hirdetés

Szilágyi Zsófia: Mind a tíz könyv ott áll a rajtvonalon

2017. április 30.

Bármennyire patetikusan hangozzék ez, nemcsak az adott, díjazott szerző örömét, hanem a kortárs magyar irodalom érdekét is szem előtt kell tartanunk. Vagyis azt, amiért a díj szervezésében részt vevő remek csapat hónapokon át dolgozott, hogy új olvasókat nyerjünk meg a kortárs magyar irodalomnak. – A Libri-díj zsűrije hamarosan dönt az idei díjazottról. A zsűri egyik tagját, Szilágyi Zsófiát kérdeztük. 

hirdetés

Mostanában hozza meg döntését a Libri irodalmi díj ötfős zsűrije arról, hogy a tízes listából ki nyeri el 2016-ban megjelent könyvével az idei Libri-díjat. A top 10 egy 88 fős, közéleti személyiségekből álló előzsűri szavazatai alapján állt össze. Elégedett voltál az előzsűri választásaival, vagy támadt benned hiányérzet?

Hiányérzetem van, persze, de elfogadtam a játékszabályokat, vagyis azt, hogy a zsűrinek az előzsűri „szavazza össze” a tízes listát, tehát csak azért hozom elő, mert kérdezted. Sajnáltam, például, nagyon, hogy Márton László Hamis tanúja nincs ott a tízben, mert nagyon szeretem azt a regényt, és örültem volna, ha többekhez eljut a híre. Ugyanígy szívesen vettem volna, ha Tóth Krisztina Világadapter című verseskötete a listára kerül.

Az előzsűri nem kizárólag irodalmárokból áll, mégis a szavazásra bocsátott 132, egyharmadrészt tényirodalmi, kétharmadrészt szépirodalmi műből a legjobbak között nemigen látni tényirodalmit. Ennyivel jobb ma Magyarországon a szépirodalom?

Nagy és határozott nemmel kell válaszolnom. A díjazott valóban a szép- és tényirodalom előző évi terméséből kerül ki, és nagyon jó lenne, ha több tényirodalmi szöveg keltené föl az előzsűri figyelmét. Csakhogy az ún. tényirodalmi munkák eleve kisebb példányszámban jelennek meg, nehezen veszik át őket a terjesztők a kiadóktól, kisebb felhajtás van körülöttük, ráadásul a szerzők maguk is nehezebben kezdenek önmarketingbe, vagyis ez az álmom elég nehezen válhat valóra, hiszen egy díj, önmagában, nem tudja ezt az egész helyzetet átalakítani. (És nem is ért velem egyet minden zsűritársam abban, hogy milyen jó lenne más arány szép- és tényirodalom közt, mondván, mennyire nehéz egy verses- és egy tanulmánykötetet összemérni: valóban az, de hadd szenvedjünk még többet, ennyit megérdemelnének a jó tanulmánykötetek, monográfiák.)

Az ötfős zsűri tagjai (két irodalmár, két színész, egy zenész) különféle nézőpontokat képviselnek. Már van ebben tapasztalatod, hisz tavaly is szerepeltél a zsűriben, hogyan lehet ezeket a szemszögeket összehangolni, közös nevezőre hozni?

Ha így soroljuk fel a zsűri tagjait, akkor valóban úgy tűnik, vannak, akik az irodalmon belülről, és vannak, akik onnan kívülről érkeztek az ötösbe: de a „zenészünk”, Beck Zoli, egyben a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, és nehéz lenne azt állítani, hogy az irodalmi esteket vezető, kortárs írók darabjaiban is játszó két színész, Fullajtár Andrea és Bálint András ne lenne elemi, hogy így mondjam, zsigeri kapcsolatban az irodalommal. Bár a szempontjaink nyilván nem egyeznek meg teljesen, ahogy Szegedy-Maszák Mihály mondta, mindannyian az általunk már elolvasott művekhez képest olvasunk, de azért öt kritikus sem képviselne „egységes nézőpontot”, ebben egészen biztos vagyok.

Nehéz szülésnek ígérkezik a döntés, mire számítasz? A tavalyihoz képest hevesebb vita várható, vagy nagyobb esély van gyors konszenzusra?

