisz] én vagyok!” Innen a félig-meddig tréfás latin mondás is: Ex oriente sábbó. (’Keletről jön a talpramagyar!’).

’Bred: az Ős-Hazában bevett − a szó eleji vokálist elhagyó − kiejtést követve a.m. ébred. Az ősmagyarban így ragozhatták: én bredek, te bredsz, ő bred (vagy bredik). Ennek szolgai átvétele a szláv bred (’lázálom’, ’rémálom’, ’delírium’), amiben jól tükröződik az ősmagyar Kárpát-medence visszafoglalóitól megriadt szláv lélek zavarodottsága, valamint a szó ősi magyar jelentésének − az átvétel tényét elmismásoló − judeo-plutokrata kiforgatása az angolban: „bread” (’kenyér’). (Lásd még ’lekenyerez’, ’kenyérkereset”, magyarán: „A világ a pénz körül forog!” − Muszlim Magyar Töhötöm: Meddig tűrünk még saját hazánkban? In: Bredők, 2010. 4. szám, 22.l.) Az Újközépkorban, a valahai Szépvagygyönyörűvagy Magyarországon (de mindenképpen 1944 előtt!) a vitézi szerelmi líra széles körben énekelt „slágerdarabja” így variálja az ősi motívumot: „Holdvilágos éjszakán-szakán-szakán/miről álmodik a lány-dikalány-diklány?/Hogy jön egy királyfi tán-rályfitán-rályfitán/ hófehér paripán./ És mégis mily kicsi fellegek úsznak az ég peremén…/ Ámde jön az ébredés − bredés-bredés! /A királyfi oly kevés/ és hogy jön − tévedés…” Újabb kutatások szerint a vers − allegória és az ismeretlen végvári szerző (talán Balassi?) szerelmetes nemzete történelmi „bredésére” gondol itt, amely azonban csak 2010-ben következett be, és azóta is tart.

Szilágyi Ákos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
fourjack fourjack 2012-11-01 13:05

Ákos! Ákos! Drága barátom!

Hát hová tetted szép szemed világát? Kinek búgattad arany torkodat? Kinek rezegtetted kukorékolva egyedülállóan káprázatos hangszálaid? Kire tékozoltad megismételhetetlen, páratlan termékeit?

Elismerem, hogy mindenkinek kijár 15 perc világhír és legalább egy perc személyi kultusz, de azért szögezzük le, hogy van akinek meg nem.

flashmob flashmob 2012-10-29 08:53

Igaz. Nagyon jó. Egy mű, ami nem művi. Úgy támogat, hogy tűri.

Latomus Latomus 2012-10-28 19:06

Hiába,
remek egy műfaj az alkalmi vers, kár hogy mastanság nincs divatja.
De ez tényleg remek lett, Ákos: könnyesre röhögtem magam.
Ám nem feledem az apropót: én is sokisten-éltessét kívánok K.Z.-nak.
Az emberi kor végső határáig vivat et floreat!
Latomus (alias) Gábor Ági (9-es csoport