Semmivel sem várok simább vagy gyorsabb döntést, mint tavaly. Hosszan fogunk vitatkozni, többször visszakanyarodunk ugyanoda, szűkítünk, kiveszünk, visszateszünk, győzködjük egymást. Aztán a végére, remélhetőleg, kibékül majd mindenki mindenkivel, és készülhetünk a díjátadóra.

Egy zsűri szeme előtt nyilván több szempont is lebeg. Mik lesznek az értékelés szakmai szempontjai, és közrejátszhat-e külső szempont (pl. ritkán díjazott kapja, ne az nyerje el, aki a közönségdíjat kapja)?

A szakmai szempontjaink közt nyilván ott lesz a könyv értéke, jelentősége, visszhangja, innovatív ereje. Az összes többi, amit joggal felhozol, nyilván ugyancsak a fejünkben lesz, az válik majd kérdéssé, melyiket mekkora erővel vesszük majd figyelembe – és, legfőképpen az a fontos, miként tudjuk egymást meggyőzni, mivel konszenzusra kell jutnunk. Ugyanakkor, bármennyire patetikusan hangozzék ez, nemcsak az adott, díjazott szerző örömét, hanem a kortárs magyar irodalom érdekét is szem előtt kell tartanunk. Vagyis azt, amiért a díj szervezésében részt vevő remek csapat hónapokon át dolgozott, hogy új olvasókat nyerjünk meg a kortárs magyar irodalomnak.

Befolyásol-e, befolyásolhat-e benneteket a döntésben, hogy nemrég adták át az ugyancsak jelentős Aegon Művészeti Díjat, amelynek tízes listája felerészben azonos volt a Libriével, sőt, ugyanazok a Libri-díj legnagyobb esélyesei is, mint az Aegon esélyesei voltak? 

Idén kicsit szerencsésebbek az arányok, öt könyv került fel mindkét listára, és öt könyv csak a mi listánkon szerepel – szerintem a magyar irodalomnak jó, hogy két ilyen fontos díja van, ugyanakkor nyilván elkerülhetetlenek az egyezések is. (És még az sem igaz, hogy ebben a tizenötben a magyar irodalom elmúlt évének valamennyi fontos könyve ott lenne, ennél, szerencsére, gazdagabbak vagyunk.) Mérlegelnünk kell, természetesen, mennyire számolunk az ottani döntéssel, de ugyanakkor nálunk mind a tíz könyv ott áll a rajtvonalon, ez nem is lehet kérdés.

A Libri Irodalmi Díj plakátja heves visszhangot váltott ki nemrég. Egyrészt kritikaként hangzott el, hogy a képi világa azt közvetítené, hogy ilyen lehangoló és konzervatív lenne a kortárs magyar irodalom, másrészt nemtetszést váltott ki, hogy csak egy nő (Szabó T. Anna) szerepel a fotón. Eljutottak hozzád ezek az észrevételek, mit gondolsz róluk?

Bevallom, kimaradtam ebből a heves visszhangból, legutóbb nekem két szegedi egyetemista mondta, milyen menő lett az a plakát, szóval kinek lehangoló, kinek menő. Az biztos, hogy ha egymás mellé tesszük a zsűriről, illetve a tízbe jutott írókról készült igen profi fotókat, akkor azt látjuk, hogy egy vidám, színes társaság dönt a sötét, szomorú írók műveiről. Én ugyan a vidámság feltétlen híve vagyok, de azt nem gondolom, egyébként, hogy jogos lenne mindig vidulni, ha a kortárs magyar irodalomról gondolkodunk: és a tavalyi könyvterméstől azért nem áll távol ez a sötét tónus. A konzervativizmust nem tudom kiolvasni a szerintem jól sikerült, mert elgondolkodtató képből – az tényleg nem jó, hogy egyetlen nő szerepel rajta, de erről már a legkevésbé sem a fotós tehet, hiszen ő „hozott anyagból” dolgozhatott csak.

Elárulsz legalább egy szót vagy egy mondatot arról a műről, amit a legjobbnak, azaz a díjra méltónak tartasz?

Maradjunk annyiban: több könyvet is el tudok képzelni a Libri-díj új nyerteseként. És ez azért kicsit megnyugtat, bár lassan kezdek izgulni a közelgő döntés miatt.

 

(A Libri közönségdíjas alkotására 2017. április 30-áig, azaz ma éjfélig lehet szavazni.)

Nagy Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.